Kókuszos-meggyes pite

ELÖLJÁRÓBAN ANNYIT: EZ EGY BAROMIRA EGYSZERŰ SÜTEMÉNY...  A hozzávalókat összekevered, egy kikent formába beleöntöd és már sütheted is.

Ahogyan én csináltam, cukorbEtegek is ehetik, de ha te ehetsz "rendeset", akkor  a fekete színnel írt hozzávalókat használd a kék színnel írtak helyett. A cukorbetegek, IR-esek figyeljenek rá, hogy amit kék színnel írtam, nem cserélhetik le a fekete színnel írt hozzávalókra.

Mielőtt leírom, hogy hogyan csináltam, elmondom, hogy az uram már megette ezt a nagy szeletet, ami a kép jobb oldalán van, és az előbb hallom a kést "kopogni" az üvegtálon. Kérdezem: te mit csinálsz? Válaszol: kipróbálom, olyan finom-e még, mint az előbb volt.

Egy 29 cm átmérőjű, 4 cm magas piteformát használtam.

Hozzávalók, a tésztához:

• 6 dl "csillagtej" (ez lassú felszívódású cucc, tejszín és víz keveréke, csodatalálmány, kattints a pirosra, ha látni akarod az eredetét), DE HASZNÁLJ NYUGODTAN TEJET, HA TEHETED
• 6 db tojás
• 2,5 dkg negyedannyi édesítőszer, DE HASZNÁLJ 10 dkg CUKROT, HA  TEHETED
• 20 dkg kókuszreszelék
• 5 dkg darált mandula, vagy dió, vagy kókusz, vagy liszt
• 7 dkg teljeskiőrlésű liszt, DE HASZNÁLHATSZ HELYETTE FINOMLISZTET, HA TEHETED
• 3 dkg finomliszt
• kevés reszelt citromhéj
• vanília(őrlemény), DE  HASZNÁLHATSZ EGY ZACSKÓ VANÍLIÁS CUKROT IS, HA TEHETED
• 1 evőkanálnyi olvasztott vaj (OLYAN ZSIRADÉK, AMIT SZERETSZ HASZNÁLNI) + egy kevés a sütőedény kikenéséhez

a tetejére: gyümölcs (én 50 dkg fagyasztott, kiolvasztott meggyet tettem rá)

A sütőt 200 fokra előmelegítettem (hőlégkeverés).

A tészta hozzávalóit összeturmixoltam (persze, kézzel is összekeverhető, a lényeg, hogy homogén legyen). Ez így egy palacsintatészta jellegű, híg massza lesz, amit a vajjal kikent formába öntünk és beletesszük a forró sütőbe. 5 percig sütjük, ez alatt az idő alatt bebőrösödik a massza teteje. 

Óvatosan kivesszük a sütőből vigyázzunk, ki ne löttyenjen. Rászórjuk a gyümölcsöt és visszatesszük a sütőbe. Ezzel egyidejűleg a hőmérsékletet 170 fokra mérsékeljük.

Kb. 35 perc alatt sül meg, de tűpróba mindenképp szükséges.

Muszáj kivárnom a holnap délelőttöt, addig csak szagolom...

Tejberizs mánia?

Áááá, nem hiszem. Túl gyakran nem eszünk, de szeretem csinálni az egyszerűsége miatt. Gyümölccsel különösen jó. Főleg nyers gyümölccsel, ezúttal meggyel. Persze, az is elsődleges szempont, hogy így gluténmentes édességet kapunk.

Itt rögtön álljunk is meg! Aki kedvet kap hozzá, nehogy azért ne csinálja meg, mert nincs otthon útifűmaghéj. A sűrítés nélküli meggytől is ugyanolyan jó lesz, de azt is lehet, hogy pici keményítőt, vagy pudingport felfőzünk pl. a meggy lecsöpögött levében, és azzal turmixoljuk össze, esetleg kísértjük a sorsot, és megsem nyers meggyel csináljuk. Ezerféle finomabbnál finomabb megoldás lehetséges. DE: érdemes kipróbálni az útifűmaghéjat. Gazdaságosabb, mint a zselatin, nem is beszélve a többi jóságáról.

Hozzávalók (kb. 8 adag lesz belőle):

a tejberizshez:

• 1 bögre (2,5 dl) kerekszemű rizs
• 7,5 dl tej
• vanília
• cukor (én most 4 evőkanál xilitet használtam, de bármi és bármennyi, saját ízlés, vagy szükséglet szerint)
• só
• esetleg kevés vaj

a  nyers meggypudinghoz:

• 0,5 kg meggy elturmixolva
• 3 evőkanál kókuszcukor, de persze ugyanúgy érvényes, hogy azzal édesíti mindenki, amivel akarja
• 4 lapos evőkanál útifűmaghéj

a vaníliakrémhez:

• 1  zacskó vaníliás pudingpor
• 5 dl tej
• 2 db szétválasztott tojás
• 4 evőkanál cukor
• vanília
• reszelt citromhéj

Legelőször a tejberizs készül el, úgy, ahogyan már itt és itt is leírtam. Tehát, egy vastag aljú edényben főzöm a rizst. Először annyi vízzel öntöm fel, amennyi éppen ellepi. Attól kezdve, hogy elfőtte a vizet, gyakori kavargatás mellett öntögetem hozzá a tejet. Mindig annyit, ami éppen ellepi. Mindezt addig folytatom, amíg a rizs megpuhul. A főzés elején teszek bele egy csipetnyi sót és vaníliát is. Persze, ha nincs otthon vaníliarúd, akkor vaníliás cukor, vagy vanília kivonat, esetleg aroma is megteszi. A cukrot akkor keverem bele, amikor megfőtt. Esetenként kevés vajat is keverek hozzá a legvégén, mivel íz és állagjavítóként is tökéletesen funkcionál.

A meggypuding hozzávalóit egyszerűen összekeverem.

A vaníliakrémhez a fehérjékből kemény habot verek. A cukrot, a pudingport és a tojássárgákat összekeverem, lassanként adagolva hozzá a tejet. Ezután felforralom, persze közben kevergetem, hogy ne ragadjon le. Amikor felforrt, közé keverem a citromhéjat, majd evőkanállal adagolva a tojáshabot. Laza mozdulatokkal kavarom, a következő kanállal mindig akkor hozzáadva, amikor az előzőt már jól elkevertem. 

Amikor minden kész, szétpakolom poharakba. Alulra a tejberizs, rá a meggy, a tetejére a vaníliakrém. Aztán lakat alá kerül pár órára (ezúttal estétől hűlt), hogy kitartson ebédig.

Persze, lehet még tejszínhab is hozzá, de mi azt most kihagytuk.

...és azt mondták a népeim, olyan, mintha cukrászdai lenne...

Az uramnak van egy őrülete. Szerinte nem hirdetem eléggé, hogy neki főzök. Nna, tessék, itt van egy kép. Csak olyan ember hasát pakolom ide ki (főleg gatyamadzagostul), akinek főzök. Jóvan?

most az a legnagyobb baja, hogy ezen a képen pocakosnak tűnik, pedig szerinte kockás a hasa még mindig :D

Meggyes piskóta

A "kilencvenes évek" eleje óta sütöm. Az alaprecept Planétás Ételkártyáról való. 

Szaftos, ízes, levegős, és ránézni is jó. Igaz, a saját változatom nem olyan szép napsárga, mint a magazinok meggyes piskótái. Felerészt Graham-lisztből készül, az pedig sötét. Így a tojássárgák nem érvényesülnek annyira, mintha csak fehérliszt lenne a sütemény alapja.

Nem szeretek meggyes sütit sütni, mert -mint minden lusta és kényelmes-, nem szeretek meggyet magozni. Szerencsére voltak jelentkezők erre a tevékenységre, és végül, míg a pasik a medencét állították fel, addig Katica kimagozta. A porcukrot közben megcsinálta az uram, így - mint a sztárcukrászoknak-, nekem már csak az "alkotás" jutott.

Hozzávalók (22cmX32Cm-es tepsihez):

• 24 dkg vaj
• 24 dkg porcukor
• 2 lapos evőkanál vaníliás cukor
• 8 db szétválasztott tojás
• 24 dkg liszt (nálam 12 dkg Graham-liszt, 12 dkg finomliszt)
• 2 citrom lereszelt héja
• 45 dkg meggy 

A vajat a cukor felével és a vaníliás cukorral habosra keverem. Ezután egyenként hozzákeverem a tojások sárgáját. Ha kész, kikapcsolom a motoros habverőt. Kézi habverőval dolgozom tovább, a maradék cukorral előzőleg keményre felvert tojáshabot már azzal keverem a masszába.

Amikor elkeveredett a hab, és a vajas massza, evőkanalanként belekeverem a lisztet is, úgy, hogy közben minél több levegő keveredjen bele. A következő kanál liszt mindig csak akkor kerül bele, amikor az előző már teljesen elkeveredett.

Végül belereszelem a kezeletlen citromok héját, és azt is elkeverem.

Bár nem szeretem a nyers tojást kóstolgatni, de ez a massza ezen a ponton annyira illatos, hogy képtelen vagyok elfojtani magamban az ilyenkor kialakuló kóstolási kényszert. Beledugom az ujjam, amit aztán lenyalok...

Egy sütőpapírral bélelt tepsiben elegyengetem a masszát, és rárakom a jól lecsöpögtetett meggyet. Valamiért ennél a süteménynél nem szoktam tartani a szabályt, hogy kicsi liszttel elkeverjem a meggyet, csak rárakosgatom.

Még az elején bekapcsolom a sütőt, hogy bemelegedjen. 175 fokos hőlégkeverésben sütöm kb. 30 percig, és utána még addik, amíg a beleszúrt kötőtűre (én tényleg harisnyakötőtűt használok, 1984-ben vettem pár darabot Szerencsen, és kettő még mindig megvan belőlük) már nem ragad a tészta.

A tepsiben hagyom kihűlni, majd kiborítom belőle, megszórom porcukorral és felszeletelem.

Nyers meggypuding

Azaz, nem teljesen nyers és nem teljesen meggy. Van benne ananászbefőtt is. Ha friss ananász lenne, vagy bármilyen más friss gyümölcs, akkor teljesen nyers lenne és hozzáadott cukor sem lenne benne. Micsoda hülye hangzású mondat lett...

Amiből készült:

• 1 doboz ananászkonzerv
• 2 maréknyi meggy
• 3 evőkanál útifűmaghéj

Mindezeket (kb. 7,5 dl volt a gyümölcsök és a kompótlé mennyisége) beletettem egy turmixgépbe és addig tartottam bekapcsolva, míg teljesen homogénné vált a massza.

Hűtőszekrénybe tettük, és kb. 3 óra alatt érte el a megszokott pudingállagot.

Utólag sajnálom, hogy nem előre eltervezetten készült és nem valami friss gyümölccsel tompítottuk a meggy "vadságát", de így is nagyon jó lett, és értékesebb, mint egy teljesen főtt édesség.

Közben eszembe jutott, hogy akár nyers meggylekvárnak is nevezhetnénk, de ha bekerül a fagyasztóba, akkor pedig nyers gyümölcsfagyivá avanzsálhat.

213 szem meggy

Tavalyi nyaralási képek, amiből nem született bejegyzés, csak itt hevertek piszkozatként. Mivel éppen újra aktuális, hiszen érik a meggy, végre elkészül a bejegyzés is ma, 2014. június 24-én.

A fiúk elmentek horgászni, én meg punnyadtam. Néztem a Balatont, rejtvényeztem, olvastam, aztán kitaláltam, hogy a megbeszélt sárgabarack krémleves mellett csinálok még meggypudingot is, pótcselekvésként. Ebben a bejegyzésben ez lesz. Később írom le a sárgabarack krémlevest.

Tehát, leszedtem a fáról pontosan 213 szem meggyet. Ezt onnan tudom -mármint, hogy hány szem volt, nem azt, hogy leszedtem a fáról-, hogy magozás közben számoltam. Egy lábasba betettem 4 evőkanálnyi barnacukrot, és óvatosan karamellizáltam. Miután finom illata volt és szép sötét lett, beleöntöttem a meggy felét. Közétettem 3 karika citromot és egy kanálhegynyi őrölt fahéjat. Nagy lángon összeforraltam. A meggyből keletkező lé feloldotta a karamellát, aztán gyorsan el is párolgott, és gyönyörű fényes, szinte félig nyers, illatos és ízes meggyszemek lettek.

A maradék meggyet botmixerrel pépesítettem, elkevertem 2 kanál étkezési keményítővel, 2 evőkanálnyi barnacukorral, reszelt citromhéjjal, és összefőztem. Szép színű puding lett belőle.

Vittünk magunkkal itthonról zabpehelykekszeket, amiből pár darabot összemorzsoltam (Persze, keksz nélkül és bármilyen más keksszel is hasonlóan szép és finom desszert kerekedne ebből.), és a karamellizált meggyszemekkel, meg a pudinggal rétegezve poharakba, tálkákba tettem.
A zárójeles mondatban nem véletlenül nem édességet írtam a desszert szó helyett. Ez így, ahogy én csináltam, nem kifejezetten édes, abba az irányba inkább a kekszmorzsa vitte el, de az sem túlságosan. Érdemes a cukrot színre és mennyiségre való tekintetre is ízlés szerint használni.

Mivel a pudingnak a nagyrésze kimaradt a poharakból, tálkákból, további kekszmorzsalékkel megvárta a hűtőszekrényben a másnapi ebédet.

 

 Éééshát, a panoráma, ami az evések során tárult elénk: