Sült oldalas és paradicsomos káposztafőzelék

Hááát, tegnap még nehezen tudtam elképzelni, hogy ma lesz erőm főzni...

Már egy hete folyamatosan dagadt az arcom. Olyan mértékű gyulladás keletkezett az egyik fogamban, hogy a fájdalomtól esetenként még gondolkodni is nehéz volt. Tegnap aztán a lelkem is belepusztult, amikor a körpanoráma röntgen eredményét úgy kommunikálta a doktornő, hogy egy tökéletes formájú, tökéletes külső állapotú fogsorral rendelkező ember részére annál rosszabb hírt mondani nem lehet, minthogy mindkét fogsorán nagyon vissza van csúszva az ínye, és az összes fogával így fog járni, mint ezzel. Mert ennek a mostani helyzetnek nagy valószínűséggel foghúzás lesz a vége, mivel egyáltalán nem reagál a gyulladás az antibiotikumos kezelésre... Úgy döntöttem - mellékhatások ide, vagy oda-, belevágok még egy adag antibiotikum szedésébe. Közben folyamatosan fájdalomcsillapítózom is, azt remélve, hogy mégis elmúlik a gyulladás, és nyer legalább egy pár hónapot a jobb hatos fogam, ami egyébként egy másikkal egyetemben még egy picit mozog is... Most délutánra viszont lejjebb ment a dagadás, és a fájdalmam is csökkent, úgyhogy bizakodó vagyok. A bizakodás mellett azzal is vigasztalgatom magam, hogy ez az egész izééé az öregasszonyosodás része, és még mindig jobb megöregedni, mint nem...

Kitaláltam, hogy oldalast sütök ebédre, mert azzal nem lesz sok gondom. Rázárom a sütőajtót és folytatom a szenvedést meg a kétségbeesést. Így is lett.

Amiből készült:

• egy szép darab oldalas
• 3 vagy 4 félbevágott vöröshagyma
• kevés köménymag
• őrölt bors
• 1 fej fokhagyma
• durva szemű só
• 3 evőkanálnyi zsír

A sütőedény alját kikentem a zsírral, megszórtam durva  szemű sóval, köménymaggal, a héjastól elfelezett vöröshagymákat a vágási felületükkel lefelé beleraktam, közé szórtam a fokhagymagerezdeket, ráfektettem az oldalast, szórtam sót a tetejére is, őröltem rá borsot is, öntöttem alá egy fél pohárnyi vizet, letakartam és kb. 4,5 órán át sütöttem 120-130 fokon. Az időintervallum harmadik harmadában már nem volt letakarva.

Főztem hozzá paradicsomos káposztafőzeléket. Ez a mi háztartásunkban korábban nem volt szokás, de amióta elkezdtem főzni, azóta valamiért szeretjük. Igaz, évi 1-2 alkalommal csinálok, így ráunni valószínűleg nem fogunk.

Hozzávalók:

• 1 kisebb fej káposzta negyedelve, vékony csíkokra vágva
• 1 liter paradicsomlé
• 1 liter paradicsompüré
• 2 kisebb fej hagyma vékony szeletekre vágva
• kevés őrölt kömény (én mozsárban zúzom, úgy jobban kijön az íze)
• só

• 2-3 evőkanálnyi (barnarizs) liszt (amilyet általában használsz a főzéshez)
• 2-3 evőkanálnyi olaj

A káposztát és a hagymát beletettem egy fazékba, rászórtam a sót és a köményt, felöntöttem a paradicsomlével és annyi vízzel, ami éppen ellepte. Én soha nem főzöm csak vízben, mert az a fixa ideám, hogy abban megpuhul a káposzta, a paradicsom savassága pedig segít, hogy ropogós maradjon.

Amikor megfőtt a káposzta, világos rántást készítettem a lisztből és az olajból, felöntöttem hideg paradicsompürével, belezuttyantottam a főzelékbe és már csak egy picit forraltam, hogy ne legyen liszt ízű és besűrűsödjön.

UPDATE: már régóta nem csinálom rántással, úgy is tökéletes, sőőőőőt, tökéletesebb! Ami még fontosabb, hogy a fogamat sikerült megtartanom és azóta is neheztelek a fogászra, hiszen nem ez volt az elsődleges célja...

Nna, és mi történt este? Az én vegetáriánus elsőszülöttem megkóstolta a főzeléket, és ráeszmélt, hogy az biza"finom. Most már tudja, hogy az "előző életében" a rajta lévő hús miatt nem ízlett neki. El is csomagoltam belőle egy dobozzal, gombafasírttal fogja hétfőn ebédre megenni.