Nem csak a karácsony eljövetelét várjuk, hanem a fényképezőgép hazaköltözését is. Holnap érkezik meg végre, a sok-sok heti szervizben tartózkodás után, így remélhetőleg az ünnepi készülődés már úgy maradhat meg az örökkévalónak, hogy a képek nézhetőek lesznek.
Ma két süti is sült. Az egyik egy fahéjas-szilvalekváros mézes keksz, a gyertyagyújtáshoz. Tényleg csak pár szem. Úgy gondolom, holnap majd elmondom a történetét, annak ellenére is, hogy a fénykép még az itteninél is rosszabbul sikerült.
Na, de az esti teázós sütit akarom itt mutogatni, úgyhogy át is térek rá gyorsan. Kb. 23 éve sütök rendszeresen egy indonéz banános kenyeret, a sokat emlegetett Húsz ország konyhája című szakácskönyvből. Nos, ma átköltöttem magyar almás-mákos kenyérré. Nagyon jó ötletnek bizonyult.
Hozzávalók:
- 10 dkg darált mák (nem teljesen finomra daráltam)
- 10 dkg finomliszt
- 10 dkg őrölt zabpehely (ez a rész is lehet ám finomliszt!)
- 2-3 teáskanál őrölt fahéj
- 3 teáskanál sütőpor
- 8 dkg olvasztott, langyos vaj
- 3 tojás
- 1 (bio) citrom lereszelt héja
- 4-5 közepes nagyságú, héjastól durvára reszelt alma
- 4 evőkanál cukor
A száraz anyagokat egy tálban alaposan elkevertem.
Egy másik tálba belereszeltem az almát, ráütöttem a tojásokat, ráöntöttem a vajat, ráreszeltem a citromhéjat, és egy nagyméretű villával elkevertem.
Aztán a két keveréket összeborítottam és szintén alaposan elkevertem. Mindez cukor-, mák- és zabpehelydarálásostól nem tellet még talán 15 percbe sem.
A délutáni kekszsütésből maradt fahéj-cukor-aprított dió keverék, ezért 2 püspökkenyér formát kikentem vajjal, és -mintha liszteztem volna- beszórtam ezzel a keverékkel. Egy evőkanállal szétkanalaztam a két sütőedénvbe, eligazgattam, és 175 fokos (közepesen meleg) sütőben 35 perc alatt megsütöttem.
Tényleg nagyon jó lett.
 |
| Igazából ez a masszamennyiség egy püspökkenyérformába is elegendő, de én nem akartam most magas szeleteket. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése