"Gasztroajándék"

Ma nagyon sokat gondoltam az elmúlt nyárra. Eszembe jutott az a hétvége, amit barátainkkal töltöttünk el egy somogyi domb tetején a gyönyörű fehér faházukban,  ahol közösen tettünk egy lényeges megállapítást: az evés adott esetben fárasztóbb tevékenység, mint a szénbányászat. Egész hétvégén nevettünk, és ettünk, majd ettünk és nevettünk. (Úszni nem sikerült az igali fürdő úszómedencéjében, teli hassal képtelenség volt.) Utolsó nap már megszöktünk az ebéd elől, pedig a Zsótti (polgári neve Zsolt, de mi "csak" így hívjuk őt) vadpörköltjének nincs párja. Az pedig, ahogyan ő csak úgy mellékesen főz, egyenesen elkápráztatja az embert. Beszélgetünk, hallgatjuk a bölcsességeit, nevetünk, és észre sem vesszük, hogy előttünk az étel, amit közben varázsolt. Varázsolt, méghozzá azokból az alapanyagokból, amik szintén ő, vagy felesége, Mónika kétkezi munkája. 

Zsótti nagytudású autószerelő, de ha lehet,  még nagyobb tudású "konyhamester".

A szalonna a Zsótti saját pácolása, füstölése, a szalámi szintén saját készítésű. A zöldségeket Mónika termeli a kertben.

Híresek a rántottái, és végre a hétvége egyik reggelén ehettünk belőle. Volt benne a házi szalonnából, és sok-sok gombát is tett hozzá.

Amiért a bejegyzés a "gasztroajándék" címet kapta, az a pácolt feta, ott az asztalon a szalonna fölött látható. Ezt én vittem erre a hétvégére, és ma, amikor néztem a képeket, eszembe jutott, hogy aki még nem találta ki, mit adjon karácsonyra, mégis szívesen adna olyat, amit  ő készít, jó ötletnek találhatja. Kézügyesség sem kell hozzá.

Ahogy én készítem:

Kimagozok piros, szárított csípőspaprikát, és nagyon apróra összevágom. Szétterítem a vágódeszkán, szórok rá színes törött borsot, és a fűszerpolci üvegcsékből mindent, ami zöld, és apró (bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, szurokfű, petrezselyem, tárkony). Fetát olyan táblakréta szerűekre darabolok (de jó kockákra vágva is), meghemperetem a fűszerkeverékben, belerakosgatom üvegedénybe. A "lyukakat' kirakom karikára vágott olajbogyóval, esetleg pici fokhagymát is dugdosok bele, és felöntöm extraszűz olívaolajjal (egyszer, véletlenül fonomított étolajat öntöttem rá, úgy is finom volt, ezért ha nincs otthon finomítatlan, használd azt az olajat, ami éppen van).
Nagyon szép, színes lesz. Pár napig (ha jól emlékszem, az eredeti recept 2 hetet ír) illene érlelni, hogy a szárított fűszerek alaposan felázzanak, de mi hamarabb rá szoktuk kenni pirítósra.

Nem tudtam eldönteni, melyik képet tegyem be a kettő közül, ezért mindkettőt itt hagyom. :)))

Akit esetleg riaszt a feta ára, annak szólok, hogy tökéletes a feta jellegű sajtokból (úgynevezett krémfehérsajt) is! Gyakrabban csinálom abból, mint sem!

Moncsikám, az illatos fűszernövényei, és én ( A ki kettőnk közül a kövérebb versenyben egyelőre én vezetek. Reménytelen, hogy utolérjen.)

Zsótti domesztikált gyíkja.