Amikor a kölespudingot csináltam, megfogalmazódott bennem a kókuszos golyó gondolata. Ma végre el is készült, így
- ehetett belőle Viola barátnője, aki diabéteszes,
- ehetett belőle Anti, aki gluténérzékeny,
- ehetett belőle Viola, aki lefutotta ma a Vivicittá félmaratont,
- ehettünk belőle mi a többiek, akiknek semmi apropó nem szolgált, csak a degeszreevési hajlandóságunk volt óriási.
Nagyon jó lett. Üde, könnyű, már-már az a képzete támad az eszegetőnek, hogy túrós édességet eszik.
FONTOS: a kölesnek nagyon magas a szaponintartalma, ami jellegzetes ízt ad neki, ezért sokan nem szeretik. A "szappanos" íztől úgy tudod megszabadítani, hogy alaposan megmosod, Én beleteszem egy szűrőbe, folyatok rá vizet és közben folyamatosan kavargatom a kezemmel, Mire a víz újra teljesen színtelen és átlátszó lesz, a szappanos íz is elmúlik.
Az eredeti recept, ahogyan először készült (azóta már nem teljesen így csinálom, olvasd a piros betűs részt):
1,5 pohár kölest kétszeres mennyiségű vízben vaníliával megfőztem. Tettem hozzá kb. másfél evőkanálnyi cukornak megfelelő mennyiségű édesítőszert, 1 citrom lereszelt héját, vaníliát, és 4-5 dkg-nyi kókuszreszeléket. Mire teljesen kihűlt, keményebb lett annál, amit én megfelelőnek gondolok a kókuszgolyó állagának, ezért kevés vizet kevertem közé, és még egy kis édesítőt tettem hozzá. Vizes kézzel kigombócoztam, és kókuszreszelékbe hempergettem.
Nagyon könnyed, és üde desszert. A hígítás miatt azt gondolom, hogy legközelebb 1:3 lesz a köles és a víz aránya. Nem is tudom, miért nem így csináltam, mert ha "körözött" készül belőle, akkor is mindig ezt tartom.
Amit azóta változtattam:
A háromszoros mennyiségű folyadék vált be. Ha "normál" kókusztejjel csinálom, akkor a kölesmennyiség háromszorosát használom. Ha fémdobozos, zsíros kókusztejet használok, azt kétszeresére hígítom, és abból mérem ki a kölesmennyiség háromszorosát. Tehát megfőzöm a kölest a folyadékban, a végén hozzáteszem az édesítőszert (használhatsz cukrot is, ha neked nem kell helyettesítened), és a kókuszt, meg a reszelt citromhéjat (kezeletlen héjút, vagy biot használok), és citromlevet is nyomojók bele. Alaposan összekeverem (megkóstolom, ha kell, utánaízesítem. Addig hagyom állni, amíg a kezem már elbírja a hőt, akkor kigombócozom és kókuszba hempergetem. Ha van pirított mandula, akkor az nagyon finom a közepébe.
Az utóbbi időben 2 dologra szoktam még rá: szárított citromhéjat megőrlök, és azt is teszek bele, illetve a forgatáskor a kókuszreszelék közé teszek őrölt liofilizált epret. Ettől szép rózsaszínű lesz a külseje.
A mandulát pirítása: vagy serpenyőben, folyamatos kevergetés mellet pirítotm meg (olyankor, ha eléggé megpirult, azonnal kiöntöm egy tányérra, hogy a serpenyő hője ne piríthassa tovább), vagy forrólevegós sütőben, 160 fokon 10 percig pirítom úgy, hogy félidőben átkavarom.
Fontos, hogy nem szentírás a hozzávalók mennyisége, kóstold meg, és addig alakítsd az ízét és az állagát, amíg a számodra megfelelő lesz.
Fontos, hogy nem szentírás a hozzávalók mennyisége, kóstold meg, és addig alakítsd az ízét és az állagát, amíg a számodra megfelelő lesz.
Nem maradhatnak el a Violáról ma készült képek. A 143 cm-es, 39-40 kg-os "kicsilány" a 2773 női indulóból az 1377. lett, egy laza, jókedvű futással.
| rajtra várva |
| legyőzte a gravitációt |
| a pulóver nehezebb ügy volt, mint előtte a 21 km :D Ééééés, ha legörgettél a végére, megláthatod az epreset is. |


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése