Tejbegríz torta

A világ legegyszerűbb tortája, és kis túlzással azt is mondhatnánk a legfinomabb. Gyorsan készül, kevés vacakolnivaló van vele, és nem fogy gyorsan, mert rendkívül laktató.

Az apropója az a helyzet volt, amit már többször emlegettem itt. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy képtelenek vagyunk teljes létszámmal összegyűlni egy-egy családi ünnepen.
Talán már mondtam itt, hogy két dolgot szeretek nagyon. Az egyik, az, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környező 3 szoba ajtaja nyitva van. Ez azt jelenti, hogy egyik gyerekünk sincs itthon, mindenki éli a felnőtt életét. Tudom, hogy nyugodtak lehetünk, mert önállóak, jól szervezik a dolgaikat, jó döntéseket hoznak, megállják a helyüket a világban, a hozzánk való ragaszkodásuk egészséges keretek között van, engedtük őket leválni és volt is igényük erre.  A másik, amikor felkelek reggel, kimegyek a folyosóra és a környező 3 szoba ajtaja zárva van.  Ez azt jelenti, hogy mindhárom gyerekem itthon van, a legtöbb esetben a "szerzett" gyerekeinkkel együtt. Jó érzés, hogy szeretnek itthon lenni. Szeretem, amikor várják, hogy az apukájuk kávét főzzön kinek-kinek a kedvére, és szeretem, hogy ő meg időnként belezavarodik, kinek melyik bögre, mennyi kávé, mennyi és milyen tej, milyen cukor. És szeretek nekik reggelit csinálni. Szeretem, ha együtt reggelizünk, de azt is szeretem, ha egyenként kerülnek elő a tetőtérből, és külön-külön esznek. Szeretek morogni velük a heverészve reggelizéskor azért, hogy kellőképpen vigyázzanak a kanapéhuzatra, és azt sem bánom, hogy ki kell kapcsolnom a kedvenc zenéimet, hogy filmet nézzenek a nappaliban, vagy a saját zenéiket hallgassák, főleg, mert igazán hasonló az ízlésünk.
Most vasárnap végre tellett az időnkből egy közös ünnepi reggelire  (aztán ebéd előtt máris  megcsappant a létszám). Azért volt ünnepi, mert a lencsekrém és a bundáskenyér után tortát ettünk, egy nagy közös tortát, az összes nyári születésnap és névnap alkalmából.

A torta egy egyszerű tejbegríz torta volt, ami karamellás tejben főtt darából készült gyümölccsel és pudinggal. Nem kalóriaszegény, cukros is, de eccerazéletben ezt is lehet.

Hozzávalók (a tortaforma átmérője 26 cm):

az alja:

• 4 evőkanálnyi kristálycukor
• 1 liter tej
• 15 evőkanálnyi búzadara
• pár kanálnyi kristálycukor
• kevés vanília
• 4-5 dkg-nyi vaj

a közepe:

• 3 közepes nagyságú őszibarack
• 1 marék szeder

a teteje:

• 7 dl  tej
• 2 zacskó tejszín ízű pudingpor
• 6-7 evőkanálnyi kristálycukor
• 2 db tojás

A 4 evőkanálnyi cukrot beleszórtam egy lábasba. kevergetés nélkül karamellizáltam, felöntöttem tejjel, beletettem a vaníliát, majd amikor felforrott, folytonos keverés mellett beleszórtam a darát. Pár perc alatt megfőtt, akkor belekevertem a többi cukrot és a vajat.
Egy sütőpapírral kibélelt tortaformába öntöttem és elsimítottam.

Körbe-körbe kiraktam cikkekre vágott öszibarackkal, az üresen maradt részekre pedig szeder szemeket szórtam.

A harmadik réteghez először a tojásokat szétválasztottam, és a fehérjékből jó kemény habot vertem.

A tojássárgákat a cukorral, a pudingporral és a tejjel simára kevertem, majd felforraltam. Amikor besűrűsödött, levettem a tűzról, és a forró pudingba egy habverővel kisebb adagokban belekevertem a tojáshabot. A keletkezett krémet rákentem a tortára.

Mindez szombat este történt, a vasárnapi reggelire kihűlt és szeletelhetővé vált, miután a nyitott kamraablakban éjszakázott. Nem díszítettük fel, aki igényelte, a tányérján tett rá tejszínhabot.