Melegszendvics, maradék sült csirkéből

Már egy alkalommal csináltam ezt, mert az "árvablogom" nem annyira szembetűnő... Szóval, a Maradékkomandóban (nem is tudom, így kell-e mondani...)
leírtam a tegnapi sült csirke maradékából lett mai vacsoránkat. Leírom itt is.

Amikor a gyerekeink még "lenőttek" voltak (by Szilaj-Nagy Viola), még ettek húst és szerették a sült csirkét, így gyakran csináltunk. Akkoriban elég volt egy csirke és én mindig a szárnyát, meg a hátát ettem, mert - mondhatnám, hogy ez az anyák sorsa, de nem ez a teljes igazság - nagyon szerettem. Igazából most is nagyon szeretem, hiába kettőnknek sütök meg egy csirkét, én ugyanúgy a hátával kezdem.
Miért is mondtam ezt el? Mert tegnap, amikor készülődtünk az ebédhez, eszembe jutott az egyik alkalom, amikor már 2 csirkét kellett sütnöm ahhoz, hogy maradjon is belőle másnapra. Leültünk enni, és én egy combot vágtam le magamnak. Lőrinc csodálkozva rám nézett azt kérdezte: De mama, te nem csak a hátát szereted? Mindig azt szoktál enni. Ezen akkor jót nevettünk, aztán most ott tartunk, hogy akár egy egész csirkét is megehetnék, mert ők már nem esznek húst, Bálint is alig, de maradok a hátánál...

Na, de a csirkés szendvics...

Szóval, tegnap sült csirke volt ebédre, aztán azt is vacsoráztunk (még Bálint is, mert hazajöttek bodzát szedni a sörfőzéshez, és végül bejöttek, a kijárási korlátozás ideje alatt először, és óvatosan... Az evést is óvatosan, biztonságosan ejtettük meg... Mókás is és szomorú is ez a helyzet.

Hozzávalók:

• 4 szelet kenyér (ez teljes kiőrlésű)
• 4 evőkanál tejföl
• bors
• 2 szelet füstölt sonka, elfelezve
• maradék sült csirkemell felkockázva
• paradicsom darabok (5 db koktélparadocsomot használtam hozzá)
• kapribogyó (el is maradhat, de volt egy fél üvegcsével és el akartam használni)
• 1 nagy mozzarelle golyó, vagy bármilyen olvadós sajt
• egy kis csokor összevagdalt metélőhagyma (vagy újhagyma szára, vagy el is maradhat)

A sütőt bekapcsoltam 200 fokra.

A kenyérszeleteket megkentem tejföllel és őröltem rá borsot.

Az elfelezett feketeerdő sonkaszeleteket ráfektettem a tejfölre.

Azután rápakoltam a felkockázott csirkemellet és a feldarabolt paradicsomot és a kapribogyót is.

Végül rápakoltam az összetépkedett mozzarellát, megszórtam snidlinggel és őröltem rá borsot.

Betettem a sütőbe, és addig hagytam benn a sütőben (talán 20 perc, elfelejtettem figyelni a pontos időt), amíg a mozzarella megolvadt é egy kicsit elszíneződött.

Ez az idő épp elég volt arra, hogy csináljak egy kis zöldségsalátát.

Az uram sört is ivott hozzá - olyat, amit Bálint főzött -, persze én csak vizet.

És végül a csirkét is megmutatom, amit tegnap sütöttem. Kevés vajat kentem az edény aljába, szórtam bele sót és kakukkfüvet, meg a csirke hasába is szórtam sót és kakukkfüvet is.

Aztán legvégül újra a mai szendvicsek.

Legeslegvégül pedig a kakukkfüvünk.