Csípős-savanyú tökfőzelék, vagy tökragu, nem is tudom minek nevezzem

Az biztos, hogy nagyon finom, az biztos, hogy nagyon csíp, az is biztos, hogy épp eléggé savanyú, de legjobb tulajdonsága kettő is van. Az egyik, hogy eszedben sincs, hogy tököt eszel, a másik pedig, hogy a húslevesben főtt hús semmilyenségét tökéletesen ellensúlyozza, már, ha eszel húst. Ha nem eszel húst, akkor önmagában is tökéletes, de egy vegán fasírttal, amibe kerül valami hüvelyes zöldség, teljes értékű étel lesz.

Úgy kezdődött, hogy már hetek óta húslevest akartam enni, de ahhoz lusta vagyok, hogy amikor itthon vannak a vegetáriánus népek, még levesből is kétféle legyen. Fogalmazhatunk persze úgy is, hogy a tűzhely kapacitása sem végtelen, nem tudok egyszerre annyiféle ételt csinálni, de ez nem igaz...
Szóval, ma csak ketten vagyunk itthon,  bár az uram nem szívesen eszik sem disznóhúst, sem marhát, merényletet követtem el ellene,  és húslevest főztem, karajcsontból, meg marhaszegyből, de gondban voltam, hogy mi lesz azzal a nagy mennyiségű hússal, ami belekerült a levesbe.
Én az ilyen paradicsomszószósz/meggyszószos kommerszségeket nagyon menzainak gondolom, és fölöslegesnek tartom a "hozzájuk járó" főtt krumplit is. Elvész tőlük a húsleves eleganciája, mellette tényleg menzaszag uralja el a házat.
Addig-addig, hogy került a háztartásba három kicsi újtök, és kitaláltam, hogy azzal kezdek valamit.

Ez lett belőle

Hozzávalók (kb. 5-6 adag, de lehet, hogy 7):

• 1 nagyobb vöröshagyma nagyon finomra kockázva
• (olíva)olaj
• csípőspaprika (én most szárított zöld jalapenot használtam), de ne friss legyen, mert az ellecsósítja az ételt
• 3 cikk zúzott fokhagyma
• bors
• só
• 4 db lehámozott, apró kockákra vágott, kinyomkodott paradicsom
• szurokfű (oregánó)
• egy jó nagy marék zabpehely
• 0,5 citrom leve
• petrezselyemlevél

Az apróra vágott hagymát az olajon sóval és csípőspaprikával és fokhagymával pároltam, óvatosan, nehogy pirulni kezdjen.

Forróvízbe tettem a paradicsomokat, lehúztam a héjukat, egyenként felszeleteltem, és a kezeim között kinyomkodtam a levét, azután felkockáztam.

Azt követően felkockáztam a tököket is, héjastól és magostól, hiszen teljesen zsengék voltak.

Ennyi idő épp elég volt, hogy a hagyma megpuhuljon. Rátettem a tököt, a paradicsomot, a szurokfüvet, és puhára pároltam. Persze lett egy kis leve, ezért megszórtam zabpehellyel, és elkevergettem, majd elzártam alatta a tüzet.

Pár perc múlva nyomtam rá citromlevet, aprítottam hozzá petrezselymet és újra elkevertem.

Hihetetlen színkavalkád, hihetetlen ízkavalkád, és tényleg eszedben sincs, hogy tököt eszel.

Azt azért meg kell mondanom, nem én találtam fel a spanyolviaszt, már csak azért sem, mert ez brazil, nem spanyol, és étel, nem viasz. Persze, már az én átiratomban, a magunk képére formálva.
Úgy tűnik, a brazilok nem tudják, hogy a tök csak gyalulva, és kaporral jó, és milyen jól teszik!

Forrás: Horváth Boldizsárné Húsz ország konyhája