Fagyi, csicseriborsóléből és szilvalekvárból

Ezt a nagyon csinos kinézetű fagyit még tavaly nyáron fejlesztettem ki. Jó sokat olvasgattam a csicserborsó főzőlé (lánykori nevén: aquafaba) habosításáról, mert csokihabot már többször is csináltam, de akkor szilvafagyit akartam tenni szilvalekváros morzsasüti mellé...

Arra jutottam, hogy jó sokáig kell habosítani ahhoz, hogy tényleg kemény hab legyen belőle, kb. 10 percig szoktam a habverőgépünk legmagasabb fokozatán úgy.

A menniységekkel, illetve a térfogattal úgy kell számolni, hogy 3 evőkanálnyi csicseriborsókonzerv-lé az, ami egy tojás habmennyiségének megfelelő. Ha te magad főzöd a csicseriborsót, akkor a leszűrés után visszamaradt lét addig forrald, amíg olyan sűrű lesz, mint a konzev leve. Aztán fagyasztható is ( a konzrevlé is természetesen), én úgy szoktam fagyasztani, hogy ráírom 1-1 adagra, mekkora mennyiség, és persze kis adagokban érdemes.

Ami még nagyon fontos, kell egy kis savas közeg a megfelelő állag eléréséhez. Valószínúleg jó lehet a citromé, vagy a citromsav is, de én egy kis borkősavat szoktam használni, mert a legtöbb, megfelelő tapasztalattal rendelkező aquafaba-felhasználó ezt emlegeti.
Még annyit, hogy tapasztalatom szerint a lehűtött lé alkalmasabb, a szobahőmérsékletű több idő alatt lesz kemény hab.

Szóval, 3 evőkanalanként egy teáskanálhegynyi borkősav kerüljön a folyadékhoz és el kell kezdeni habosítani,  mindaddig benne tartani a motoros habverőt, amíg szép fényes, kemény habbá válik.

 Amikor már megfelelő az állag, mehet bele lekvár, amennyit szeretnénk. Ha édesíteni is akarjuk, akkor én porállagú édesítőszert ajánlok, legyen az bármilyen típusú. Én ehhez semmilyen édesítést nem használtam, azt akartam, hogy savanykás legyen, így csak a lekvárt tettem bele, annyit, hogy még ne nehezítse el a habot.

Azután átpakoltam egy fagyasztásra alkalmas dobozba, és néhány óra múlva, amikor már fagyiállagú volt, ettünk belőle.

Este, amikor a vendégeink megérkeztek, kb. 10-15 percet vártunk vele, amíg egy kicsit megenyhült és vizezett fagyiskanállal szedtük ki a süti mellé. Akkor nem fényképeztük le, az evéssel voltunk elfoglalva.