...egy finom lisztmentes süti látható.
Még a múlt vasárnap sütöttem, békében, boldogságban, enyhe nyomással a gyomorszájam körül, mivel szombaton elromlott a mosógép. A mosás végén kinyomja a vizet és megáll. Szereztünk egy centrifugát, az uram tanulgatta egész délelőtt a centrifugálás tudományát, én meg konyháztam.
Többek között ezt a sütit, aminek az alapját egy kedves fórumtársam fedezte fel a facebookon a PaleoVital című oldalon, és nekik ízlett. Azért írom, hogy az alapját, mert csak megközelítőleg csináltam olyanra, amit ő olvasott, saját verzió lett belőle. Elkészült, finom lett, a rasztázó siserehadnak nagyon ízlett, most pedig ideírom, hogymegtudjuknézni később, ha újra szeretnénk enni.
Aztán beütött a mennykő. Lement az uram a pincébe növényeket átültetni, és épp akkor kilyukadt a kazán. Szerencsére le tudott zárni mindent, és kikapcsolta a keringetőszivattyút.
Tökéletesen érvényes a relativitás elmélete. A mosógépügylet azonnal jelentőségét vesztette, eszünkbe sem jutott.
Sikerült találni egy nagyon kedves és nagyon jó szakembert, így szerda estére ismét meleg volt a házban. A közbeeső időben meg, hát, szóval borzasztó...
Legnagyobbunk kedvese, Anti ma délután hozott egy, a Günser Pincészetből való Villányi Portugiesert, ami nagyon finom. Főztem holnapra a babgulyást, borozgattunk, beszélgettünk, és bizony jól esett, hogy jó meleg van a házban. Ez, ami máskor a legtermészetesebb szombat délután, most nekem maga a kánaán volt. Tényleg.
Az volt még a hét elején a nagyon rossz, hogy nem tudtam csak magunkra gondolni. Hajnalonta az utcán sok hajléktalant látok, a munkám során pedig sokkal kerülök személyes kapcsolatba. Gyakran vannak az agyamban (segítem őket, amennyire tudom), de most, ezekben a napokban valahogy különösen ott voltak. Szerdán hajnalban volt a leghidegebb a ház , már csak 14 fok. Amikor indultam dolgozni süvített a szél, szakadt a nedves hó, majdnem bőgtem, hogy ha még este sem lesz meleg, azt már nem tudjuk áthidalni a hősugárzókkal. Akkor is ott voltak a szemem előtt, láttam mindegyiket -aztán a buszról leszállva a valóságban is-, és az zakatolt az agyamban, hogy nekik nincs "kis idő", amit át kell hidalni. Nincs kihűlt ház, nincs hősugárzó. Szerintem idő sincs...
Az volt még a hét elején a nagyon rossz, hogy nem tudtam csak magunkra gondolni. Hajnalonta az utcán sok hajléktalant látok, a munkám során pedig sokkal kerülök személyes kapcsolatba. Gyakran vannak az agyamban (segítem őket, amennyire tudom), de most, ezekben a napokban valahogy különösen ott voltak. Szerdán hajnalban volt a leghidegebb a ház , már csak 14 fok. Amikor indultam dolgozni süvített a szél, szakadt a nedves hó, majdnem bőgtem, hogy ha még este sem lesz meleg, azt már nem tudjuk áthidalni a hősugárzókkal. Akkor is ott voltak a szemem előtt, láttam mindegyiket -aztán a buszról leszállva a valóságban is-, és az zakatolt az agyamban, hogy nekik nincs "kis idő", amit át kell hidalni. Nincs kihűlt ház, nincs hősugárzó. Szerintem idő sincs...
Szóval, a süti:
1 kg túrót villával összetörtem, elkevertem 6 tojással, 2 alaposan megmosott citrom lereszelt héjával, 2 zacskó vaníliáscukorral, és csak épp annyi kristálycukorral, hogy ne uralkodjon el rajta az édes íz, de ne is "nyers" túróízű legyen. 20 dkg kókuszreszelékbe belekevertem egy zacskó sütőport, és összekevertem a túrós masszával, majd csurgattam még bele kb. 6-7 dkg-nyi olvasztott , langyos vajat.
Egy tepsi alját kikentem vajjal, belesimítottam a massza felét. Kiraktam darabokra vágott gyümölcsökkel (alma, körte, banán), majd befedtem amaradék masszával.
200 fokra előmelegített sütőbe tettem, de miután már kezdett pirulni a teteje, a közepe meg még lágy volt, levettem a hőmérsékletet 180 fokra. 25-30 perc alatt sült meg.
Az uram főzte bodza és és szederlekvárral ettük.
1 megjegyzés:
A mosógép szűrőjét érdemes kipucolni ilyenkor. Azonnal megjavul. Tapasztalat.
Megjegyzés küldése