Blogszülinapi vacsora

Bizony, ez a mai kései vacsora nem saját kitaláció. Egy facebookcsoportbéli társam, Borbély László készítette egyik nap, és nagyon-nagyon megtetszett.
Az étel szépsége mellett motivációt nyújtott még az elkészítéséhez az uram céklafixáltsága, és a kisgyermekkorom óta tartó medvecukor mániám, ami persze így, 49 évesen már édeskömény imádatba torkollik.

Miközben mindezt leírtam, eszembe jutott valami. Sokkal fennköltebb is lehettem volna. Ma három éve indítottam a blogot, így akár szülinapi vacsorának is nevezhettem volna ezt a nagyon szép és nagyon finom ételt. Át is írom a bejegyzés címét: Blogszülinapi vacsora

Hozzávalók (ezúttal 2 személyre):

• 3 db cékla ( héjastól kb. 50 dkg)
• 1 db édeskömény
• 1 evőkanálnyi olívaolaj
• 1 dkg-nyi (szerintem kevesebb volt) vaj
• só
• frissen őrölt bors
• 1 evőkanálnyi balzsamecet
• 5-6 dkg-nyi kék sajt (Borbély László gorgonzolából készítette, és dán kéksajtból)

A céklákat meghámoztam, félbe vágtam és cikkszerűen felszeleteltem. A vaj és az olaj keverékén elkezdtem párolni.
Közben az édesköményt vízszintesen felszeleteltem és hozzáadtam a céklához.

 

Kis ideig együtt pároltam, majd felerősítettem a tüzet és megpirítottam. Amikor  az elképzelésem szerinti "karamellizált " állapot beállt, megszórtam durva szemű tengeri sóval (nem akartam hamarabb, hogy a só által kivont vízben ne kezdjen párolódni), és őröltem rá borsot.
Erős lángon átkavartam párszor, majd löttyintettem rá egy evőkanálnyi balzsamecetet, ami szinte azonnal el is párolgott róla a magas hőfok miatt, az íze viszont...
 

Elzártam a tüzet, kiöntöttem az egészet egy tálalóedénybe, őröltem még borsot  a tetejére és rámorzsoltam a kéksajtot.

Mind az esztétikai-, mind az ízélmény leírhatatlan. Persze, az összeaprított édesköményzöldet lefelejtettem a tetejéről, de így is tökéletes volt.

László, köszönjük ezt a hihetetlen finomságot!Tervezetten sem ünnepelhettem volna finomabb vacsorával a blogom "születésnapját".