Azt tudni kell, hogy az én uram céklafixált ember. Nyersen, sütve, főzve, bárhogyan elkészítve és bármilyen mennyiségben, a nap bármely szakában eszi, vagy issza.
Amikor megláttam a céklasaláta receptjét, egyből tudtam, hogy megcsinálom a kedvéért.
Amikor megláttam a céklasaláta receptjét, egyből tudtam, hogy megcsinálom a kedvéért.
Ma jött el a napja. Annyit változtattam rajta, hogy borecet helyett almaecetet használtam, snidling helyett pedig póréhagyma zöldjét, nagyon finomra vágva. Ennek egyszerű oka van, ezek voltak itthon.
Hozzávalók (kb. 2 adag):
- 1 db nem túl nagy hosszúkás cékla durvára reszelve
- 1 db sárga színű alma héjastól, durvára reszelve
- 1 db vékonyra fölszeletelt mogyoróhagyma
- fél teáskanál porrá zúzott római kömény
- pár csavarásnyi színes bors
- 1 evőkanál almaecet
- 2 evőkanál olívaolaj
- kevés só
- egy 5-6 cm-es darab nagyon finomra vagdalt póréhagyma (zöld része)
Egy tálba beleöntöttem az olajat, az ecetet, beleszórtam a római köményt a sót és beleőröltem a borsot.
Ezután beletettem a hagymát, a céklát és az almát, alaposan elkevertem, majd megszórtam az apróra vágott póréhagyma zölddel.
Miközben elkezdtem nézegetni a fényképet, hazaért Bálint. A kézmosástól futva igyekezett a konyhába, jólneveltségének bizonyítékaként megkérdezte: ezt már lefényképezted, mami? Miután megkapta az igenlő választ, nagyon gyorsan megette, majd közölte, hogy nagyon finom volt.
Az uram kevésbé volt vehemens, de persze neki is nagyon ízlett.
Köszönjük, Böbe! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése