Translate

2015. május 23., szombat

Szintén spárga

Többször mondtam már, hogy lusta vagyok és kényelmes, valamint sokszor főzök hirtelen felindulásból, hiába tervezem meg esetleg előre. Ezek ma összeadódtak. Főzni sem volt kedvem, egyébként is pizsamanapot tartottunk, és lustálkodtunk egész nap.

Valamelyik este előkaptam  egy csomag zöldspárgát, de végül nem azt csináltam belőle, amit terveztem, így megmaradt a fele, amit jól el is felejtettem. Ma reggel találta meg az uram a hűtőszekrény aljában. Persze, már nem voltak erejük teljében a spárgák, nagyobb darabokat lehetett "lepattintani" belőlük, mint új korukban. Nem szerettem volna kidobni a fás részeket, ezért lehámoztam. Nagyjából egyforma rövid darabokra vágtam az egészet.

Ezután jött életem egyik legnagyobb paradoxona. A hirtelen felindulás és a 30 éve tervezgetés találkozott egymással. A planétás ételkártya sorozatban azóta nézegetem a pohárban párolt tojás receptjét, és mindig úgy gondoltam, hamarosan megcsinálom. Úgy látszik, ma jött el a napja, csak persze feltúrbóztam a megmentendő spárgával. Megállapítottam, hogy a "nyolcvanas években" még a tojás is más volt (Bálint viccelődése szerint a gáz lehetett másmilyen), mert nekem nem készült el 8 perc alatt a párolás, mint ahogyan ígérte a recept írója. Még kb. nyolc percet vártunk türelmesen, aztán átraktam a sütőbe, ott fejeztem be. Szép lett, és finom.

Ötünknek háromfélét csináltam, hogy mindenki szeresse, mert Lőrinc vegetáriánus, Katica pedig nem szereti az önálló életet élő tojásfehérjét.

Hozzávalók (5 személyre):
  • 5 szem paradicsom (én 3 közepesből és 8 szem koktélparadicsomból csináltam) vékonyra felszeletelve
  • 2 db paprika(1 kápiát és 1 csípős zöldet használtam) apró kockákra vágva
  • fél csomag zöldspárga rövid darabokra vágva
  • 1,5 evőkanál vaj
  • fehérbors
  • 10 tojás
  • fejenként 1 szelet feketeerdei sonka vékony csíkokra vágva
  • pici fűszerpaprika a végén a tetejére
  • fejenként egy tűzálló kávéspohár, vagy pástétomforma
Egy evőkanál vajon sóval és fehérborssal megpároltam a zöldségeket. Kiszedtem belőle a vegetáriánus adagot, a többit pedig elkevertem a közben vajon megpirított sonkacsíkokkal. A tűzálló edénykéket kivajaztam, megtöltöttem a raguval, ráütöttem fejenként 2 tojást (a Katicáét felvertem, hogy elkeveredjen a sárgája és a fehérje), és forró vízzel teli lábasba állítottam úgy, hogy kb. egy ujjnyival legyen a víz az edénykék pereme alatt.
Kb. 15 percig pároltam a vízben, de a tetején nem dermedt meg a fehérje, ezért 4-5 percig  forró sütőben sütöttem a végén.

Nagyon laktató, és rendkívül finom. A Kati adagjában a tojásmasszába pici sót és borsot kevertem, a mienk tetejét utólag sóztuk, és egy pici fűszerpaprikát szórtunk rá.


ez a Lőrincé, csak zöldségek vannak a raguban

ez a mienk, feketeerdei sonkával a raguban

ez a Katicáé, felvert tojásokkal a tetején

ez pedig a ragu

2 megjegyzés:

Vicuska írta...

Ki kell használni, hogy szezonja van végre, egyik ötlet jobb a másiknál :)

Márti írta...

Nagyon szeretjük, és sajnos csak ilyentájt megfizethető.