Hogy előétel, vagy desszert, döntse el ki-ki magában

Biztos megbocsátja nekem nagymamám ott fenn, hogy kimondom, amit nyilván sejtett, vagy tudott is: nem szerettem a kicsit sós gyümölcsleveseit. Persze, jókislány voltam, mindig megettem, de csak ímmel-ámmal.
Aztán felnőttkoromban rájöttem a nyers gyümölcsleves nincs ellenemre. Úgy szoktuk, hogy készül egy jó nagy adag, abból eszünk egy vasárnapi ebédhez, utána pedig a maradék napszaktól függetlenül fogy folyamatosan, amíg tart, mert ez igazából egy finom gyümölcsösjoghurt.

A mostani, kb. 8-10 személyes adag hozzávalói:

• 4 rebarbara szár (levélnyél, de háziasszonyként csak nem beszélhetek úgy, mintha én is biológiatanár lennék)
• 5 db alma
• 3 citromkarika
• 1 rúd fahéj
• fél kiskanál gyömbérpor (épp nem volt itthon friss)
• vanília
• 2 kanál kókuszcukor
• 4 kanál nyírfacukor
• 2 maréknyi meggy
• 3/4 liternyi málna
• pár szem sárgabarackcikkekre vágva
• 5 kispohár krémes joghurt

Lehámoztam a rebarbarát és 3-4 mm-es szeletekre vágtam. Héjastól felszeleteltem az almát, betettem egy lábasba a fűszerekkel és a cukrokkal együtt, és - éppen csak egy kicsi - vízzel addig főztem, amíg a rebarbara szétesett.  Alaposan lehűtöttem, majd az uram kiszedte a fűszereket, kiette belőle a citromkarikákat (bio, így ehető a héja) és egy botmixerrel pépesítette.

Egy magas falú tálba betettem a málna és a meggy kétharmadát, ráöntöttem a gyümölcspépet, a joghurtot és összeturmixoltam. Belekerültek a meghagyott gyümölcsdarabok és ebédig még hűtöttük, annak ellenére, hogy minden hidegen került bele.