Fokhagymás, köményes sertéssült

Gyerekkoromban imádtam a fokhagymás sült szagát (ebben az esetben szerintem nem helytálló az illat kifejezés), és szerettem elropogtani a megsült fokhagymagerezdeket.
Ez most sincs másképp, kivéve, hogy rászoktam a héjában sült fokhagymára, ami ugyan nem ropog, hanem krémes, az íze sem olyan intenzív, mint a nagyi termesztette fokhagymának, de persze finom. Nagyon is.

A mai sült egy kis bosszankodással indult. Kértem egy kb. másfél kg-os sertéslapockát, mondtam, hogy egyben szeretném megsütni. Ezt azért tartottam fontosnak, mert az igénytelen hentesek belevágnak a húsokba úgy, hogy nem kérdezik meg, mi lesz belőle, és mondjuk épp a szeletelhetőséget szűntetik meg a barbárságukkal.
Na, ez még a szokásosnál is kevésbé értette a szakmáját (ha van neki olyan), mert elmagyarázta, hogy combot kellene vennem, mert az egyben van, a lapocka az másképp néz ki, ha felemeli, ennek vannak lelógó részei. Borzasztóan siralmas ez a helyzet, és igen elgondolkodtató a minden téren jelenlévő kulturálatlanság...

Szóval, vettem 2 kg sertéslapockát, levágtam a "lelógó részeket", amit teljesen zsírtalanná tettem, apróra felvagdaltam és betettem a fagyasztóba. Az egyben részből lett a sült.

Hozzávalók:

• 1,5 kg sertéslapocka
• 25 dkg sertészsír
• 3 db hagyma
• 1 fej fokhagyma
• 2 evőkanálnyi köménymag
• só

A sertészsírt, a héjastól félbevágott hagymákat, a cikkekre szedett fokhagymát egy vaslábas aljába tettem, megszórtam durva szemű sóval és köménymaggal, ráfektettem a lapockát, szórtam rá sót és köménymagot, óvatosan aláöntöttem 1 dl-nyi vizet, rátettem a lábas fedőjét, és 180 fokon ütöttem 3,5 órán át.


Az ilyen egybensütésnél  nem szedem le a zsírt a húsról, hiszen a lassú sülés alatt úgyis kisül, és finom szaftos lesz a sült.

Kelkáposzta főzelékkel ettük.