Translate

2013. november 11., hétfő

Márton(ka) nap alkalmából

Ludaskását főztünk. Nem úgy, ahogy kell, hanem ahogy gondoltuk.

Először libaaprólékból, libaszárnytőből és sok-sok libazúzából levest főztem, amiben csak az anyáék kertjéből való zöldségek voltak (kivéve a kelkáposztát).

Azt fundáltuk ki, azért ez az idei év legjobb húslevese, mert otthoni zöldségekkel van tele
Természetesen minden leszedhető zsiradékot eltávolítottam a libadarabokról, és kisütöttem. A tepertőt elropogtattuk, a libazsírból pedig használtunk a ludaskásához. (Azt már el sem mondom, hogy a tegnap mutogatott kenyér párjából forrón vágtunk, megkentük libazsírral és hagymát ettünk hozzá...)

Libazsíron megpároltam nagyon finomra vágott hagymát, majd átforrósítottam rajta kerekszemű rizst tettem rá összezúzott fokhagymát és forró, kétszeres mennyiségű  libalevessel felöntöttem. Ez kevésnek bizonyult, még kétszer pótoltam a levest.

Mikor kész lett (nem krémes, mint a rizottó, de nem is pergős, mint a párolt rizs), elkevertem a  leszűrt levesből kiszedett és feldarabolt zöldségekkel, meg a csontokról leszedett húsdarabokkal, a feldarabolt zúzákkal, zöldborsóval, petrezselyemzülddel és vajon fokhagymával, borssal megsütött gombaszeletekkel, kicsit utánasóztam és borsoztam, majd betettem a sütőbe kb. 15 percre, 200 fokra. (Ez utóbbit egy kedves, FB-csoportbeli társamtól, Keszthelyi Csufláktól tanultam.)

Az anyukám, a testvérem és a sógornőm termesztette, nagyon zsenge káposztából csináltunk hozzá salátát.


Nincsenek megjegyzések: