Ez a mi műkajánk. Teszek bele kicsi zacskós port.
Hozzávalók:
- 6-8 dkg húsos szalonna
- 50 dkg darált pulykahús
- 3 db vöröshagyma
- 4 kisebb pritamin paprika
- 1 nagyobb zöld, csípős paparika
- 2 cikk összezúzott fokhagyma
- 1 evőkanál csípős fűszerpaprika
- 3 dl paradicsom, abból, amit én tettem el télire
- só
- 4 doboz konzerv vörösbab
- 2 doboz konzerv kukorica
- 3 evőkanálnyi zacskós csilis bab alap, vagy hogy hívják
A szalonnát apró kockákra vágtam, amikor jó ropogós lett, rátettem a felkockázott hagymát és lassan sárgásra fonnyasztottam.
Amíg a hagyma párolódott, felkockáztam a paprikákat. Így ősszel különösen üdítő látvány, ezért lefényképeztem.
Tehát, mikor a hagyma megsárgult, rátettem a paprikákat és nagy lángon
pirítottam tovább. Azután tettem hozzá zúzott fokhagymát, fűszerpaprikát, és
amiután szép színe lett, hozzáadtam a darált pulykahúst, amivel tovább
pirítottam, igyekeztem nem főzni. Így teljesen lételenné vált, szép
színes ragu lett belőle. Ekkor öntöttem bele a nyáron eltett
paradicsomot, és összefőztem jó sűrűre.
Itt érkezik el az a pont, amikor jelentkezik a kényszer, hogy tegyek bele egy kis ipari cuccot. Számomra kissé lecsós az íze, akárhogy is igazítgatom az arányokat. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy autentikus chili con carne-t soha nem ettem, tehát még az is lehet, ez úgy lenne jó, ahogy van, de engem zavar a lecsós íz. Hogy ezt elvegyem, ilyenkor rászórok egy kis "bóti" port, épp, csak a mű (?) íze kedvéért, beleöntök egy kis bab és egy kis kukorica levet (arra lusta vagyok, hogy ehhez az ételhez én főzzek száraz vörösbabot, mindig konzerv babból és kukoricából készül), alaposan átkeverem, beleöntöm az időközben leszűrt babot és kukoricát, majd alaposan összeforralom.
Többféleképpen szoktuk enni:
- az elsődleges, hogy sütök hozzá kukoricalisztből palacsintát (ezt itt már régen megmutattam) - most lusta voltam hozzá, pedig ez a népeim kedvence
- másodlagosan az uram süt kukoricás kenyeret - ő nem volt itthon ma délelőtt, dolgoznia kellett
- az aktuálisan meglévő kenyérből sütünk hozzá sajtos szendvicset - most ez történt, Bálint produkált nekünk szép, aranyszínű háromszögeket
- volt már, hogy ettünk hozzá guacamolet
- csak úgy "magában"
Azt meg különösen büszkén írom ide, hogy a cseréptálat, amiben lefényképeztem, az uram korongozta és mázazta egyszer régen, de persze, már nagyon elhasználódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése