Majdnem csongrádi lepény

Szombat este  vendégeink voltak Szárhegyről és hoztak nekünk egy nagy doboz áfonyát, amit ők maguk szedtek indulás előtt.
A meglepetésnél csak az örömünk volt nagyobb. Aztán, amikor másnap megláttam a Gasztroblogok FB csoportban ezt a Csongrádi lepény elnevezésű receptet, és a szép süteményeket, tudtam, hogy nekünk ilyenünk lesz, áfonyával.

Hétfőn az uram el is készítette, íme:

Vannak, jóakaróim, akik az életem során többször felrótták már nekem a maximalizmusomat, ami eléggé megnehezíti a mindennapjaimat. Nekik üzenek ezzel a képpel. Ezúttal túl tudtam lépni rajta, mert amikor észrevettem, hogy morzsák vannak a sütin (mármint a képen vettem észre, mert szemüveg nélkül nem észleltem a valóságban), rövid ideig tartó hezitálás után megettem, hogy ne akarjam újra lefényképezni.

A rosszakaróimnak is üzenek tehát. Lusta voltam morzsátlanítani, vagy újabb szeletet igazgatni, újra megfelelő fényviszonyokat keresni az udvaron. Egyszerűbb volt falánknak lenni és beletörődőnek.

Végül köszönjük:

• Évának és Lacinak az áfonyát és a sok-sok munkát, ami a szedésével járt
•  Jámborné Budai Monikának a Vánczaprojektet, 
• Sütő Zolinak a konkrét inspirációt, 
• anyukámnak a mi saját "A mi süteményeskönyvünk"-et (az uram környezettudatossága maximálisan érvényesülhetett, hiszen nem kellett kinyomtatnia a receptet)

Azért pedig diszkréten elnézést kérünk a Váncza családtól, hogy nem tartottuk be a könyv első lapjára írt figyelmeztetésüket:
"Saját érdekében kérjük tehát a vásárlásnál h a t á r o z o t t a n a valódi Váncza gyártmányokat s utasítsunk vissza minden másnevű árut."
Ebben a sütiben minden másnevű.