Ma esti kényszerevésem

Fagyiba akartam fojtani a bánatom. Végül örömömben ettem.

A történet az, hogy délután a munkahelyemen egy filctollal (Nem kínai izé, hanem puccos. Jól hangzó márkaneve van...) a kezemben mutogattam, a tinta meg elindult belőle és vagy 8 paca keletkezett a kedvenc, világos lenvászon nadrágomon.

Azt gondoltam, fagyival ülök tort felette. Végül örömevés lett belőle, mivel sikerült eltüntetni a foltokat.

A szép színű,  cukortalan örömfagyim:

Hozzávalók:

• 1 bögre fagyasztott málna
• 2 db karikára vágott fagyasztott banán
• 2 evőkanál natúr joghurt

Lehet, akik rendszeresen olvasnak, már unják az itt megjelenített fagyikat, én viszom élvezem, hogy minimális befektetéssel nagyon finomat eszünk, ami ráadásul nem édesített. Persze, ha valaki úgy szereti, áldásom egy pár kanál cukorra.

Beleöntöttem a málnát és a banánt az aprítóba, és bekapcsoltam azt. Ilyenkor nagy a csörgés és a csattogás, majd ahogy olvad az anyag, egyre csendesül a zaj is.
A halkulással egyenesarányban egyszínűsödik, világosodik az először pepita kavalkád.

Mikor már már szinte csak a motor hangját hallottam, belecsurgattam 2 evőkanál natúr joghurtot a tartályba. Pár másodpercre újra bekapcsoltam az aprítót, majd kikanalaztam az edényből a fagyit.
Ebből a mennyiségből 8 gombócnyi keletkezett, amiből négyet minden bűntudat nélkül beörömködtem, a többi pedig várja, hogy a Lőrinc nevezetű férfiegyed éjszakai, capoeira edzés utáni meglepi desszertje legyen.