Köszönöm Erzsébet és Andrea!
A készülődés közben eszembe jutott, hogy régen szemezgettem egy mogyorós házi tejkaramella recepttel, de az elkészítésig nem jutottam el. Gondoltam, itt a ragyogó alkalom, nekiláttam.
A recept közlésével tilosban járok, mert a kiadványban, amiből származik, leírják, hogy engedély nélkül tilos közölni, dehátizéééééééééé)
Hozzávalók:
- 50 dkg cukor,
- 2 dl tej,
- 1 kiskanál szőlőcukor (nem értem a jelentőségét, de szabálybetartó voltam és beletettem),
- 5 dkg vaj,
- 5 dkg darált mogyoró,
- 1 csg vaníliás cukor (én bourbon vaníliásat használtam)
Amikor már langyos, a vaníliás cukrot, a mogyorót meg a vajat hozzáadjuk és fakanállal habosra keverjük.
Sütőpapírt tettem egy edényt, és belesimogattam. 17,5X24,5X1 cm lett a nagysága.
Este örvendeztem, hogy jó, ezt meg is írtam Andreának. Reggel azonban megtapasztaltam, hogy a szilárdsága nem olyan, mint amire számítottam. Gondoltam, hogy nem lesz teljesen kemény, hiszen a belekevert mogyoró sokat lazít a szerkezetén, de valahogy nagyon omlós lett.
Ez, persze egy eszegetős karamella szempontjából teljesen jó (főleg, hogy a mi alanyunk leírhatatlanul jóízű lett), azonban a keksz adalékanyag szerephez nem túl kedvező.
(Egyszercsak belémvillant, hogy vágom ketté a vajat, és már tudtam, hogy mi járult hozzá a nem várt anyagszerkezethez a mogyorón kívül. Nem 10 dkg-os volt a vaj, hanem 12,5-es. Ilyen kis mennyiség esetében gondolom ez a nagyjából minimális többlet is sokat számít.)
Sajnos, a kép elég csapnivalóan sikerült, nem tükrözi a dolog hihetetlenül finom ízét.
Hozzá kell még tenni, hogy a keletkezett anyag tömege 63 dkg lett. Ez a nagy mennyiség párosítva a keletkezett ízzel, a természetes anyag beltartalommal, összehasonlítva a boltban vásárolhatóval, ezeket ár-értékarány mutatósítva, magasan az itthoni nyer.
Folyt. köv.: Kekszsütés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése