Mondhatám, hogy lusták és kényelmesek módján készült, sajnálkozhatnék is, hogy örökül hagyom a gyerekeimre ezeket a tulajdonságaimat, mert Bálinttal együtt voltunk lusták és kényelmesek (igaz, ezúttal az én szerepem az együttgondolkodásban merült ki, a kivitelező ő volt), mivel nem hámoztuk meg a mogyorót és arra sem törekedtünk, hogy teljesen sima legyen a krém, egyszerűbb volt a "crunchy" állapotot elérni, és annál maradni.
Más szempontból átgondolva mégsem vagyunk lusták és kényelmesek, mert egy kézzel készített karácsonyi ajándék nem vall lustaságra és kényelmességre.
Aztán elmélkedhetnék tovább is. Mennyivel izgalmasabb élmény egy crunchy állagú krémmel kent pirítóst, palacsintát, bármit enni, mint egy selymes állagúval megkentet.
Még tovább, és még másról gondolkodva: sok esetben veszélyes a netről főzés. Nem lehet tudni, valóban azt kapjuk-e, amit mutatnak. Sokszor elnagyolt a leírás (nyilván én is beleesek ebbe a hibába, mert nem biztos, hogy a számomra természetes folyamatokról olyan részletes, folyamatábra szerű leírás kerekedik, amilyenre szükség lenne). Igazából ebben az esetben mi sem azt kaptuk, amit vártunk. Ennek a neten talált felvételnek az alapján akartuk megcsinálni, de persze milyen lett. A cukrot iszonyú soknak gondoltuk (szerintem jól mértük fel a helyzetet), és nem is lett krém belőle úgy, mint a videón, csak egy kis víz hozzáadásával. Ez utóbbi abból is adódhat, hogy a lustaságunk okán nem szabadítottuk meg a mogyorókat a belső héjuktól.
Egy biztos: ha valaki kipróbálja, megtapasztalja, hogy ez a krém nem hasonlít a Nutellára. Sem az íze, sem a színe, sem az állaga nem olyan, amit a videófelvétel címe miatt várnánk tőle, de ezért kárpótol az az illat és ízélmény, amilyet végül nyújt. Mindenki elhiheti, a végeredmény hihetetlenül finom.
Egy biztos: ha valaki kipróbálja, megtapasztalja, hogy ez a krém nem hasonlít a Nutellára. Sem az íze, sem a színe, sem az állaga nem olyan, amit a videófelvétel címe miatt várnánk tőle, de ezért kárpótol az az illat és ízélmény, amilyet végül nyújt. Mindenki elhiheti, a végeredmény hihetetlenül finom.
Hozzávalók:
- 2 bögre törökmogyoró
- 1 bögre porcukor
- 1 bögre kakaópor
- 1 teáskanál vanília aroma ( a kivonat elegánsabb, de eltekintettünk tőle)
- pici só
- 1 teáskanál növényi olaj (olívát használtunk, csak ezért nem akartunk külön mogyoróolajat venni)
- fél bögre víz
A mogyorót vastag aljú, tapadásgátlóval bevont serpenyőben illatozásig kevergette Bálint, majd kihűtötte. Ezután aprítógépben megőrölte majd a víz kivételével minden egyéb hozzávalót is beletette, és tovább "aprítógépezte".
Miután észleltük, hogy nem lesz teljesen sima, és nem krémesedik kellőképpen (gyorsan megállapodtunk abban, hogy egy selymes krém "uncsi", és ez tényleg nem megalkuvás volt a helyzettel), hozzá került még fél bögre víz, azzal is forgott még a gép egy kis ideig.
Végül, miután a krém átkerült egy üvegbe és egy tálkába, nem győztük szagolgatni, kóstolgatni. Hihetetlen nagy örömmel vettük tudomásul, hogy nagyon finom lett.
Ha valaki esetleg megkérdezné, hogy meddig áll el, azt mondanám neki, hogy elképzelésem szerint, hűtőszekrényben tárolva jó pár hétig biztosan, de tudom, hogy nem lesz lehetőségem bizonyítani a feltevést, mert ahogy Katica örömét láttam, feltételezem, hogy nagyon hamar elfogy majd.
2 megjegyzés:
Márti, nagyon jól néz ki a mogyorókrémed. Én is szoktam csinálni házilag, és valóban, ez nem nutella, de nagyon finom! :)
szerintem ezentúl mi is gyakran csinálunk :)
Megjegyzés küldése