Ez egy nagyon "házias" torta

Anya 71 éves lett csütörtökön, ma ünnepeltünk, ezzel a tortával.

Szokásosan több sebből is vérzik. Kevés időm volt, nem tudtam előre készülni. Nem csináltam jó állagúra a krémet, ezért nem tudtam szépre csinálni a tetejét, nincs kerete, pedig, amikor kitaláltam a meggylekvárt, elterveztem, hogy krémkeret tartja majd meg a meggyszemeket. A gesztenye gombócok sem szépen formázottak, a csokifirkálmányokat sem csináltam meg előre, ezért kint hűltek a mai szeles időben. Felkapta a szél a sütőpapírt, és elfújta az egészet, úgy kellett egyenként összeszedni a fűből. Szerencsére a hetesekből és az egyesekből a vállalhatók maradtak épségben.

Összességében viszont hihetetlen ízélmény ez a torta, a kinézetének a jobbításán meg majd dolgozom.

Anya örült neki, természetesen ő azt mondja gyönyörű. Persze, én sem tennék másképp. :)

Hozzávalók (azért nem írok patikai szintű mennyiségeket, mert menetközben találtam ki, hogy miből mennyit teszek bele, hogyan csinálom. Aki eddig nem próbálta, higgye el, így is lehet csinálni a sütés-főzést, én szinte nem is tudom másként):

• 6 tojásból sütött csokoládés piskóta, 22 cm-es átmérőjű formában sütve
• gesztenyés csokoládékrém (1 zacskó csokoládé ízű pudingpor, 3,5 dl tej, 4 evőkanál cukor, 1 evőkanál kakaópor összefőzve, 10 dkg-nyi porcukorral, 18-20  dkg-nyi vajjal, kb. 35 dkg-nyi gesztenyemasszával kikeverve)
• nem pép állagú rumos meggylekvár
• 15 dkg-nyi  gesztenyemasszából 12 db golyó
• 5-6 dkg-nyi főzőcsoki (51 % kakaó tartalmú)
• tejszínhab

Tegnap este meggyből, cukorból, rumból, és 3:1-es dzsemfixből lekvárt főztem, úgy, hogy ez inkább  cukrozott meggy lett, mint lekvár (persze, nálunk sem érik még a meggy, a fagyasztóból vettem ki azt, amit anya tett el tavaly nyáron).

Szintén tegnap este sütöttem 6 tojásból csokoládés piskótát.

Ma reggel megfőztem a csokipudingot, mikor kihűlt, kikevertem porcukorral, vajjal, gesztenyemasszával. nem volt ideje visszadermedni, ez látszik rajta.

A csokoládét megolvasztottam, egy kicsi nylonzacskóba betöltöttem, kivágtam a csücskét, és rajzoltam vele krikszkrakszokat egy, a torta kerületéhez  előre kimért sütőpapírra, amire berajzolgattam a háromszögeket.  Így a 12 szeletesre tervezett tortához 12 db firkálmány keletkezett, amiben biztos lehettem, hogy kényelmesen elférnek a torta oldalán. Csináltam még heteseket és egyeseket is a sütőpapírra, hogy a 71 is rajta legyen a tortán. Kitettük hűlni az árnyékba. Aztán, ahogy mondtam, elvitte a szél az egészet. Szerencsére akkor, amikor már visszadermedt a csoki, szerencsére a fűre, így nem lettek homokosak, és szerencsére az uram összevadászta mindegyiket, szerencsére nem is törtek össze, csak a nem jól sikerült hetesek és egyesek.

A kettévágott tortalapot megkentem a krémmel, kiraktam meggyel, rátettem a másik lapot, bekentem kívülről is jó vastagon a krémmel. 

A gesztenyemasszából gombócokat formáztam, egyenletesen eligazgattam a torta peremén. Talán szebb lett volna pici, apró golyókkal, nem is tudom.

Az üres részeket megszórtam a meggyszemekkel, mejd ráfektettem a számokat.

Minden golyó alá elhelyeztem egy csokifirkálmányt.

Tejszínhabbal ettük.

Az az igazság, hogy köszönettel tartozom a szélnek, mert megoldotta a problémámat. Iszonyúan izgultam, hogy nem jönnek majd le a rajzolmányok a sütőpapírról, megolvadnak a kezemben, és el is törnek. Így megszűnt az aggodalmam, hiszen láttam, minden darab egyben maradt, abban meg biztos voltam, hogy gyorsan oda tudom nyomni a krémhez, hogy beleragadjon. Addig a hűtőszekrényben tartottuk.

Mint látható, nem egy profi munka, csak egy amolyan háziasszonyi tákolmány, viszont tényleg nagyon finom (hihetetlenül jókat tudok kitalálni), és anya nagyon örült neki.