Hagymás-tökmagos pogácsa

(Tisztelt Olvasó! Ez a recept kitűnő példa arra, hogy bátran lehet változtatni, alakítgatni a hozzávalókon, nem kell szentírásként tekinteni egy-egy receptre.)

A 12. Blogkóstolón a Mélyen Tisztelt Sorsolási Bizottság   számomra egyáltalán nem kedvezett. Ugyanis nem tudtam kiválasztani a nekem sorsolt blogról azt az egy ételt, vagy italt, amit elkészítsek.

Nem tudom megmondani, hányszor néztem végig a finomabbnál finomabb mindenféléket, de nem és nem tudtam határozni, annyi mindent szerettem volna megcsinálni.

Akartam kávépudingot, szerettem volna kókuszos sütit, jó lett volna fagyi is, és még egy csomó mindent, de végre odáig eljutottam, hogy mindenképpen sós lesz, amit csinálok.

Ezen a ponton aztán végképp bebizonyosodott, hogy tudok ám én döntésképtelen is lenni, hiába vetik a szememre sokan a túlzott határozottságomat.

Szűkült a kör,  két lehetőség maradt a végére. Az egyik a tökmagos pogácsa, a másik a hagymás-csilis sajtos pogácsa.

Eldöntöttem, megcsinálom mindkettőt. Elkezdtem pirítani a tökmagot, aztán hirtelen felindulásból a másik zacskóval is kivettem a szekrényből, azt is beleöntöttem a serpenyőbe, visszatettem az élesztőt a hűtőbe, és már tudtam, ötvözöm a kettőt.

Zsuzsa, annyira jó lett, hogy csak esszük, esszük, pedig már nem kellene. Én  azt a szörnyűséget is elkövettem az előbb, hogy kettőt is kettétörtem  keresztben és megkentem vajkrémmel. Sürgősen lakat alá kell tenni, mert beláthatóak a következmények: még ma elfogy. Pedig megígértem Violának, hogy  marad belőle holnap délutánra, amikor hazajönnek Antival.

Hozzávalók:

(Az eredeti, külön-külön hozzávalók megtalálhatók a linkekben, amit idetettem a blogbejegyzésbe. Én azokat írom le, amikből végül született, mert pl. nem volt itthon, csak 2 dl tejszín, a többit tejföllel pótoltam, póréhagymát használtam, mert az volt, így nem vettem újhagymát, de alapjaiban a Zsuzsi hozzávalói vannak benne rendre.)

• 1 kg 20 dkg liszt eredetileg, de a gyúráskor igényelt még + 5-6 dkg-ot
• 25 dkg vaj
• 2 dl tejszín
• 6 dl tejföl
• 1,5 evőkanál só
• 30 g sütőpor
• 30 dkg óvári csemege sajt (trappista is jó)
• 2 kávéskanál (csípős) paprikapor
• 1 nagy tojás
• 20 dkg tökmag

 Legelőször a tökmagot pirítottam meg, aztán kitettem az udvarra hűlni.

Amíg hűlt a tökmag, összevagdaltam a póréhagymát, olyan apróra, amilyenre csak tudtam.

Amikor meghűlt a tökmag, aprítógépbe tettem, és csak úgy tessék-lássék módon összezúztam, de nem fényképeztem le, csak visszaborítottam a serpenyőbe.

Beleöntöttem az aprítógépbe a lisztet, a sütőport, a sót és a fűszerpaprikát (mi szeretjük a nagyon csípőset), bekapcsoltam a gépet, hogy alaposan elkeveredjenek. Rászórtam a felkockázott vajat, újra bekapcsoltam, addig forgattam, amíg morzsa lett belőle, ekkor kiborítottam a konyhapultra.

Csináltam a közepébe egy kürtőt, beleöntöttem az összezúzott tökmag kb. 3/4-ét, a hagymát, ráreszeltem a sajtot és összekevertem. Akkor újra kürtőgyártás következett, beleöntöttem a tejszínt, a tejfölt és szép lassan összegyúrtam. Pici liszt kellett még hozzá, mert először ragadós volt. Egy szép,  nagy rugalmas tésztagömböt kaptam a végére.

Kb. 1,5-2 cm vastagra nyújtottam, megkentem a felvert tojással és lisztbe mártogatott pogácsaszaggatóval kiszaggattam, majd mindegyik pogácsa tetejét belemártottam a serpenyőben hagyott magtörmelékbe, azután sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam.

A sütőt időközben előmelegítettem 180 fokra, majd 20 percig sütöttem az első adagot, de kiderült, hogy ez az idő kevés ezeknek a pogácsáknak. (Feltételezésem szerint a póréhagyma és az újhagyma textúrája közti különbség okozta.) Csökkentettem a hőmérsékletet 160 fokra és úgy kb. 35 percig tartottam benn egy-egy tepsit.

Ilyen szépe pirosak lettek, puha belsővel, ropogós külsővel.

Tartok tőle, hogy nálunk is jelentkezik a Zsuzsi háztartásában gyakori  probléma: gyorsan párolog!