A húsevő szekció mai ebédje nem épp tipikus tavaszi ételsor volt, de azon ritka napok egyikét éltük, amikor megmondták, mit ennének. Ilyenkor mindig azt csinálom, amit kérnek, így tehát gulyás, krumplipecsenye (tócsni, lapcsánka, macok, stb...) medvehagymás joghurtos ricottával és aranygaluska készült.
Most, hogy itt üldögéltem a gép előtt, nézegettem a bloggertársadalom tavaszi ételeinek sokaságát, kedvem szottyant valami időszerűbbet enni.
Bálint és Kati (legkisebbünk és barátnője) elmentek bringázni, és emlegették, hogy fagyiznak közben.
Imádok a fagyizni. Persze, kövérként, így a hatszászadik mázsámhoz közeledve ez igen meggondolandó cselekedet. Jól meg is gondoltam, kitaláltam gyorsan, hogy is fagyizhatok én lelkiismeretfurdalás és különösebb negatív következmények nélkül. Persze, igazából nem teljesen az én találmányom, még tavaly, nyers ételek után kutakodva találkoztam az ötlettel: mindig legyen a mélyhűtőben banán, könnyen fagyit lehet készíteni a segítségével.
Én most igénybe vettem ezt a segítséget.
Beleöntöttem az aprítógépbe kb. 3/4 liternyi fagyasztott sárgabarackot, egy marék kis darabokban lefagyasztott banánt, egy pici rozmaring ág apróra vagdalt leveleit, 3 rozmaring virágot, és kb. 2,5 dl natúr joghurtot. Addig forgattam, míg kásás eleggyé nem vált, akkor hozzáadtam még kb. 5 dkg-nyi kis kockákra vágott étcsokoládét, és még egy kicsit visszakapcsoltam.
Ilyen lett:
Arra a feltevésre jutottam, hogy a 3-4 cm-es banándarabokról át kell térni a sokkal vékonyabb karikákra, mert mire ezek a darabok pépessé válnak az aprítógépben, addigra a többi gyümölcs túlságosan megolvad, így csak a jégkrém állag érhető el. Szerintem hamarosan megpróbálok sort keríteni a bizonyítási eljárásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése