Eleinte kenyérsütőgépben főztünk narancslekvárt. Azt a mennyiséget persze szinte azonnal megettük, így áttértünk a fazékban főzésre.
A receptben nincs semmi extra, zselésítőt használunk azért, hogy ne kelljen túl sokáig főzni. Igaz, ebben a tekintetben két pártra szakadt a család, mert szerintem nem eléggé lekvár állagú (értem ezalatt, hogy nem főzzük péppé), a többiek szerint meg pont így jó. Mivel a családon kívüli kóstolók szerint is pont így jó, meghajlok a vélemények előtt, és a következő adagot is így csináljuk.
A mostaniba belekerült:
- 4 kg narancs
- 4 db citrom
- 75 dkg cukor
- 2 zacskó zselésítő
Mindegyik narancsra cikkeket metszettünk késsel, lefejtettük a héját, és egy paradicsom késsel -azt hiszem úgy 3 db narancsnak és 1 db citromnak- eltávolítottam a fehér részét. (Nagyon gyorsan lehet filézni ezzel a típusú késsel, de egy normál hámozókés is megfelel, legfeljebb pár perccel tovább tart a művelet.) Ezeket a cikk formájú héjdarabkákat vékony csíkokra vágtam.
A narancsok és citromok húsát a cikkekre merőlegesen felszeleteltük, így kis hasábokra estek szét.
A tisztításnál fontos, hogy a belső fehér részekből a lehető legtöbbet eltávolítsunk, és magok sem kerüljenek bele, hogy ne keserítsék tovább az amúgy is kesernyés ízű lekvárt.
A tisztítás, szeletelés után a héjakat és a gyümölcshúst összekevertem.
Beleöntöttem a fazékba, hozzákevertük a zselésítőt, majd amikor felforrt, hozzáöntöttük a cukrot, és 5 percig főztük.
Üvegekbe szedtük, amiket szokás szerint egy réteg befőzőfóliával fedünk le, majd rátesszük az üveg fém fedelét, és azonnal fejre állítjuk, hogy levegőtlenné váljon. Így soha nem használunk tartósítószert.
Ez a módszer a zselésítő nélkül készült lekvárjaink esetében is bevált.
Így néz ki:
Az eset óta kb. 3 hét telt el, és az uram már morgolódik, hogy nem érdemes nekünk lekvárt főzni, mert hamar megesszük, ezért már készülődünk a következő fordulóra. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése