Sárgaborsó "falafel"

Indiai fűszerillatra vágytam. 

Kitaláltam, hogy Viola túrázási elemózsiája sárgaborsó fasírt lesz. Úgy gondoltam, nem lehet rosszabb, mint a csicseriborsóból készülő, és mivel ecccerélünk, kipróbáltam. Mint kiderült, nemhiába.

Előző este fél kg sárgaborsót hidegvízbe áztattam.

Reggel egy csipetnyi tengerisót, egy-egy "szórás" koriandermagot, mustármagot, római köményt és fekete mustármagot addig pirítottam, amíg a vágyott illat megjelent a lakásban.

Miután kihűlt, az uram porrá őrölte a kávédarálóban.

Amíg készült a fűszerkeverék, én aprítógépbe tettem a leszűrt nyers sárgaborsót, összezúztam, amolyan rusztikusra, nem teljesen apróra. Maradt benne pár egész szem is.

Közben egy maréknyi zabpelyhet leöntöttem vízzel, 3 percre mikróba tettem, így egy kellemes pépes állígú kötőanyag és - mint gabona  a hüvelyeshez adva - kitűnó fehérjekomplettáló adalék lett belőle.

Összeöntöttem a két katymaszt, zúztam bele fokhagymát, őröltem rá borsot, beleöntöttem a fűszerkeveréket és szórtam rá kurkumát is bőséggel. (Ha esetleg túl sűrű a massza, kevés vízzel hígítható.)

Vizes kézzel lepénykéket formáztam belőle (golyókat, amiket ellapítottam, de persze maradhatnak golyó formájúak is) és forró olajban kisütöttem.

Hihetetlen mennyiségű fasírt keletkezett, így működésbe lépett másnap a maradékkommandó és lett jó sok szendvicskrémünk is, mert szeretjük is a változatosságot, meg #ételtkinemdobunk.