Translate

2010. november 27., szombat

Azért azóta is ettünk...

Jó kis blogíró vagyok, mindig halogatom. Persze, ettünk az utóbbi hetekben is. Pl. Középső egyik kedvencét, egy német ételt, amire nagyon ritkán szánom rá magam. Körülményes, és "büdös", ki kell önteni egy csomó barna sört a végén, de nagyon finom.
Egy kb. másfél kilogrammos csont nélküli sertéstarját körbe kell kötözni spárgával, és a recept szerint 3 órán át (én előző este óta szoktam) barna sörben érleljük.
Eközben 2 jó nagy felaprított vöröshagymát  olajban jó barnára pirítok, hozzáteszek 3 evőkanál paradicsompürét, kicsit tovább pirítom (no, ekkor érzem én büdösnek), majd kihűtöm. 2-3 gerezd szétnyomott fokhagymát, 1-2 evőkanál mézet, 4 evőkanál szójaszószt, törött borsot, sót keverek hozzá, és alaposan bekenem vele a sörtől lecsöpögtetett tarját. Alufóliával szorosan becsomagolom, és 200 fokon sütöm, másfél órán át.
Ezután leveszem a fóliát, megöntözöm 1 dl-nyi sörrel, rákenem a maradék trutyit, és még 10-15 percig sütöm.
Amikor kiveszem a sütőből, azonnal leveszem róla a spárgát, különben már lehetetlenség esztétikusan lebontani.
Többnyire párolt lilakáposztával, és krumpligombóccal, vagy főtt krumplival esszük.



Idetettem egy korábbi káposzta szeletelés utáni képét, mert nagyon szeretem ezt a lila-fehér keszekuszaságot.
Vegafronton pár szelet szejtán pácolódott a barna sörben, és ugyanazzal a páccal bekenve, kb. félórán át sült a sütőben.

Nincsenek megjegyzések: