Translate

2019. augusztus 20., kedd

Szilvásgombóc, ami nagyon könnyed

Ennyi még gombócból sem sok. Tényleg. (Márhogy, próbáljak egy kicsit "szellemeskedni"...)

Klasszikus stíriai metélt tészta lenne, ha nem  zabpehelyből készült volna, eritrittel. Persze, ha neked nem kell vigyáznod a szénhidrátokkal, akkor használj nyugodtan cukrot és fehérlisztet, de ne félj a zabpehelytől és a teljes kiőrlésű liszttől sem!


Egy kedves internetes ismerősöm mutatta meg a barackos gombócokat, amit stíriai metélt tésztába csomagolt, és nagyon tetszetősek voltak. Rögtön azon kezdtem vacakolni, hogyan alakíthatom szénhidrát-csökkentetté, nos, ilyen lett.

Először is, azzal kezdem, Ilona - akitől a recept származik - úgy fogalmazott a liszttel kapcsolatban: amennyit felvesz. Úgy gondoltam, én azért megmérem, mennyit teszek bele, hátha Anikó barátném kedvet kap hozzá, és neki szüksége van a pontos adatokra. Egyébként a zabpehely és a liszt mennyisége úgy alakult ki, hogy nem lett elég a "szemre" adagolt zabpehely és már nem volt kedvem többet őrölni. Szerintem, egyébként ez tényleg az "amennyit felvesz" irányadást kell követni, mert függ a túró nedvességétől, és attól is, hogy mekkora evőkanálnyi tejfölt sikerül beletenni.

Hozzávalók:

 A tészta  (23 db, viszonylag nagyméretű gombóc lett belőle):
  • 60 dkg túró
  • 2 tojás
  • 2 evőkanál eritrit 
  • 2-3 dkg-nyi puha vaj
  • 2 evőkanálnyi tejföl
  • pici só
  • 1 (kezeletlen héjú) citrom lereszelt héja, de ez el is maradhat
  • 22 dkg őrölt zabpehely (nem őröltem túl finomra)
  • 6 dkg teljes kiőrlésű liszt
A töltelék:
Lehet bármilyen gyümölcs, amit szívesen eszünk gombócok közepében, mi most az utolsó adag szilvánkat szedtük le, kimagoztuk, és mivel nem magvaváló szilva, a vágott felét belemártottam őrölt eritrit és fahéj keverékébe, szembefordítottam egymással a feleket és így kerültek a gombóc közepébe. Kb. 2 evőkanálnyi eritritet őröltünk meg, 2-3 teáskanálnyi fahéjport kevertem bele, és a nagy része megmaradt, így abból szórtunk a tetejére is, amikor ettük.

A "morzsázás":
Leírom, mennyit pirítottam meg, de ez sok lett, én ilyenkor a maradékot jól záródó üvegben a hűtőszekrényben tárolom, hetekig eláll, nincs semmi baja és még ropog is, ha serpenyőben átforrósítjuk a következő felhasználáskor.
  • kb. 8 dkg-nyi teljes kiőrlésű morzsa 
  • 1 evőkanálnyi olaj
  • 1 evőkanálnyi vaj 

A készítés:

Először a szilvákat készítettük elő, úgy, ahogyan a töltelék címszó alatt az előbb leírtam.

A zabpehely és a liszt kivételével mindent egy nagyobb tálba tettem és egy spatulával jól összekevertem. Ezután belekevertem az őrölt zabpelyhet, és mivel még túl nedvesnek találtam, tettem hozzá 3 evőkanál lisztet.  Ekkor félretettem a tálat.

Odatettem főni a vizet, és megpirítottam egy serpenyőben a morzsát. Ez utóbbinál úgy szoktam, hogy a forró zsiradékba szórom a morzsát, majd amikor kész, leveszem a tűzről és tovább kevergetem, mert a serpenyő aljának a hője könnyen megégetheti.

Amikor a morzsa kész lett, megcsináltam a gombócokat. Kb. akkora darabokat vettem ki a masszából, amekkora gombócokat szerettem volna csinálni. Ellapogattam a tenyeremben, beletettem a szilvát, ráhajtogattam a tésztát és nedves kézzel gömbölyűre formáztam.

Amikor a víz felforrt, 3 adagban kifőztem a gombócokat. Az újraforrástól kezdve 2-3 percnyi idő, amíg feljönnek a víz tetejére. Ekkor szűrőkanállal kiszedtem, beletettem a morzsás serpenyőbe, és addig rázogattam, amíg mindegyik jó sokat magára szedett.


Ezután már csak ennünk kellett, és persze nekem mértéket tartani is, CH csökkentés ide, vagy oda...



Nincsenek megjegyzések: