Tűlzás nélkül állíthatom, ez a világ legjobb vegán galuskája. Ha "csak" tojásérzékeny vagy, akkor is nagy hasznát veszed...
Ez kb. 6-8 személyre szól, hamar "ki lehet tanulni a mesterséget" és akkor pontosan tudod szabályozni ahhoz mérten, mennyire van szükséged és mennyire vagytok nagyétkűek...
Hozzávalók:
- 20 dkg aprószemű, teljes kiőrlésű zabpehely
- 3 evőkanálnyi lenmagőrlemény és hozzá 9 evőkanálnyi forróvíz
- 1 teáskanálnyi kurkuma
- só
- fehérliszt (ma azt használtam, de teljes kiőrlésűt is szoktam), aminek a mennyiségét nem tudom megmondani, 5-10 dkg közötti lehet
Azon a napon, amikor galuskát akarunk ebédelni, reggel beleteszem a zabpelyhet egy müzlistálba, és leöntöm annyi hidegvízzel, ami éppen ellepi. Kb. 20 perc múlva újra feltöltöm úgy, hogy éppen ellepje, és ott hagyom a konyhapulton.
A galuska főzése előtt kb. 10 perccel összekeverem a lenmagőrleményt (én aranylenmagot használok, mert annak a sárga színe jobban passzol a galuskához, de ha csak barna lenmagod van, az is jó) a forróvízzel és a kurkumával. Kb. 10 perc alatt masszív, sűrű, nyúlós masszává válik, ez tartja majd össze a galuskákat.
Közben odateszem forrni a főzővizet.
Amikor letelt a lenmag ázási ideje, az ázott zabpehely felét aprítógépbe teszem és alaposan összezúzom (enélkül is jó, gyakran kihagyom ezt a fázist, de masszívabb lesz az állaga, ha aprítod, vagy esetleg turmixolod, de fontos, hogy több vizet ne adj hozzá).
Ezután a sót, az áztatott zabpelyhet és a zabpehelypépet beteszem egy tálba, elkezdem keverni, és a finomlisztet óvatosan adagolom hozzá.
Amikor a víz felforrot, beleteszem a sót és egy teáskanállal egy db. galuskát belepottyantok a vízbe. Ha egyben marad és szépen felugrik a víz színére, akkor beleszaggatom a többit, ha szétesik, akkor még keverek bele lisztet, majd beleszaggatom a forrásban lévő, sós vízbe (ha keveset csinálok és/vagy ráérős vagyok, akkor szeretem deszkáról szaggatni, de ma nagy adagot főztem, így galuskaszaggatót használtam).
Ha minden galuska feljött víz színére, átöntöm egy szűrőtálba és alaposan lecsepegtetem. Ha azonnal esszük, akkor csak átöntöm a tálba, amit majd az asztalra teszek, ha előre főzöm, akkor át szoktam öblíteni hideg vízzel.
Igazából ennyiből áll. Beletellett néhány éve, amíg sikerült tökéletesre fejleszteni, régebben sokat bosszankodtam miatta, de most már nagy nyugalommal csinálom. Annyira masszív a tésztája, hogy majdnem olyan utálatos dolog lemosni az eszközökről, mint az "eredeti" formulát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése