Évek óta nézegetem az egyik FB csoportban Kempfner Zsófia gyönyörű flódnijait, és minden decemberben elhatározom, hogy megcsinálom. Az idén végre tényleg meg is tettem. Zsófia nagyon kedves volt, felhívott engem és nagyon sokat segített, minden érdemes praktikát elmondott. Ezúton is köszönöm! :) Beszélgetésünkből az derült ki, ami az én szívemnek nagyon kedves: semmi nem szentírás, kedvünkre alakíthatjuk bizonyos kereteken belül a süteményt. Így a dió- és a máktöltelék végül Winter Viki bejglitölteléke nyomán készült, az almatöltelék a mi almáslepényünké (csak borral is ízesítettem), a szilvalekvár pedig a mi szilvalekvárunk. (Sajnos a linkeket nem tudom egyforma színűre állítani...)
A recept (ahogyan végül én csináltam):
Először a töltelékeket csináltam meg, hogy a főzötteknek legyen ideje kihűlni.
Máktöltelék:
- 20 dkg darált mák
- 12,5 dkg kristálycukor
- 0,5 kávéskanál őrölt fahéj
- fél citrom lereszelt héja (kezeletlen citrom)
- 2 evőkanál baracklekvár
- kb. 7- 8 cl bor
- 20 dkg darált dió
- 12,5 dkg kristálycukor
- 0,5 kávéskanál őrölt fahéj
- fél citrom lereszelt héja (kezeletlen citrom)
- 2 evőkanálnyi baracklekvár
- kb. 7- 8 cl bor
Almatöltelék:
- 1 kg reszelt alma
- 2 evőkanálnyi cukor
- 2 kávéskanálnyi fahéj
- 1 dl-nyi bor
Mindezeket összekevertem egy tálban és addig állt, amíg a süteménykészítésnek abba a fázisába értem, amikor bele kellett tenni a tepsibe.
Szilvalekvár:
- kb. 4-5 dl-nyi, kenhető állagú (ha nagyon kemény, langyos vízzel kenhetővé lehet tenni, vagy össze is lehet forralni)
- 50 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- 5 dkg porcukor
- annyi bor, hogy könnyen gyúrható, nyújtható tésztát kapjunk
A kenéshez:
- 1 db tojás, felverve
Amikor kész lettem a tészta 5 részre osztásával, megliszteztem a gyúrótáblát, és körberajzoltam a tepsi alját (mindig így szoktam, ha lapokat sütök, mert így megfelelően tudom kontrollálni a lapok méretét), és elkezdtem kinyújtani a lapokat.
A sütőpapírral bélelt tepsi aljára fektettem az első lapot, eligazgattam, hogy egy kicsi pereme is legyen, jól lenyomkodtam a tenyeremmel és nagyon alaposan eloszlattam rajta a máktölteléket. Jól le is lapogattam, hogy a lehető legegyenletesebb és legtömörebb legyen. Attól tartottam, ha nem így teszek, akkor esetleg a szeletelés során elcsúszik majd, hiszen nagy súllyal kell majd megbirkóznia.
Aztán jött a második lap, szintén körülrajzolva a lisztben a tepsi, aztán vékonyra nyújtva a tészta, jól lelapogatva, utána a diótöltelék, alaposan elegyengetve és óvatosan lelapogatva.
A harmadik lap ugyanúgy, mint az előzőek. Szétterítettem rajta az alaposan kifacsart almatölteléket (hozzá tartozik az igazsághoz, hogy egy keveset kihagytam belőle, a vélt szétcsúszásveszély miatt, de utólag úgy vélem, kár volt), jól elegyengetve, lelapogatva
A negyedik lapra került a szilvalekvár.
Az ötödik lappal befedtem, jó alaposan lenyomkodtam, majd bekentem tojással. Ezt követően nem mertem villával szurkálni, mert attól tartottam, ha nagyon belenyomom, szétszakad a tészta, ha meg nem szúrom mélyre, akkor... Szóval, hogy nézett volna ki életem első flódnija robbantva... Ezért fogtam egy őskövület fém harisnyakötőtűt (1983-ban vettem Szerencsen), és azzal szurkáltam meg. Hááát, mit mondjak, legközelebb hústűvel szurkálok inkább, hogy ne ilyen komoly (by Gáspár Zsuzsa :D ) lyukak legyenek.
140-150 fokon sütöttem, 2,5 órán át.
Úgy vélem, szép is lett, de az biztos, hogy nagyon-nagyon finom.
felülnézet, komoly lyukakkal |
a nagy szélteszt :D soha nem teszek olyan süteményt az asztalra, aminek nem vágom le a szélét, azonban ezek a levágott darabok a legkedvesebb csemegéink |
szeletelés közben |
4 megjegyzés:
Szép is, finom is!!!
Köszönöm, Vicuska! :)
Szerintem gyönyörű lett!
szerintem is :D és ha tőled kapom a dicséretet, akkor még inkább elhiszem! <3
Megjegyzés küldése