Frankfurti leves

Nem baj, hogy nincs hideg, az sem, hogy nyár közepe van, mert a frankfurti leves mindig finom. Amikor még friss a kelkáposzta, a haragos zöldességért szeretem (a külső leveleket alaposan megmosom - hogy biztosan homoktalan legyen -, és azt is beleteszem, mert hát azok a legzöldebbek), később meg az ízességéért, fűszerességéért. Ennek az időszaknak már lassan vége, nem is kaptunk most az áruházban túl üde káposztát, de így is nagyon finom lett a leves, még ha nem is annyira látványos.

Tényleg nem ez lett életem legmutatósabbja - máskor szép formásra csíkozom a kelkáposztát, most meg csak úgy tessék-lássék módon összevágtam -, de a könnyedsége kárpótol a látványtalanságért. Igen, nem tévedés, a "könnyedsége" szót írtam, méghozzá nem véletlenül. Rántás, alig, csak az íze kedvéért van benne. A kb. 5,5 liternyi levesbe 1 evőkanál grahamliszt került. A sűrűsége nem ezen múlott, hanem azon, hogy a benne lévő krumpli és káposzta egy részét elturmixoltam, majd visszaöntöttem. Sokkal intenzívebb ízű és igazán könnyed zöldségleves kerekedik belőle, ha így készül.

Hozzávalók:

• 1 kisebb fej kelkáposzta felcsíkozva
• 2 db krumpli
• 2 db sárgarépa
• 2 db vöröshagyma
• 2-3 cikk fokhagyma
• majoranna
• köménymag 
• só
• zsiradék (most kókuszolaj, de persze bármi, amit használni szoktál)
• bors
• fűszerpaprika
• 1 kanálnyi liszt (amilyet használsz)
• virsli

A felcsíkozott kelkáposztát sóval, majorannával, köménymaggal, 1 db vöröshagymával és a fokhagymával  hideg vízben felteszem főni. Mivel az alapanyagokkal fogunk sűríteni, az arányok felborulnak, a káposzta több benne, mintha pusztán rántást akarnánk használni.

Kb. 15 percnyi fővés után beleteszem a kockákra vágott krumplit és a felkarikázott répát, és újabb 15 perc lassú forralás következik.

Amikor megpuhultak a zöldségek, kiveszek belőle annyi káposztát és répát, hogy a fazékban maradt rész már csak leves állagú legyen

Az apró kockákra vágott hagymát köménymaggal és a liszttel világosra pirítom, őrölök bele borsot, belenyomom a megmaradt fokhagymát, alaposan elkeverem, rászórom a fűszerpaprikát. Ekkor leveszem a tűzről, újra alaposan átkeverem és felengedem hideg vízzel. Ebbe beleteszem a kiszedett zöldségeket, elturmixolom, és visszaöntöm a levesbe, amit újra felforralok úgy, hogy szórok bele ismét egy kis majorannát (ez az egyik legfontosabb mozzanat a folyamat során, ha nagyon patetikus akarnék lenni, azt is mondhatnám, ez a legnagyobb titka a jó frankfurti levesnek, de én csak olyan tessék-lássék háziasszony vagyok).

Amíg ez az újraforralás történik, felkarikázom a virsliket.

Éééés, kettéválik a leves élete. Kiszedek belőle annyit, amennyi a vegetáriánusok adagja, a többibe pedig belekerülnek a virslikarikák, amivel picit főzöm, és már kész is.

Nálunk nem mindenki tesz bele tejfölt, én most azzal ettem, és jó sok csípőspaprikával.