Sajtos tallér házilag

                                                             

Nemrégiben esküvőre készültünk. Amit évek óta éreztünk, az hivatalossá is vált május 14-én: a fiaink létszáma 2-ről 3-ra növekedett. Sok-sok süteményt sütöttem a nagy napra, de persze akkor nem volt módom (vagy inkább nem volt eszem) a dokumentálásra. Az utolsó nap pár fényképet csinált Bálint egy-két süti halomról, remélem, előbb-utóbb írok is róluk.

Ezek a képek ma készültek, ez az esős-borongós idő épp jó volt arra, hogy sajtos tallérokat süssek. Ez így nagyon romantikusan hangzik ugyan, de az igazság egészen más. Ha ezredmagával sütött volna a nap, akkor is megcsináltam volna a tallérokat, ugyanis holnap BULI lesz, a kollégáimmal, és oda viszem ezeket.

Akkor szép sorjában:


Viola és Anti

A sajtos tallérok

Persze, délutáni fényben, szakadó eső mellet készült a fénykép...

Az előzmények és a recept: 

 Amikor kezdtem a tervezgetést -mármint az esküvői süteményekét-, az interneten nézegettem, hiszen nem volt semmilyen gyakorlatom a "nagyüzemiségben", pluszban olyan megoldásokat kerestem, amik nem igényelnek nagy befektetésű időkapacitásokat. Így leltem erre a sajtos tallér receptre, ami goffrisütő alkalmazásával ígért jó eredményt, de sajnos nem bizonyultam elég ügyesnek, nekem nem sikerült, azt az adagot végül tepsiben sütöttem meg. Tovább gondolkodva arra jutottunk, veszünk egy egyszerű ostyasütőt, és azzal -egy életem egy halálom- megoldom a helyzetet. Sikerült. Egyszerre 3 kis golóbis fér bele, szép pirosra sülnek. Kicsit az arányokon is változtattam, de tényleg épp csak egy kicsikét.

Kifejezetten jó lett. Egy problémám van csak, az eredeti recept szerinti sómennyiség nekem sok bele, mások szerint meg éppen jó így.
A felsorolt hozzávalókból kb. 120 db, kb. 6-8 cm átmérűjű lapocska lesz, ez kb. 80 dkg sajtos tallért eredményez, ami 60-80 perc alatt készül el. Ezt nagyon fontosnak tartom leírni a "nagyüzemiséghez", mert bizony erre vonatkozóan nem találtam adatokat, csak arra vonatkozó leírások voltak, hogy hány személyre hány kg-nyi sütemény szükséges...
Azt gondolom, hogy nem kell megijednie senkinek ettől a mennyiségtől, mert egyrészt gyorsan elfogy, másrészt a maradékot sütőzacskóba zárva, hűvös helyen hetekig (én 3 hetet próbáltam ki a tesztsütések során) eláll úgy, hogy a minősége nem romlik.

Hozzávalók:

• 24 dkg reszelt sajt (félkemény)
• 70 dkg liszt
• 24 dkg vaj
• 1 kávéskanál őrölt kömény (én mozsárban töröm, aromásabb)
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 2 nagyobb tojás 
• 2 dl tejföl
• 4 kávéskanál só (szerintem 3-3,5 is elegendő)
• 2 evőkanál olíva olaj (vagy étolaj)

Elkészítés:

Egy nagy tálban összekeverem a lisztet, a sót, a köményt és a szódabikarbónát.

Egy kisebb tálban elkeverem a nagyon puha vajat és a sajtot egy villával, majd hozzátéve a tejfölt, az olívaolajat és a tojásokat, tovább keverem, amíg elegyedik az egész.

A sajtos kutyulékot ráöntöm a lisztes keverékre, és összegyúrom. Hamar összeáll, egy rugalmas tésztát kapunk, amikből 2,5-3 cm átmérőjű golóbisokat csinálok.

 Az ostyasütőt felmelegítem, és hármasával beleteszem a golyókat, óvatosan összezárom és addig sütöm, amíg kezdem érezni a tallérok illatát. (2-3 adaonként le kell törölni a sütőt papírtörlővel, mert a kisülő vaj összegyülemlik rajta.) Egy kis technikai elem: valóban óvatosan lezárom, de azonnal fel is nyitom, és 45 fokkal elfordítom mindegyiket, majd visszazárom a sütőt, azért, hogy a végeredmény kerek legyen.

Rácsra teszem, kihűtöm (persze, hogy az elején forrón esszük, jó darabig nincs semmi a rácson), és sütőzacskóban tárolom, ha marad.

(Volt, hogy tepsiben sütöttem, akkor kb. 3 mm vékonyra nyújtottam, pizzavágóval daraboltam és 180 fokos sütőben sütöttem meg.)