Vadas. Marhából és szejtánból.

Ez volt tegnap a szülinapi ebéd. Egyszer már  régebben írtam itt róla, de most kicsit másképp készítettem. Ráadásul szülinapi ebéd, így nem "expressz" volt a tempó.

Hozzávalók:

• szejtán szeletek (készítése szintén itt)
• 4 darab kisebb sárgarépa
• 2 kisebb petrezselyemgyökér
• 2 vöröshagyma
• 1 citrom
• 2 babérlevél
• fél pohár száraz, fehér bor
• 2 dl tejföl
• mustár
• majoranna
• őrölt bors
• kristálycukor

Az utóbbi időben rászoktunk arra, hogy egyszerre több búzahúst készítünk, és a megfőtt szeleteket főzési adagonként lefagyasztjuk. Most is csak ki kellett vennem egy zacskóval.
Amikor kiolvadt, alaposan kinyomkodtam belőle a nedvességet.

Serpenyőben olajat forrósítottam, és szép pirosra sütöttem a szeletek mindkét oldalát, majd felöntöttem borral.

Hozzáadtam a felszeletelt zöldségeket és citromot, a cikkekre vágott  hagymát. megborsoztam, sót tettem rá, és puhára pároltam mindent. A végén kicsit sütöttem is, a jobb ízhatás kedvéért.

Közben egy lábasban cukrot karamellizáltam (Korábban ezt úgy szoktam, hogy felöntöttem a zöldségekkel és a levével, de mivel egyszerre készül a vega és nem vega változat, egyszerűbb, ha készítek egy kis karamella szirupot és kettéöntöm.), felöntöttem vízzel és alaposan kiforraltam. 

A kissé lesütött zöldségek közül kiszedtem a szejtán szeleteket és melegen tartottam.

A mustárt, a tejfölt, a zöldségeket és a velük párolódott citromszeletekből egyet beletettem egy  turmixgép kannájába, hozzáadtam a majorannát, megborsoztam, öntöttem bele a karamellás vízből, és kicsit bekapcsolva tartottam a gépet.

Ilyen lett:

A húsos szekció marhát kapott. 

• 1 kg-nyi marhacomb
• 6-7 db sárgarépa vastagabb karikákra vágva
• 3 db petrezselyemgyökér vastagabb kerikákra vágva
• 3 db hagyma cikkekre vágva
• 2 citrom felkarikázva
• 4-5 babérlevél
• só 
• majoranna
• bors
• mustár
• 0,5 liter tejföl
• olívaolaj

Egy üvegtepsi aljába olívaolajat öntöttem, és szétfolyattam benne. Beszórtam durva szemű tengerisóval. Rátettem a két darabba vágott marhahúst, és befedtem a feldarabolt zöldségekkel, felöntöttem a borral.

(Ez utóbbiról, ugyan most zárójelbe téve, de megközelítőleg sem zárójelesen kell elmondanom, hogy az uram unokaöccse, Peti készítette, 2 évvel ezelőtt. Saját termés, nagyon finom házibor, a Hegyaljáról. Ez a palack valahogy elbújt a pincében, valamelyik nap találta meg az uram. Kicsit megijedtünk, hiszen a fóti beton alápincézés nem vetekedhet egy hegyaljai pincével, de a bor minőségéről árulkodik, hogy nagyon is jó volt. Az alkohol egy kicsit "kilógott" belőle ahhoz képest, amilyen új korában volt,  de a tárolási körülményeink ellenére majdnem tökéletesen megőrizte eredeti mivoltát.)

Visszatérve: a tepsit letakartam alufóliával és 200 fokon, hőlégkeverésben másfél órán keresztül pároltam, majd még félórán keresztül pirítottam.

A mártáskészítési turmixolási eljárás ugyanaz volt, mint a szejtánnal párolt zöldségek esetében, csak itt a mennyiség miatt két karika citromot hagytam benne.
(A babérlevelet mindkét esetben kidobtam.)

Zsemlegombóccal szoktuk enni, ezúttal is így volt.

Hozzávalók:

• 8 db felkockázott nem friss, de nem is száraz zsömle
• 3-4 tojás
• 2 dl-nyi tej
• 5 evőkanálnyi liszt
• egy nagy csokor felaprított petrezselymzöld
• só

Régen serpenyőben, olajon pirítottam ropogós pirosra a zsemlekockákat. Mostanában úgy szoktam, hogy sütőpapírral kibélelt tepsiben szétterítem, és olajspermetezővel (a spray kifejezést idétlennek tartom, leírhatatlan) lefújom, grill alatt pirítom. Most viszont már benn volt a marha, amikor eszembe jutott, úgyhogy serpenyőztem, majd papírtörlőn leitattam, amennyire lehetett.

A megpirított zsemlekockákat összekevertem a többi hozzávalóval, kigombócoztam (nagyon alaposan össze szoktam nyomkodni), és sós vízben megfőztem. Mi úgy szeretjük (illetve én, a többiek meg még soha nem ettek másmilyet), hogy ha a belseje ropogós marad.

A húsos:

Visszatérve a készítéshez: legtöbbször húslevesben főtt húst eszünk így, azzal az eljárással, ahogyan az idelinkelt bejegyzésben azt leírtam. Ez leginkább azért van, mert egyébként a főtt hús nem fogy el (igazából csak én szeretem).

Ha kifejezetten "vadast" akarunk enni, akkor így szeretem készíteni, mert sokkal aromásabb, mind a húsban, mind a zöldségekben megmaradnak az ízek, és nem agresszív, mint a klasszikus vadas pác. Igaz, számomra majdnem minden agresszív, ami ecetet tartalmaz.