Translate

2017. augusztus 13., vasárnap

Csicseriborsó fasírt

Tegnap óta lamentálgatok. Valaki azt mondta, aki húsmentesen étkezik, ne akarjon húst pótolni, egyen autentikus vegetáriánus ételeket, és indiai ételekre gondolt. Aztán valaki elmondta, hogy a magyar konyhában is igen nagy részt foglalnak el a vegetáriánus ételek, hiszen az átlagember esetében nem volt divatja a régmúltban a húst hússal evésnek. Én - és még más is- meg azt mondom, mindenki egyen a saját pénztárcája, a saját ízlése és szükségletei, igényei szerint, és ne a mások szokásait kritizálja.


Úgy adódott, hogy a tegnapi főzőnapomon többnyire nem autentikus magyar ételek készültek (édeskrumpli-brokkoli curry, lencseszószos spagetti, pirított sonkás-sajtmártásos tészta, talán a fokhagymás - köményes sült tarja lett volna az, de tettem hozzá mustárt is...), ez a csicseriborsó fasírt sem az. Viszont finom, teljesértékűvé is vált a a fehérjekomplettálás (gabona és a hüvelyes együttese) által, és kevés vele a munka is, és nem látom jelentőségét annak, hogy magyaros, vagy sem, persze szempont azért a minél kisebb ökológiai lábnyom.
Egyedüli probléma a szezámmagba mártogatás, mert nem tapad tökéletesen, és belehullik az olajba sütés közben. Ha ennek a kiküszöbölésére ad valaki jótanácsot, azt megköszönöm!


Hozzávalók (16 db lett belőle):
  • 2 doboz (400 g-os) csicseriborsó konzerv (vagy kb. 0,5 kg főtt csicseriborsó
  • 1 bögrényi leforrázott zabpehely (annyi forróvizet öntök rá, amennyi éppen ellepi)
  • 1 evőkanálnyi csicseriborsó liszt
  • 1 evőkanányi telje kiőrlésű tönkölybúza liszt
  • 2 evőkanálnyi porrá őrölt pirított szezámmag (elmaradhat)
  • 2 cikk fokhagyma (helyette hinget használtam)
  • őrölt bors
  • 2 kávéskanálnyi garam masala (ettől érdekesebb az íze, de ha nincs, akkor még 2 cikk fokhagyma és plusz bors, úgy is tökéletes az ízvilág)
  • felaprított petrezselymzöld és korianderzöld (én szárítottat használtam, és el is hagyható)
  • pár dkg nyers szezámmag 
  • zsiradék a sütéshez, most épp étolaj)
Azzal kezdem, hogy leforrázom a zabpelyhet. Amíg ázik, a többi hozzávalót (a nyers szezámmag és a zöldek kivételével) beleteszem az aprítógépbe (ha nincs gép, akkor egy tálban krumplitörővel is összenyomkodható), előkészítem a serpenyőt, amiben sütni fogom, öntök bele egy ujjnyi étolajat, és ráteszem egy kistányérra a szezámmagot, és kibélelek egy edényt papírtörlővel, ami majd leitatja a fölösleges zsiradékot.

Ekkorra nagyjából felszívja a vizet a zabpehely. Ha esetleg még tocsog egy kicsit, akkor kinyomkodom belőle a vizet, és beleteszem az aprítógépbe a többi hozzávalóhoz. Bekapcsolom a gépet, de nem túl sokáig forgatom, csak annyi ideig, hogy éppen összekeverje a bennelévőket, mert akkor épen marad pár szem csicseriborsó, amire ráharapunk majd és így nem olyan "unalmas" a rágcsálás.

A masszát kiöntöm egy tálba, és belekeverem a zöldeket. Azért ilyenkor szoktam, mert ha hamarabb tenném bele, akkor az aprítógép megőrölné, és akkor halványzölddé válna a massza, így meg szépen látszanak a levéldarabkék). Ekkor bekapcsolom a gázégőt, épp felforrósodik az olaj, mire az első 4 fasírt elkészül, de persze előre is kigombócozható.

Gombócokat formálok a masszából, ellapogatom a kezeim között, és mindegyiket belemártom a szezámmagba, és beleteszem a fasírtokat a felforrósodott olajba. (Én négyesével szeretem csinálni, hogy a saját párája ne puhítsa a fasírtokat és könnyen forgatható legyen.) Leveszem takarékra, és mindkét oldalát 3 percig sütöm úgy, hogy a megfordítás után felveszem a lángot.

Ez így tökéletes szendvicsbe, ne adj' isten hamburgerpogácsaként is funkcionálhat, de főzelékre feltétnek, vagy csak úgy, a tálból kikapkodva eszegetni is nagyon jó. Az a fajta húsmentes étel, ami után a húsfanoknak sincs hiányérzetük.








2017. augusztus 6., vasárnap

Gyors reggeli


Közismert közhely, hogy a látszat néha csal. Nos, ez itt egy látszathalmaz. Ha a bejegyzés időpontját nézzük, akkor ebédnek tűnik, de az az igazság, hogy mi az imént reggeliztünk. Azt gondolná az olvasó, hogy a blog az enyém, így tehát én csináltam az ennivalót, de közben Bálint etetett meg minket ma "reggel" (ezeket ne reklámozzátok, mert vannak emberek az életemben, akik nem nézik jó szemmel, hogy nem feltétlenül reggel reggelizünk és nem délben ebédelünk, ergo erősödne a szunnyadni látszó érzés, hogy nem vagyok jó háziasszony és még egy normális ételt sem tudok csinálni), és még azt is tudni kell, hogy ez nem pizza, még akkor sem, ha látszólag annak tűnik.

Ezek pitákra rakott téliszalámi és chorizo vela szeletek, ilyen-olyan szószokkal, fűszerekkel sajttal. Tehát, "pakoldösszeamivanahűtőszekrénybenésegyélbelőlefinomat" alapon készült, és nagyon jó volt.



Hozzávalók, személyenként:
  • 1 db pita kenyér (kecskesajtos-olajbogyós-fűszeres kenyerek voltak, de persze a sima is megteszi)
  • 1 kiskanál fokhagymás chiliszósz
  • 1-2 evőkanál ketchup (ez most bolti, a Heinz 148 g paradicsomot használ 100 g ketcuphoz)
  • pár szelet téliszalámi, vagy chorizo vela (vagy bármi, ami van otthon)
  • bazsalikom
  • szurokfű (oregano)
  • kakukkfű
  • bors
  • 1 kisebb paradicsom felszeletelve
  • pár szelet mini mozzarella 
Bekapcsolta a sütőt 200 fokra, hőlégkeverésre.

A ketcupot és a chiliszószt összekeverte Bálint, és rákente a pitákra, szórt rá fűszereket, rárakosgatta kinek-kinek kívánsága szerint a téliszalámit, vagy a chorizot, rápakolta a paradicsom szeleteket, amire ismét fűszereket szórt, majd kirakta sajtszeletekkel.

10 percig sütötte.


Ha tetszett, amit itt láttál, mondd meg nekem, és oszd meg a facebookon, kérlek! :)


2017. július 7., péntek

Padlizsánkrém



Egyszer, valami FB hozzászólásban ezt olvastam: „az igazi padlizsánkrém…”. Ott is mondtam, és most is azt gondolom, nincs ilyen. Többfélét is szoktam csinálni (ebben a bejegyzésben is van egy), és mindegyiket igazinak érzem, mivel finomak.  Azt is gondolom, hogy aki már egy padlizsánkrém esetében sem tudja kezelni a másságot, az bizony az emberekkel sem tud elfogadó lenni, elvből és általánosságban ítél, nem az egyénekkel kapcsolatos tapasztalatából, de ez már egy más téma…
A mostanit, ha névvel szeretném illetni, akkor az „a felületes és rendetlen háziasszony padlizsánkréme” elnevezést kapná. Lilahagymával szerettem volna csinálni. Vásárlás előtt belenéztem a hagymáskosárba, és úgy láttam, van benne az is. Utólag meg kiderült, hogy amit láttam, az csak hagymahéj volt (nem is jellemzem magam tovább…), így ez a padlizsánkrém vöröshagymával készült. Viszont cseppet sem lett rosszabb, mintha lilahagymát tettem volna bele, csak más. Azt is hozzá kell tenni, hogy az utóbbi évben padlizsánkrémek hagymamentesek voltak. Amióta Lőrinc nem eszik hagymát, nem teszek bele, hinggel helyettesítem, és úgy is nagyon finomak.

Tehát, a mostani:

3 db közepes nagyságú padlizsánt jó alaposan megsütöttem. Ez úgy zajlik, hogy megmosom, megszárítom, egymás mellé teszem egy kisméretű tepsiben (ezt csak erre használom), és először takaréklángon kezdem sütni, a gáztűzhely legnagyobb rózsáján). Pár percenként fordítok rajtuk egyet, aztán felveszem a lángot és szinte szenesre sütöm, gyakran fordítva rajtuk egyet.
Amikor már annyira meghűlt, hogy elbírja a kezem, óvatosan leszedem a héját. Én lekapargatom a finom füstös részeket a héj belső oldaláról, és a levét is megmentem (sokan lecsöpögtetik). Az így kapott padlizsánbelsőket alaposan összevágom egy széles pengéjű késsel, és beleteszem egy tálba. Ráteszek egy nagy csipet sót, frissen őrölt borsot, majonézt, és jó sok nagyon finomra aprított hagymát. Összekeverem, megkóstolom, és ha kell, utána ízesítek, ha nem, akkor beteszem a hűtőszekrénybe. Finomabb, ha áll egy éjszakát, de persze azonnal bele szoktunk enni, úgy sem rossz.
Nem írtam arányokat. Azért nem, mert finom, ha túl hagymás, finom, ha kevésbé hagymás, finom, ha túl borsos, finom, ha kevésbé borsos. A só és a majonéz az, amivel csínján kell bánni, hiszen azok nagyon „elvihetik”, és kivenni nem lehet belőlük.

A fényképek szokásosan rossz minőségűek, de talán láttatják a lényeget.




Megmutatom azt is, hogy milyen volt a vihar előtti Badacsony, amikor írni kezdtem ezt a bejegyzést, és azt is, milyen volt a napsütötte Badacsony, amikor padlizsánkrémet reggeliztünk itt, a szomszédságában.

ez egy kicsit ferde lett :D






2017. július 4., kedd

Zöldségleves

Ritkán, mondhatni egyáltalán nem publikálom mostanság az ételeket, amiket főzök. Egy kedves ismerősömnek feltűnt, és nagyon jólesett nekem, hogy hangot is adott ennek. Az ok nem más, mint az állandó idődeficit, és az, hogy láthatóan egyre pocsékabbak a képeim is. Vélhetően ezek egymással szorosan összefüggenek...

Ma főztem. Semmi extrát, egy egyszerű zöldséglevest csináltam, amibe a kezem ügyében lévő ez-az került, a lényeg a kényelmes főzés volt. A kosztosaim (az uram és a barátja) kétszer is szedtek, úgyhogy nem átallom azt gondolni, finom lett és nem vagyok hajlandó figyelembe venni, hogy a Gulács megmászása után vacsoráztak.

Hozzávalók:
  • 1 csomó sárgarépa
  • 1 csomó petrezselyemgyökér
  • 1 karalábé
  • 50 dkg zöldborsó
  • 2 evőkanálnyi vaj
  • 2 db vöröshagyma
  • 2 kicsi cikk fokhagyma 
  • 4-5 db gomba
  • 2 db babérlevél
  • őrölt bors
  • kb. 1/4 szerecsendió lereszelve
  • 1 db zöldpaprika
  • 1 db paradicsom
  • fél marék csigatészta (2 percig főzős)
  • petrezselyemlevél 
  • tárkonylevél
Az egyik hagymát nagyon finomra vágtam, és a vajon egy kis sóval üvegesre pároltam úgy, hogy a babérlevelek és a cikkekre vágott gomba is mellette voltak. Közben ráreszeltem a szerecsendiót, ráőröltem a borsot, majd beleszórtam az összezúzott fokhagymát.

Felöntöttem vízzel, beletettem a felkarikázott répát és petrezselyemgyökeret, a kicsi hasábokra vágott karalábét, megsóztam, belepottyantottam a paprikát, a paradicsomot és az egészben hagyott vöröshagymát, és szép lassan főztem.

Amikor a zöldségek megpuhultak, beleszórtam a borsót, amikor felforrt, beletettem a tésztát, és az újraforrástól 2 percig főztem. Ez alatt felaprítottam a petrezselyem- és a tárkonylevelet, belekevertem a levesbe, aztán lefedtem és rövid ideig pihentettem.
Ilyen lett:



...és a Gulács, meg a környezete...







2017. június 6., kedd

A 33. Blogkóstoló összefoglalója

Megszületett az összefoglaló. Eddig vártam az elkészült ételek leírásait... Nem nagyon akarok moralizálni. Inkább "csak" azért szólok, hogy aki jelentkezik, számítson rá, esetleg mégsem kóstolnak a blogjáról. "Őrülten" vártam minden receptet, és kérlek, kedves ŐrültSzakács, arra emlékezz, hogy egy fordulóval ezelőtt én kettőt is főztem tőled, és imádta a családom mindkettőt.

Nos, látszik, hogy itt a nyár a nyakunkon. Levesekkel és főételekkel nem nagyon bajlódtunk. Rágcsáltunk, eszegettünk és édesszájúak voltunk. Szép lett minden és láthatóan finom is.

Olvasgassatok és tervezgessétek a nyári finomságokat!

Mondjuk azt, hogy ezek rágcsálni, eszegetni valók:

A Saját Otthon Project részére a játék befutója a Pizzás csavart lett.  Nem hiába, hiszen gyönyörű és már ránézésre is finom.


A Kipróbált és bevált receptek egy szuper jó ötletet hasznosított, amikor a Kukoricadarás és szezámmagos sült krumplit választotta.  Bárki örömmel ropogtatná.


A Vaníliamámor blogon kegyes csalással Avokádó krém készült, részletek a bejegyzésben. Az én mea culpám pedig az én kóstolásomban.


Az úgynevezett háziasszony szép lassan megtanul internetezni és olvasni, addig is jóllakik   Töltött kiflikkel és reméli, nem vette el a Vaníliamámor blog kedvét a további játéktól.

 
Leves:

Az Őrülten jó ételek blog egy őrülten jó  Hajdinakrémleves recepttel őrjített meg bennünket.  Gyorsan ki kell próbálni!




Főétel:
 
Sherpa Konyhája blog  egy gyönyörű, ropogós tetejű étellel örvendeztetett meg bennünket, aminek a neve  Pilisi rizseshús. Andikám, annyit fűzök még hozzá, én a hallgatást beleegyezésnek veszem, úgyhogy vélelmem szerint TE VAGY A KÖVETKEZŐ FORDULÓ HÁZIASSZONYA.  Remélem, Te is így gondolod! szívszmájli, mosolygószmájli


Desszertek:

A Tasty Cookies blog Csokis pitét sütött, ezúttal is örömmel válogatott a számára adódott lehetőségek közül. Mi meg örömmel beleharapnánk a sütibe, ha előttünk lenne.


Parfé gasztroblog jóvoltából  Panna cotta eperrel készült, így, az eperszezon tombolása közepette. Ebbe is jól belekanalazna bármelyikünk. Megjegyzem, én is mindig hadilábon álltam a zselatinnal, azonban engem az útifűmaghéj felszabadulttá tett, bátran vágok bele mindenbe, amitől előtte féltem.


Tündérkonyha "fiúinak" szerencséje, hogy sütis blogról kóstoltak, így ehettek egy gyönyörű, finom és nemkülönben cukros Málnás-túró alagutat.
Mi is örülnénk a szerencsének.


A Simone gasztroságai blog utolsó bűnbeesését sárgabarackos-mascarponés
palacsinta okozta. A legjobb fajtája az elcsábulásnak.


A teller-cake blog két legye egy csapásra egy szépséges és nyilvánvalóan finom sült túrótorta.
Pompázhatna bárki kis (vagy inkább nagy) tányérján.


Kisildi gyorsan készített finomat, idénygyümölcsökből. Karamell öntetes epres pohárkrém 
a neve, de idénylekvárt is kanalazgathatunk belőle.


A Tortafüggő Marisz talált bőven sütnivalót, és át is alakított egyet olyanra, ami a férje diétájába is belefért. Meggyes-csokis diabetikus muffint ehetünk mi is, ha elkészítjük a receptjét.


A Parókia konyhájából blog újra meggyőződött arról, hogy igenis, van gondviselés, aminek köszönhetően Meggybőr készült a parókia konyhájában. Nemsokára itt a meggyszezon!


Reméljük, a Lilalicsi blog rendszeres  résztvevője lesz a játékunknak, és sok olyan gyönyörűségnek örvendezhetünk, mint a mostani Kuszkusz édesen.

  
Takarékos konyha blog ezúttal nem véletlenül tévedt a számára kisorsolt blogra, a  tudatos nézelődésnek meg is lett a szemet is gyönyörködtető eredménye, ennek a Kelesztés nélküli kakaós csigának a képében.


A hogymegtudjuknézni blog  jól elszerencsétlenkedte a Csúsztatott palacsinta sütését és fényképezését, ámde a családja nagyon jót evett.


Kedves Sherpa Konyhája blog! Ugyehogyugye? :D

2017. június 5., hétfő

Csúsztatott palacsinta (mogyorókrémes és epres)

Én, mint háziasszony, addig vacakoltam, hogy lecsúsztam a 33. blogkóstoló határidejéről, pedig már egy hete megcsináltam az Okki blogjáról kiválasztott csúsztatott palacsintát mogyorókrémmel is és eperrel is.
Imádok ezen a blogon kutakodni, máskor is kóstoltam már innen. Szeretem ezt a stílusú ételfotózást (az ételt láttatja, és nem elsősorban csendélet), szeretem a leírásokat, és közel állnak hozzám ezek az ételek.
Fiatalabb koromban gyakran csináltam csúsztatott palacsintát, időnként gondolok is rá, de aztán mindig elmarad. Ezért esett  rá a választásom. Jót mosolyogtam Okki palacsinta frászán, hiszen ő egy nagyon gyakorlott háziasszony, és csak rá kell nézni a blogjára... Aztán engem is elért a frász. Bálintttal mindig variálunk, hogy minél kevésbé hízlaló cuccot együnk-igyunk, és most ez lett a vesztem. A liszt felét kicseréltem teljes kiőrlésű tönkölylisztre, ami miatt nem nagyon akart egyben maradni a massza sütés közben (szóval, ha kipróbáljátok /tegyétek mindenképp, mert nagyon finom/, ne térjetek el az eredeti recepttől, így is másolom ide).
Aztán még a fényképezési frász is elért, azt nem is magyarázom, magukért beszélnek a ronda képek.

Na, de elkészült, finom lett, imádtuk.

Íme:

Hozzávalók a masszához:

- 4 tojás
- 8 dkg vaj
- 2 cs vanília cukor
- 8 dkg cukor
- csipetnyi só
- 4 dl tej
- 25 dkg liszt

Hozzávaló a sütéshez:

- kevés olaj

Hozzávaló a töltelékhez:

- palacsintánként 1-2 evőkanál mogyorókrém



Elkészítés:

A tojásokat válasszuk ketté és a tojásfehérjéket csipet sóval verjük fel kemény habbá.

A tojássárgákat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a vajat is és jól kihabosítjuk. A lisztet és a tejet felváltva hozzáadjuk, majd óvatosan forgassuk bele a tojásfehérje habot is.

Serpenyőben kevés olajat (1 tk) felhevítünk és kb. 2 merőkanálnyi palacsinta masszát teszünk bele. Egy kicsit megmozgatva a serpenyőt, egyenletesen eloszlatjuk benne a masszát.

Pár perc alatt megsütjük a palacsinta egyik felét (amíg a teteje már nem folyik), majd a sült felével alul átcsúsztatjuk egy lapos tányérra.

A sületlen felét megkenjük mogyorókrémmel.

Megsütjük a következő palacsintát is, ugyanúgy mint az elsőt, rácsúsztatjuk a mogyorókrémes rétegre, majd ennek a tetejét is megkenjük mogyorókrémmel.
Így sütjük meg az összes palacsintát, amíg a masszánk el nem fogy, arra ügyelve, hogy az utolsó palacsintát úgy borítjuk a többire, hogy a sült fele kerüljön felülre.

A felét mascarpones eperrel csináltam, amihez 2 marék epret, 25 dkg mascarponét, 2 kanál útifűmaghéjat (elhagyható, akkor nem lesz túl masszív a krém, vagy egy kis zselatinnal pótolható), és 3 evőkanálnyi porcukrot (ez így nem édes, használj többet, ha édesen szerezed) habverővel összekevertem. Ez készült először, tényleg, ne is nézzétek a képeket,  mert azon kívül, hogy egyértelmű az ügyetlenségem, az is jól látható, hogy a legfelső palacsinta épp hogy ehető volt, még nem égett meg, de éppen csak, hogy nem...











A mogyorókrémes:





2017. május 28., vasárnap

Töltött kiflik


A 33. Blogkóstoló háziasszonyságát én vállaltam, és nem voltam elég figyelmes, mert a Vaníliamámor blog esetében ezt a gyűjteménylistát vettem figyelembe, ami itt megjelenik. Nem vettem észre, hogy saját receptek is vannak az oldalon, így a kiírás szerinti  "B" futamba tettem a Bella blogját. Utólag elnézést kérek tőle, és természetesen vezeklésül főztem tőle.
Pontosabban sütöttem. A töltött bagett receptet választottam, és nagyon jól tettem. Igaz, úgy nevezett "szendvicsrudakat" töltöttem, mert a vásárlás napján csak rendes nagy bagettek voltak az áruházban, de szerintem így is nagyon jó volt (csak halkan súgom meg, hogy mind a hármat megettem, és majdnem kipukkadtam).

Hozzávalók:
  • 3 db szendvicsrúd
  • 2 db tojás
  • 5 dkg-nyi vörös cheddar, lereszelve
  • 4 szelet sonka, felaprítva
  • 2 evőkanálnyi tejföl
  • bors
  • 1 csokor snidling, felaprítva
A kiflik (én inkább így hívom) tetejét levágtam, a belsejüket kikapartam.

A  többi hozzávalót összekevertem, és beletöltöttem az üregekbe, a tetőket visszafektettem, hogy jól megpiruljanak.

180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt megsütöttem, és tényleg pukkadásig ettem magam belőle.

Köszi, Bella! :)