Translate

2019. december 1., vasárnap

Diós, kókuszos, kakaós és üreges

Amikor egy sütemény már másodszor sem sikerül, kovácsolj előnyt a hátrányból és töltsd meg a keletkezett üreget, ezzel ünnepivé varázsolhatod.


Hozzávalók:

"száraz anyagok":
  • 6 evőkanál kókuszreszelék
  • 5 evőkanál darált dió
  • 1 púpozott és 1 lapos evőkanál kakaó
  • 2,5 teáskanál sütőpor
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 evőkanálnyi negyedannyi édesítőszer (ez 4 evőkanál porcukornak felel meg) 
  • kevés vanília

"nedves anyagok":
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 6 púpozott evőkanál almapüré (aprítógéppel, vagy a "kisbabás" almareszelővel gyártott)
  • 3 evőkanál zabpehelypép (ami a masinás tejcsináláskor megmarad, de lehet helyette simán beáztatott zabpehely, vagy 2 tojás)
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 evőkanál útifűmaghéj (amit 3 evőkanál vízben áztattam előtte (ehelyett is jó 1 tojás), 
  • 3-4 evőkanálnyi zabtejet (ehelyett használj nyugodtan tejet, ha nem vagy vegán)

az üregbe almalekvár (vagy bármi, amit szívesen belepakolsz), a tetejére pirított dió, mogyoró, mandula, én a múltkor diót, most mandulát használtam, késsel felaprítva

Ahogyan készült:

A száraz anyagokat összekevertem, hozzáadtam a nedves anyagokat és az adagoló evőkanállal jól elegyítettem, majd egy gyümölcskenyérformába belesimítottam, és 175 fokon 15 percig, azt követően 120 fokon még 10 percig sütöttem (tűpróba).

Aztán feldühödtem, hogy most is beesett a közepe. Mérgemben kitaláltam, hogy egy kicsi üveg almalekvárt (amit én csináltam) belepakolok az üregbe, és megszórom pirított mandula vagdalékkal.
Most meg csak reménykedem, hogy legközelebb is beesik a közepe! :D







2019. november 4., hétfő

Zöldséges gesztenyekrémleves karácsonyra


Nos, bekövetkezett a FB-on keringő "ezt nem neked főztem, hanem a FB-ra, a tied ott van" esete.. Ugyanis az uram érezte az illatokat, meg is kóstoltattam vele  a levest, és a végén meglepődött, hogy nem ezt esszük ebédre, bármennyire is ízlett neki... Megértette - azt nem mondom, hogy örült is neki -, hogy a 108.hu magazin kérésére főzök karácsonyi ételt, ezért először le kell fényképeznem és csak utána ehetünk belőle. Aznap nem volt módom a fényképezésre, de tegnap a Bálint nevezetű itthon ebédelt, és jól belakmározott belőle. Biztosított arról, hogy nagyon alkalmas a karácsonyi vegetáriánusleves szerepkörre, na meg végre az apukája is ehette és megegyezett a véleményük.
Ami háziasszonyi szemmel fontos: alig kell hozzá valami, és mindössze 3 fűszerrel intéztem az ízesítést is, tehát éppen jó arra, hogy kevés munkával kerüljön az asztalra finom étel.

Az alaprecept a már többször emlegetett Halász Zoltán könyvből való, a fűszerezés az én kitalációm. Hozzáteszem, normál feketebors, kis szerecsendió, bármi, amit hozzáillőnek találunk és a kezünk ügyében van, jó hozzá, nem kell szaladni a fűszereshez.

Hozzávalók (4-5 személyes adag lett):
  • 1-2 evőkanálnyi zsiradék (én vajjal csináltam, de ha vegán vagy, használj növényi zsiradékot)
  • 1 db finomra vágott vöröshagyma
  • 1 darabka zeller (egy vastagabb szeletet vágtam)
  • 3-4 db sárgarépa
  • 2 db petrezselyemgyökér
  • 15 dkg-nyi főtt gesztenye
  • 1 liter zöldség alaplé (ha nem érzed úgy, hogy elkárhozol tőle, használj nyugodtan vizet és leveskockát)
  • 3 szem csillagánizs
  • 2 közepes darab szerecsendió virág
  • 10 szem szecsuáni bors
  • kevés petrezselyemzöld a tetejére
  • levesbetétnek pedig pirított kenyérdarabkák
A vajon puhára pároltam a hagymát, egy kevés sóval, hogy az általa kivont víztől párolódjon és ne piruljon.

Második lépésként a feldarabolt zöldségeket is beletettem, jól átforrósítottam, és felöntöttem 1 liter zöldséglével, majd beletettem a főtt gesztenyét is. 

Egy fűszerlabdába betettem a fűszereket és belepottyantottam a fazékba.

Szép lassan forraltam, amíg a zöldségek megpuhultak. Ekkor kivettem a fűszerlabdát és összeturmixoltam a levest.

Teljes kiőrlésű tönkölykenyeret pirítottam és csillag alakú kiszúróval csinos levesbetéteket gyártottam a szeletekből (a hulladék jó lesz morzsának, természetesen nem dobom ki).





2019. november 1., péntek

Rántott csirke és emlékezés



Nem, nem a csirke receptje miatt írom ezt, hanem a nagyszüleim miatt.

Ezen a napon (is) mindig sokat gondolok rájuk. Meg kell mondjam, nem szeretek temetőbe járni - nem is szeretném, ha majd annak idején engem sírba temetnének -, viszont van két sír, ami mellett mindig elbőgöm magam...
Az egyik a Sanyié, aki Éva nagynéném férje volt, és az idén 20 éve, hogy úgy döntött, elég volt a földi létből, és ezt azóta sem tudtam megemészteni. Látom magam előtt, ahogy mosolyog, látom magam előtt, amikor kitalálja, hogy ne maradjon el a szalonnasütés azért, mert szemereg az eső, és előveszi az esernyőket, és folytatjuk a sütögetést, látom magam előtt, ahogy megérkezik hozzánk a  házunk vízvezeték rendszerét megcsinálni és elhozza Szerencsről a "fél házat" ajándékba, mert nem elég, hogy a munkáját adja, mást is adnia kell. ...és látom magam előtt a koporsóját, és nem tudom elfogadni az elfogadhatatlant, már húsz éve...
A másik a nagyszüleimé, Szerencsinagyié és Szerencsinagyapáé. Ehhez hozzá kell tenni, nagyapa nem is volt a nagyapám, de ha az lett volna sem kötődhettünk volna jobban egymáshoz... Amikor már hatszázmázsa voltam, ő meg nagyon öreg és beteg, akkor is az ölébe ülhettem... Amikor december elején voltunk náluk, és itthon felejtettem a  sálamat, akkor elővette a szekrényből a sálait, és választhattam belőle, örökbe, azóta is hordom... amikor kétségbe voltam esve a Viola állapota miatt, akkor vigasztalt, bátorított és erősített... amikor kislány voltam, nyári ruhát varrt nekem a nagyapám, aki egyébként méhészkedett, szőlészkedett, földet művelt, traktort vezetett és szezonban cukorgyári munkás volt, de a háború előtt úriszabó, Budapesten a Váci utcában... karácsonykor felvette a hosszúkabátját, nyakkendőt is kötött és elmentünk együtt a templomba... hallgattuk együtt a Szabadeurópát, és megtanított rá, hogy mi az... és volt egy titka is, amit csak felnőttkoromra fejtettem meg: nem értettem az óriási szőlőpogácsákat (cefre) az udvarban és nem értettem, hogy időnként éjszakánként miért jár ki svájcisapkában, csíkos fürdőköpenyben a nyárikonyha mögötti helyiségbe, aztán egyszercsak felnőttként kitaláltam, hogy hogyan lett a mandulalikőr, amit nagyi csinált és beledughattam a nyelvemet... És aztán nagyi... sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem emlegetem az ő ételeit itt a blogban, aztán rájöttem, én ő vagyok... úgy főzök, ahogy ő, csak nem olyan láthatatlanul, ahogyan ő... úgy tálalok, ahogyan ő... olyan ételválasztási szabadságot adok a családtagjaimnak, amilyet ő adott nekünk... és olyan vendégszerető tyúkanyóvá váltam, amilyen ő volt... Igazából még mindig nem értem, hogyan tudta azt a rengeteg ételt a családnak és a nem családnak - mert egyébként mindenkit családtagként kezelt, aki oda betért - az asztalra varázsolni úgy, hogy közben játszott velünk, énekelt nekünk, és szinte soha nem veszekedett... hogyan tudta megcsinálni, hogy a szüretek idején olyan sokféle és olyan nagy mennyiségű étel és sütemény, kelt kalács volt, közben főzött a szőlőben is üstben, és este forró volt a húszliteres fazékban a töltöttkáposzta... és rágózott velem... és megengedte, hogy úgy egyem a vajat, mintha szalonnáznék, mert úgy szerettem, hogy kis szeletkéket vágtam belőle a kenyeremhez... és megengedte, hogy kisgyerekként is nagyon csípősre csináljam a húslevesemet, mert úgy szerettem...  és egyes nénikkel úgy köszöntek egymásnak, hogy "pá", én meg imádtam hallgatni... és szép színes ruhákban járt, idős korában is szerette a világos és a vidám színeket... és imádtam, amikor nagyapát Andrisnak, vagy öregnek szólította... és imádtam, hogy az udvarukban lakó albérlő család is olyan volt, mintha a családunk része lett volna... és imádtam a hortenziáit és a labdarózsáit, meg a gyönyörű muskátlikat a járdán és az ablakokban... és imádtam, amikor majd' az összes unokája nevét felsorolta, mikor valamelyikünket meg akarta szólítani (Henikemártikaorsikamónika)...

Beszélnem kell a családunkról is... kisgyerekként nem értettem, hogy az anyukám és apukám testvéreinek a házastársai "anyukának" és "apukának" szólítja a nagyszüleimet, de az apukán testvéreinek egy része nagyapát "Bandibácsinak", nagymamát "Zsuzsókanéninek" szólította. Aztán persze elmesélték: volt egyszer az én nagymamám és az igazi nagyapám, aztán a nagymamám egyik lánytestvére, meg az ő férje. Aztán a nagyapám is és a nagymama testvére is meghaltak a háborúban, így nagymama két kisfiúval, a sógora pedig 3 fiúval és egy lánnyal özvegyen maradt. Aztán közösen nevelték a hat gyereket, és lett egy közös gyerekük is. A hét gyerek úgy élt, mintha mindnyájan édestestvérei lettek volna egymásnak, aztán jöttünk mi, az unokák, majdnem húszan lettünk, és soha eszünkbe nem jutott, hogy igazából nem is unokatestvérei vagyunk egymásnak. És ez már így is marad...

És, hogy miért a rántott csirke? Mert ezen a napon, november elsején mindig azzal vár minket nagyi. Akkoriban nagyon hideg volt már ilyentájt.. Suli után felültünk a testvéremmel a vonatra, és 2 órakor már a cukorgyár kapujánál vártuk nagyapát és anyát. Négyesben hazasétáltunk, ettünk rántott csirkét,, ami ropogós volt, ugyanakkor omlós is. Aztán ötösben elmentünk a temetőbe, gyertyát gyújtani. Mire végigjártuk az összes sírt, jól átfáztunk, aztán hazamentünk, és a sparhelt sütőjében melegen tartott rántott csirke maradékát ettük, ami után mindig került egy kis palacsinta is...  Aztán beültünk a Skodába és nagyapa hazavitt minket.

Nos, így leírva talán nem túlságosan érdekes, engem viszont mindig megérint ez a nap, nagyon szeretek visszagondolni ezekre a régi időkre, és azt is szeretném majd, ha olyan nagyszülője tudnék lenni a majdani unokáimnak, amilyenek az én nagyszüleim voltak nekem.

A csirke hozzávalói:
  • személyenként 2 csirkedarab
  • liszt
  • tojás
  • nagyszemű morzsa
  • olaj
Le szoktam bőrözni a csirkedarabokat. A combokat a csontok körül alaposan meg szoktam ütögetni a klopfolóval, hogy jól fellazuljon, mert nem szeretném, ha véres maradna a csont körül. A mellet ilyenkor nem szoktam kicsontozni, csonttal együtt vágom darabokra, keresztirányban. Így sokkal ízesebbre, szaftosabbra sül, mint a filé (persze, ez nem jelenti azt, hogy filét soha nem csinálok). Minden darabot megszórok sóval, és félreteszem addig, amíg a panírozáshoz előkészülök.

Felverem a tojásokat (teszek bele egy kis sót), egy edénybe lisztet, egy másikba morzsát teszek. Itt el kell mondanom, hogy utálok panírozni, ezért kifejlesztettem a számomra legkevésbé macerás panírozási módot. A lisztet és a morzsát is egy-egy 2 literes fagyis dobozba teszem, mert így nem kell kézzel hozzáérnem a húsdarabokhoz és nem ragad a kezemre semmi. Egy villával alányúlok a húsdarabnak, belepottyantom a lisztbe és bátran megrázom a dobozt. Amikor már mindenütt lisztes. újra alányúlok a villával, beleteszem a tojásba, ügyesen beleforgatom, vigyázva, hogy ne szúrjam meg. Ha már jól bevonta a massza a húsdarabokat, újra alányúlok a villával, beleteszem a morzsás dobozba, és szintén alaposan összerázom.

Közben olajat forrósítok. Amikor egy beledobott morzsadarab már  azonnal sülni kezd,  elég forrónak nyilvánítom, és beleteszem a csirkedarabokat. Leveszem a lángot takarékra és fedőt teszek a serpenyőre. Úgy kb. 4-5 perc múlva megfordítom a húsdarabiokat, visszafedem, és újabb kb. 4 perc következik. Aranybarnára sütöm, majd egy magas falú, papírtörlőkkel kibélelt edénybe (fazék) teszem. Tapasztalatom szerint így nem marad olajos, nem hűl ki és ropogós marad.

Hát (nem túl) röviden, így csinálom én a rántott csirkét, ami épp olyan finom, mint a nagyimé volt. 


középen nagymama és nagyapa, a dédnagymamám ölében padig nagyapa és nagymama közös gyereke, Éva (azt mondanom sem kell, hogy a dédnagymamám valóban nem a dédnagymamám

a tornacipős én vagyok, a gulyásleveses tálat pedig nagyi fogja


2019. október 20., vasárnap

Gombás, spenótos, tejszínes gnocchi, vagy "magyarul" nudli



A minap, egy FB csoportban valaki megmutatta ezt az ételt, aztán egy másik valaki azt írta, hogy kipróbálta, de nem lett jó a gnocchi állaga. Azóta tervezgettem, hogy én is kipróbálom, mert egyébként nagyon szimpatikus dolog, úgyhogy muszáj sikerülnie. Úgy is lett. Persze, fehér liszttel és "normál" krumplivak is tökéletes, nem fontos azokat használni, amit én írok. Így alacsonyabb a szénhidráttartalma, és lassúbb a felszívódása, de szerencsére erre nem mindenkinek kell odafigyelnie.

tudom, nagyon zajos a kép, de a fényviszonyok is rosszak voltak és a vaj is rásegít a csillogásra, viszont zajmentesíteni sem kedvem, sem időm 
A hozzávalókkal olyanformán bajban vagyok, hogy nem mértem meg az édeskrumplik tömegét, így csak a nagyságukat tudom meghatározni. Lényeges, hogy annyi lisztet kell hozzá tenni, hogy könnyen gyúrható legyen, a lisztes kezünkhöz már ne ragadjon oda.

Tehát, a hozzávalók:


a nudlikhoz
  • 2 kisebb édeskrumpli (batáta)
  • 3 evőkanálnyi zabliszt
  • 3 evőkanálnyi teljeskiőrlésű tönkölybúza liszt
amártáshoz (vagy mi is ez...)
  • 40 dkg-nyi gomba
  • 10 dkg spenót
  • 1 evőkanálnyi vaj
  • bors
  • 2 cikk fokhagyma
  • kb. 1,5 dl tejszín

a tetejére
  • parmezán és/vagy
  • vörös cheddar, vagy bármilyen reszelhető sajt
Azzal kezdtem, hogy a felszeletelt gombát vajon megpirítottam, tettem rá sót, rászórtam a spenótot, összekevertem, rányomtam a fokhagymát, ráőröltem a borsot, összepároltam és félretettem.



A felkarikázott édeskrumplit forrásban lévő sós vízbe tettem, puhára főztem (pár perc), leszűrtem, összetörtem, hagytam addig hűlni, amíg már a kezem elbírta a meleget, és liszttel összegyúrtam.




Ezt követően 4 hengert formáztam a tésztából, amiket kb. 1 cm széles darabokra vágtam, kicsit megsodortam, majd egy villával lelapítottam.


Közben felforraltam a vizet, sóztam, és két részletben kifőztem a nudlikat.

Amíg a víz felforrt, addig felforrósítottam a mártást is, felöntöttem a tejszínnel, és összeforraltam (nem írom le többször azt, hogy forr...), majd még egy pici vajat tettem bele, és jól elkevertem.


A mártásba szedtem a nudlikat, jól összekevertem, és reszelt cheddarral, meg reszelt parmezánnal ettük (én szeretem együtt a kettőt, akkor is, ha nem illik...).


Kérlek, oszd meg, ha tetszett, amit láttál! 

2019. szeptember 1., vasárnap

Zöldséges túrókrémmel töltött zabpalacsinta


Elöljáróban azt mondom, hogy ez egy nagyon finom
  • szendvicskrém
  • tésztaszósz
  • palacsintatöltelék
  • salátaöntet
  • bármi, aminek épp használni akarod az aktuális étkezésed során.
A palacsintával kapcsolatban annyit, hogy használj olyan lisztet, amilyet akarsz, és süsd úgy a palacsintát, ahogyan te szoktad, ha nem muszáj figyelned arra, mit eszel. Mi zabpehelylisztet használtunk, és tudnod kell, ha rászánod magad, ugyanúgy ízlik majd, mint a fehér. 


Hozzávalók:

a krémhez:
  • 20 dkg túró
  • 3 evőkanálnyi tejföl
  • 1 db kisebb, felkockázott padlizsán 
  • 1 db felkockázott kápia paprika
  • 1 marék csíkokra vágott spenót
  • kevés (olíva)olaj és egy kis vaj is, de elhagyható
  • bors
  • 2-3 cikk zúzott fokhagyma
a palacsintához:
  • 10 dkg zabpehelyliszt
  • 1,5 dl (zab)tej
  • 1,5 dl szódavíz + még egy kicsit kellett hozzá löttyintenem
  • pici só
Egy kézi habverővel összekevertem a hozzávalókat és félretettem, hogy jól összeálljon a massza.

Kevés olajat forrósítottam egy tapadásgátlós serpenyőben, elkezdtem benne pirítani a padlizsánt, aztán hozzátettem a paprikát is. Amikor már "szépen" megpirult, kitettem egy tálba, hadd hűljön.

A serpenyőbe újabb olajat löttyintettem és egy pici vajat is tettem, rákerült a spenót, és megpároltam, majd ezt is félretettem.

Amíg hűltek a zöldségek, addig kisütöttem a palacsintákat. Van egy pici serpenyőnk, 11 cm az átmérője (az IKEA-ban a legkisebb), abban történt a dolog, de nem számoltam meg, hány db lett, úgy kb. 13-15. Mer'ugyanis pákosztosak voltunk - nem vagyunk egymásra jó hatással az urammal, ha kettesben vagyunk-, és ahogy sült, már eszegettünk belőle, közben szólt a jazz.


Aztán összeraktam a krémet: a túrót, a tejfölt és a sót összekevertem, közben őröltem bele borsot is. Aztán belekevertem a zöldségeket is. Amikor aztán kész lett, tovább folytattuk a palacsinták pusztítását, immáron a krémmel megkenve.


Végül - szerintem - gyönyörű kis tekercseket rittyentettem belőle, mivel ez lett az előétel a mai ebéd során.


Legvégül - de nem utolsósorban - köszönetet mondok Hemangi Stefán Helgának, a nagyszerű palacsintarecept miatt, amin én csak annyit változtattam, hogy nem került bele cukor és sütőpor. Az előbbi készakarva, az utóbbi véletlenül, de így is tökéletes lett.

Maradt egy kis krém, holnap reggel pirított kenyér tetejére kerül.

Van egy - eddig szokatlan - kérésem hozzád, Kedves Olvasó! Még zöldfülű blogger koromban engedtem, hogy egy receptmegosztó oldal használja a bejegyzéseimet. Egyszer csak rájöttem, hogy ez a helyzet az oldal kezelőjének igen nagy reklámbevételt hoz, ugyanis van olyan receptem, amit NEGYVENEZREN  néztek meg nála a Startlapon keresztül, és minden alkalommal, amikor megosztja a receptjeimet a Facebookon, több százan osztják tovább úgy, hogy a blogomról fogalmuk sincs... Szóval, kérlek, ha érdemesnek tartod rá, oszd meg a bejegyzésemet, hadd legyen a saját jogán is nézett a blog, ne csak a receptjeimet ismerjék a népek úgy, hogy rólam nem is tudnak... Nekem nincs ezzel kapcsolatos bevételem, mindössze jó lenne örülni annak, hogy az én receptjeim tetszenek, nem a  recept megosztó oldal neve alatt megjelent receptek.



2019. augusztus 20., kedd

Szilvásgombóc, ami nagyon könnyed

Ennyi még gombócból sem sok. Tényleg. (Márhogy, próbáljak egy kicsit "szellemeskedni"...)

Klasszikus stíriai metélt tészta lenne, ha nem  zabpehelyből készült volna, eritrittel. Persze, ha neked nem kell vigyáznod a szénhidrátokkal, akkor használj nyugodtan cukrot és fehérlisztet, de ne félj a zabpehelytől és a teljes kiőrlésű liszttől sem!


Egy kedves internetes ismerősöm mutatta meg a barackos gombócokat, amit stíriai metélt tésztába csomagolt, és nagyon tetszetősek voltak. Rögtön azon kezdtem vacakolni, hogyan alakíthatom szénhidrát-csökkentetté, nos, ilyen lett.

Először is, azzal kezdem, Ilona - akitől a recept származik - úgy fogalmazott a liszttel kapcsolatban: amennyit felvesz. Úgy gondoltam, én azért megmérem, mennyit teszek bele, hátha Anikó barátném kedvet kap hozzá, és neki szüksége van a pontos adatokra. Egyébként a zabpehely és a liszt mennyisége úgy alakult ki, hogy nem lett elég a "szemre" adagolt zabpehely és már nem volt kedvem többet őrölni. Szerintem, egyébként ez tényleg az "amennyit felvesz" irányadást kell követni, mert függ a túró nedvességétől, és attól is, hogy mekkora evőkanálnyi tejfölt sikerül beletenni.

Hozzávalók:

 A tészta  (23 db, viszonylag nagyméretű gombóc lett belőle):
  • 60 dkg túró
  • 2 tojás
  • 2 evőkanál eritrit 
  • 2-3 dkg-nyi puha vaj
  • 2 evőkanálnyi tejföl
  • pici só
  • 1 (kezeletlen héjú) citrom lereszelt héja, de ez el is maradhat
  • 22 dkg őrölt zabpehely (nem őröltem túl finomra)
  • 6 dkg teljes kiőrlésű liszt
A töltelék:
Lehet bármilyen gyümölcs, amit szívesen eszünk gombócok közepében, mi most az utolsó adag szilvánkat szedtük le, kimagoztuk, és mivel nem magvaváló szilva, a vágott felét belemártottam őrölt eritrit és fahéj keverékébe, szembefordítottam egymással a feleket és így kerültek a gombóc közepébe. Kb. 2 evőkanálnyi eritritet őröltünk meg, 2-3 teáskanálnyi fahéjport kevertem bele, és a nagy része megmaradt, így abból szórtunk a tetejére is, amikor ettük.

A "morzsázás":
Leírom, mennyit pirítottam meg, de ez sok lett, én ilyenkor a maradékot jól záródó üvegben a hűtőszekrényben tárolom, hetekig eláll, nincs semmi baja és még ropog is, ha serpenyőben átforrósítjuk a következő felhasználáskor.
  • kb. 8 dkg-nyi teljes kiőrlésű morzsa 
  • 1 evőkanálnyi olaj
  • 1 evőkanálnyi vaj 

A készítés:

Először a szilvákat készítettük elő, úgy, ahogyan a töltelék címszó alatt az előbb leírtam.

A zabpehely és a liszt kivételével mindent egy nagyobb tálba tettem és egy spatulával jól összekevertem. Ezután belekevertem az őrölt zabpelyhet, és mivel még túl nedvesnek találtam, tettem hozzá 3 evőkanál lisztet.  Ekkor félretettem a tálat.

Odatettem főni a vizet, és megpirítottam egy serpenyőben a morzsát. Ez utóbbinál úgy szoktam, hogy a forró zsiradékba szórom a morzsát, majd amikor kész, leveszem a tűzről és tovább kevergetem, mert a serpenyő aljának a hője könnyen megégetheti.

Amikor a morzsa kész lett, megcsináltam a gombócokat. Kb. akkora darabokat vettem ki a masszából, amekkora gombócokat szerettem volna csinálni. Ellapogattam a tenyeremben, beletettem a szilvát, ráhajtogattam a tésztát és nedves kézzel gömbölyűre formáztam.

Amikor a víz felforrt, 3 adagban kifőztem a gombócokat. Az újraforrástól kezdve 2-3 percnyi idő, amíg feljönnek a víz tetejére. Ekkor szűrőkanállal kiszedtem, beletettem a morzsás serpenyőbe, és addig rázogattam, amíg mindegyik jó sokat magára szedett.


Ezután már csak ennünk kellett, és persze nekem mértéket tartani is, CH csökkentés ide, vagy oda...



2019. július 27., szombat

"kétparadicsomos", "kétcukkinis" szendvicskrém

Olyan cukkinikrémet akartam csinálni, aminek nincs cukkiniíze, mert L. nem szereti a cukkinit.  Sikerült. Az előbb megkóstolta és ehetőnek nyilvánította. Pirítóskenyérre kenve evett belőle, zöldségekkel.
Nem írok pontos arányokat, mert az elején csak elkezdtem, aztán ezt is tettem hozzá, azt is, miből kevesebbet, miből többet, és a végére így is nagyon jó lett. Bátran kövessétek a példámat, jó dolog a "szabadfőzés".


Hozzávalók:
  • (olíva)olaj
  • negyedelt kápia paprikák
  • héjastől felkarikázott cukkini
  • felkockázott hagyma
  • héjastól felkockázott cukkini
  • lebőrözött, kockákra vágott paradicsom
  • bazsalikom
  • szurokfű (oregano)
  • kakukkfű
  • fokhagyma
  • olajban tárolt aszalt paradicsom
  • bors
A karikára vágott cukkiniszeleteket befújtam olajjal (ecsettel kenve is tökéletes), felforrósított serpenyőben meggrilleztem mindkét oldalukat.  A kápai paprika csíkokkal ugyanezt tettem.




Az aszalt paradicsom fűszeres olajában megpároltam a hagymát (ilyenkor kicsit sózom, hogy ne piruljon, csak párolódjon), rátettem a cukkinikockákat, rászórtam a fűszereket, beletettem az összezúzott fokhagymát, és kicsi vízzel puhára pároltam. Amikor teljesen elfőtte a levét és egy picit pirult is lett az alja, rátettem a felkockázott friss paradicsomokat, és még jól összerotyogtattam.

Az aszalt paradicsomszeleteket felkockáztam.


Mindezt beletettem az aprítógépbe, és inkább rusztikusra, mint homogénre krémesítettem.