Translate

2019. március 16., szombat

Főzelék, pörkölttel

(Elöljáróban, elnézést kérek minden kedves olvasómtól. Vagy a blogspot vacakol, vagy a gépem, de nem tudom formázni a bejegyzést. Az alapbeállítástól független a betűnagyság és a sorköz nagysága is, tőlem független a bekezdések és a képek helye, semmi nem úgy és nem oda kerül, ahogy és ahová azt én szeretném, így nagyon rendezetlen lett az összkép...)


Tehát, a bejegyzés:


Ha látod az áruházban, vagy a piacon a szép zöld 
bok choy, pak choi vagy bok choi felirattal ellátott növényt - aminek a magyar neve egyébként nagyon szépen hangzik: bordáskel -, ne gondolkodj sokat, vedd meg bátran! Egy kis batátával (édeskrumpli) felturbózva nagyon finom főzeléket csinálhatsz belőle. Azért azt is hozzáteszem, nyersen is finom, zöldségsalátákban is helytáll, ha bizalmadba fogadod.




Hozzávalók (ez kb. 5 adag étel):
  • 3 db bordáskel (bok choy, pak choi vagy bok choi)
  • 1 db közepes nagyságú édeskrumpli (batáta)
  • 1 db apró kockákra vágott vöröshagyma
  • 2 cikk zúzott fokhagyma
  • 2 kiskanál őrölt/törött koriandermag
  • 1 kicsi db apróra vágott gyömbér (vagy 1 kiskanálnyi por)
  • 2-3 evőkanálnyi (olíva)olaj
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • 1 lapos evőkanál teljes kiőrlésű liszt
  • fél citrom leve
A bordáskeleket kettévágtam, kimostam a levélnyelek közül a földmaradványokat, és a fehér részeket csíkokra vágtam, a levélrészeket pedig félretettem.

Az édeskrumplit megpucoltam és felkockáztam.


A hagymát és a fokhagymát  az olívaolajon sóval pároltam, megszórtam a mozsárban frissen összetörött koriandermaggal, beletettem a gyömbért, majd rátettem az édeskrumplit, meg a bordáskelt. Kavargatás közben alaposan átforrósítottam, aztán felöntöttem vízzel, kb.a 4/5 részéig lepte csak el. Fedő alatt puhára főztem.


Amíg főtt (kb. 15 perc), a zöld levélrészeket is felcsíkoztam.

Amikor megpuhult, kb. az 1/5-öd részét kiszedtem az aprítógépbe, beletettem a lisztet és a tejfölt, ezekkel pépesítettem a zöldségeket. Visszaöntöttem az edénybe, beleszórtam a csíkokra vágott leveleket, újra összeforraltam és belenyomtam a citrom levét.



Csípős tojáspörköltet főztem hozzá. A főzelék savanykásan édes, a pörkölt csípősen savanykás volt, ennél tökéletesebb harmóniát elképzelni sem lehet.

2019. március 15., péntek

Lencsekrém, maradék fasírtból

Ez a bejegyzés a másik blogom "terméke", de azt a kutya se' olvassa (igaz, én se írok bele...), ezért itt is leírom.

Az itt leírt étel a maradék maradékának a hasznosítása.

Amikor legutóbb klasszikus lencsefőzeléket csináltam, direkt több lencsét főztem a szükségesnél, hogy lefagyaszthassak belőle egy majdani lencsefasírthoz. 
El is készült a minap a fasírt, és volt még belőle 3 darab a hűtőszekrényben, de már kicsit "uncsi" volt, így kitaláltam, hogy a mai reggelire  szendvicskrém lesz belőle. 
Az az igazság, hogy én tojással és mustárral gyakorlatilag bármiből hajlamos vagyok krémet csinálni, úgyhogy ez nem egy nagy kunszt, viszont nagyon hasznos szokás, hiszen  ételt ki nem dobunk.

Legelőször megpucoltam a főtt tojásokat és előszedtem a fasírtokat a hűtőszekrényből.


Amiből készült:

FONTOS: azért nem kerül bele a mustáron kívül semmi ízesítő, mert amikor főztem a lencsét, már tettem bele sót, babérlevelet, borsot, egy darab citromot és főtt benne egy vöröshagyma és fokhagyma is. Tehát, ha direkt ehhez főzöl lencsét, akkor ízesítsd ezekkel!
  • 3 db fasírt (ez lehet bármilyen fasírt, amit szoktál csinálni, hiszen nem biztos, hogy vegetáriánus vagy), ez most lencséből készült volt
  • 3 db főtt tojás
  • 1 evőkanálnyi dijoni mustár
  • 1 evőkanálnyi "átlagos" mustár
  • 2-3 evőkanálnyi olívaolaj (bármilyen zsiradék, amit szeretsz használni)
Mindezt bepakoltam az aprítógépbe, és alaposan összezúztam (kellett 2 evőkanálnyi víz is hozzá, hogy jól keveredjen).

Ilyen lett:


Így ettük:


Pár perc alatt elkészül és nagyon-nagyon finom, meg persze nagyon-nagyon gazdaságos is.




2019. március 2., szombat

Szombat déli színkavalkád, "felhőlángossal"


Tanulom "ezt" a szénhidrátszegény táplálkozást. Ha már eddig nem tettem kedvtelésből, most kénytelen vagyok muszáj alapon, pedig a kötöttségeknél jobban csak az őszintétlenséget utálom, vagymi... Azt hiszem a kövérség az elmúlt év stresszhalmazával karöltve nem volt kedvező hatással a vércukor szintemre, de az orvosom szerint még az elején vagyok, és talán megállítható/visszafordítható. Mindenesetre Mozartot hallgatok, meg eszek mellé egy kis magnéziumot, hogy egyre jobban viselhessem a tudatot. (Az mindenesetre felvillanyoz, hogy az övembe kellett egy plusz lyukat csinálni nemrégiben.)
A legnagyobb problémát a nem itthon evés, meg az ennivalóim napi 5 adagba szervezés jelenti. Ha hómofiszolok, egyszerűen elfelejtek enni, ha meg nem itthonról dolgozom, akkor az alkalom kevés rá, és van, hogy bizony 4 étkezés is házon kívülre esik. Mindezt nehezíti, hogy előre főzök, hiszen hétközben kiszámíthatatlan a jövés-menés ideje.

Beléptem ma egy FB csoportba, ahol megütötte a szemem a felhőkenyérnek, illetve felhőlángosnak titulált omlett. Azt hiszem, ez jó lehet nekem elvivősnek is, úgy gondolom, akár kis töltött tekercseket is csinálhatok belőle, azt könnyű előszedni napközben a dobozomból.

Gyorsan ki is próbáltam ebédre. Az utóbbi hetekben folytatott tanulmányozásaim szerint nem baj, ha a déli evés tartalmaz gyorsan felszívódó szénhidrátot, így a benne lévő túró (most épp juhtúró, ami talán kedvezőbb is) nem zavaró. Finom lett szerencsére, úgyhogy bekerül a repertoárba.

Én nem számolom (egyelőre) a CH tartalmat, mert ez most egy kísérleti időszak, de írom a pontos adagokat, ha esetleg valaki innen kap kedvet hozzá.

Hozzávalók (2 adaghoz):
  • 3 db szétválasztott tojás
  • 1 kanálhegynyi sütőpor (ezt majd a későbbikben kikísérletezem, hogy fontos-e)
  • 10 dkg (juh)túró
  • egy kisdarab piros színű paprika apró kockákra vágva
  • kevés kakukkfű 
  • 1 gerezd összezúzott fokhagyma
  • 3 dkg gyulai kolbász vékony szeletkékre vágva
A tányérra még:
  • kb. 9 dkg mexikói ízesítésű tonhalsaláta 
  • kedvünkre való zöldségek
  • tejföl (vagy joghurt)
A sütőtt előmelegítettem 200 fokra.

A tojásfehérjéket a sütőporral kemény habbá vertem. A tojássárgákat a juhtúróval és a fűszerekkel kikevertem  (nem sóztam, hiszen a juhtúró eleve sós), majd a tojáshabot egy kézi habverővel 3 vagy 4 adagban hozzákevertem, végül beletettem a paprikát és a kolbászt.

Egy tepsibe sütőpapírt fektettem és 4 részre elosztotta rajta a masszát.

10 perc alatt nagyon szépre sült és finom is lett. Nyers zöldségeket tettem hozzá (utálom a saláta kifejezést , bocsánat), és egy dobot tonhalsalátának (nem tudok rá jobb szót, hiába utálom) az egyharmadát is odapakoltam a tányérra. Szóval, jó lett.




Forrás: Szénhidrátcsökkentett ételek tárháza FB csoport

2019. március 1., péntek

Gombócos zöldségleves



Itt jár már a tavasz a kertek alatt és ez a leves nagyon tavaszias tud lenni, főleg, ha nem evés közben jut eszünkbe, hogy a zöldborsó kimaradt belőle. Mentségemre szóljon, hogy még február közepén főztem, amikor épp hideg volt.

Egyébként csalás és ámítás, ugyanis ezek itt a képen nem húsgombócok. Zabgombóc a becsületes nevük, ez a leves egy vegán leves, laktató és imádnivaló.

A kronológia:
2019.02.15-én a töredék Nagy család (mármint férj és feleség) vacsorájának a körete főtt zabtöret volt (TESCO-ban biztosan kapható, mármint nyers állapotában). Aztán másnap délre kiegészültek egy gyerekkel (aki persze, felnőtt)- ő egyébként az egyetlen gyerek a családban, aki még nem vegetáriánus, de épp vega hónapot tartanak a barátnőjével -  és kitalálták, hogy gombócos zöldséglevest főznek Ehhez épp jól jött a hűtőszekrényben várakozó főtt zabtöret, hiszen tökéletes alap egy vegetáriánus gombóchoz.

(Ez a leves egyébként családi kedvenc, a férj  édesanyjának a receptje. Ó becsületes, jóravaló asszony, nem spórol az energiáival, és reszelővel készíti elő a zöldségeket, de a történet főszereplője aprítógépet használt az étel készítése során, mivel mint tudvalévő, lusta és kényelmes asszony.)

Tehát, a leves hozzávalói:
  • leveszöldségek (mint sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, karalábé, stb.), amiket lereszelünk, vagy aprítógéppel felaprítunk
  • olívaolaj
  • fűszerek, egy fűszerlabdába tömörítve (szemesbors, fokhagyma, kicsi kömény, szerecsendió virág, bármi, amit zöldségleveben szeretünk)
  • 1 db paprika
  • 1 db paradicsom
  • 1 db vöröshagyma (elhagyható)
  • felaprított petrezselyemlevél
Egy fazékban olívaolajat hevítünk, beleborítjuk a felaprított zöldségeket és alaposan átpirítjuk (ettől lesz szép színes a leves teteje), majd felöntjük hidegvízzel és beletesszük a fűszerlabdát, a paprikát és a paradicsomot, majd szép lassan főzzük.

Közben elkészítjük a gombócokat, aminek a hozzávalói:
  • 6-8 evőkanálnyi főtt zabtöret
  • 3 evőkanálnyi őrölt zabpehely
  • 1 evőkanálnyi útifűmaghéj
  • 1 dl-nyi víz
  • bors
Mindezeket összekeverjük, pár percig állni hagyjuk, majd vizes kézzel kigombócozzuk, és belepotyogtatjuk a fővésben lévő levesbe. Megvárjuk, amíg feljönnek a gombócok a tetejére, és már kész is, csak a felaprított petrezselyemzöldet szórjuk még bele.


Amikor a leves elkészült, a család megette, és nagyon örültek, hogy ilyen szép és finom ételt találtak és tálaltak fel. Megállapodtak abban, hogy a jövőben gyakran csinálnak ilyen gombóclevest és nem restellik a zabtöret paradicsomszószos gombócként való kipróbálását sem.


2019. január 20., vasárnap

Télies piskótatekercs, ami könnyed, és inkább savanykás, mint édes


Nos, amikor a kövérség kezdi megbosszulni önmagát, a kövér meg mégis édességre vágyik, akkor elkezd gondolkodni az ember, hogy mi a fenét találjon ki.
Aztán ezt találja ki.
Finom, nem túl édes (lehet persze édesebbre is csinálni, de ez így is nagyon finom), és belekerültek a kamrában hetek óta kallódó birsek is.

Először a lekvárt csináltam meg, aztán, amíg hűlt, elkészült a piskóta is.

Hozzávalók:


A lekvárhoz:
  • 3 birsalma
  • 3 rúd fahéj
  • 1 db csillagánizs
  • 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
  • 0,5 citrom leve
  • 2 kávéskanálnyi mézeskalács fűszer
  • 3 evőkanálnyi cukor (helyette eritritet használtam)
  • 1 evőkanálnyi keményítő (helyett és útifűmaghéjat használtam)
A piskótához:

  • 2 evőkanálnyi őrölt zabpehely
  • 1 evőkanálnyi teljes kiőrlésű liszt
  • 2 evőkanálnyi kókuszreszelék
  • 2 kávéskanálnyi mézeskalács fűszer
  • 5 nagyobb tojás szétválasztva
  • 2 evőkanálnyi víz
  • 5 evőkanálnyi cukor (helyett én eritritet használtam
A héjastól felkockázott birsalmát (amíg pucoltam és daraboltam, citromleves vízben állt, hogy ne barnuljon meg) kevés vízzel és a fűszerekkel gyorsfőzőben puhára főztem.
Botmixerrel pürésítettem, belekevertem az útifűmaghéjat (használj nyugodtan keményítőt) és az édesítőt, majd újra összeforraltam, aztán áttettem egy vékony falú edénybe, hogy mihamarabb kihűljön.

Ezután megcsináltam a piskótát.

Bekapcsoltam 170 fokra (hőlégkeverés) a sütőt.

Összekevertem egy tálkában az őrölt zabpelyhet, a lisztet és a kókuszt.

A fehérjékből kemény habot vertem.


Az édesítőt és a tojássárgákat fehéredésig habosítottam, beletettem a vizet, és tovább kevertem.


Amikor egy könnyed, habos-vizes massza lett, kanalanként beletettem a lisztes keveréket. Ezt követően - még mindig a habverővel - 2 evőkanálnyi tojáshabot belekevertem, azután pedig egy kézi habverővel belekevertem az evőkanalanként adagolt tojáshabot, úgy, hogy minél több levegő kerüljön bele.


Az elkészült piskótát egy sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, elsimítottam és 12 percig sütöttem.

Amikor megsült, kiborítottam egy nedves (alaposan kicsavart) konyharuhára, lehúztam a papírt, többször feltekertem, majd végül egy száraz konyharuhával tekertem fel és benne hagytam, amíg kihűlt.

Legvégül megkentem a lekvárral és újra feltekertem.




Hagytam egy kicsit állni, aztán felszeleteltem. Nem tartottuk szükségesnek, hogy szórjunk rá "porcukrot", de persze ez ízlés kérdése.



























2019. január 6., vasárnap

Kolbásszal töltött karaj és tejfölben panírozott karaj

Mivel a fagyasztószekrényünkben bujdokoló szép nagy darab karajnak két fele volt, ezért kétféle étel lett belőle (hahahahaha :D).

Az egyikbe beledugtam egy darab gyulai kézműves kolbászt (én ezt úgy szoktam, hogy a kenyérvágó kést - ami egy hosszú, vékony, párhuzamos oldalú penge, óvatosan átszúrom a karaj közepén, és kicsit meg is mozgatom benne, hogy a kolbász könnyen belecsússzon) , belehempergettem fokhagymagranulátum (igen, képes vagyok ilyen képtelenségre is) és őrölt bors keverékébe, nagyon forró zsírban körbepirítottam egy serpenyőben, aztán szórtam rá sót, öntöttem alá vizet, szórtam bele egy kis chilipelyhet, és szép lassan, időnként fordítva rajta egy negyedet, fedő alatt puhára pároltam, majd újra körbesütöttem, amikor már elpárolgott a folyadék.
Az elkövetkezendő napokban nagyon jól mutat majd szendvicsek belsejében, úgy gondolom.
Nem sorolom fel külön a hozzávalókat, hiszem megtettem, amíg leírtam. Az lényeges, hogy a kolbász ne legyen hosszabb, mint a hús, mert a párolás/pirítás közben a karaj rövidebbé válik és az esetlegesen kilógó kolbász nagyon kiszárad.


ilyen volt az első körbepirítást követően
A másik fele kicsit izgalmasabb lett.
Még régebben láttam egy, a neten keringő felvételt, amikor a csirkemell panírja tojás helyett tejföllel készül. Úgy emlékszem, hagyma is volt benne. Arra persze én lusta vagyok, hogy megkeressem, így a magam gondolatai alapján csináltam.
Hozzávalók (mondjuk, 4 adag, ha fejenként 2 szelet húst számolunk):
  • 8 szelet karaj
  • kb. 2-3 dl tejföl
  • 4 evőkanálnyi liszt
  • 1 kisebb fej nagyon finomra összevágott vöröshagyma
  • 2 kisebb cikk zúzott fokhagyma
  • őrölt bors
  • zsemlemorzsa (én durvára őröltet szeretek használni)
  • olaj a sütéshez (nem sütöttem bő olajban, csak annyiban, ami félig ért a szeleteknek)
A karajszeleteket kicsit "megkalapáltam", és megsóztam. 

Ezután összekevertem a tejfölt a nagyon finomra vagdalt vöröshagymával, a zúzott fokhagymával és a frissen őrölt borssal.

A hússzeleteket lisztbe mártottam, aztán a fűszeres tejfölmasszába (mivel ez sűrűbb, mint a tojásmassza, nem túl könnyen tapad, kicsit rá kell segíteni egy villával, de nincs különösebb időigénye, gyorsan lehet vele haladni), majd a zsemlemorzsába.

Amíg az első két hússzeletet paníroztam, megforrósítottam az olajat. Amikor beletettem a szeleteket, lefedtem a serpenyőt és levettem a lángot takarékra. Kb. 2 percig sütöttem az egyik oldalát, aztán átfordítottam, és megsütöttem a másik oldalt is (én végig fedő alatt szoktam).

Amíg két szelet sült, addig a következő 2 szeletet bepaníroztam, így nem volt idő arra, hogy a tejföl eláztassa a morzsát, finom ropogósra sült.

Azt még el kell mondjam, hogy a második "forduló" után kitöröltem a serpenyőt egy papírtörlővel, és friss olajat tettem bele, hogy ne éghessen meg a lehulló morzsa.

Sült paprikával és sült lilahagymával elkevert párolt kölest és savanyúságot ettünk hozzá.



Szokásosan estefelé készültek a képek, amikor fényviszonyokról beszélni sem érdemes...

2018. december 31., hétfő

Korhelysaláta


Úgy, kb. 15 évvel ezelőtt tanultam egy kolléganőmtől, Ujvári Vikitől.

Nagyon ritkán eszünk majonézes cuccot. Pontosan: évente kétszer franciasalátát, kétszer krumplisalátát, egyszer-kétszer majonézes tojást, aztán szilveszterkor és újév napján ezt. Brutál csípős és jó savanyú. Imádjuk. Nem győzök belőle eleget csinálni. Azt azért hozzá kell tennem, hogy el lehet készíteni nem csípősre is, bár ennek éppen az az értelme, hogy nagyon csíp, és hogy nagyon savanyú.

Nehezen írok pontos arányokat, mert én sem szoktam nagyon tartani, csak nagyjából veszem a hozzávalók mennyiségét, de azért megpróbálom. Nincs kőbe vésve semmi, nyugodtan el lehet térni attól, amit én itt leírok.
Egy dolog azonban nagyon fontos (és most nem röhög!), ez pedig a hozzávalók aprításának a sorrendje. Méghozzá azért, hogy ne legyen hagymaszag a lakásban, ne legyen hagymaszagú a kezünk, ne legyen hagymaszagú és lila színű a vágódeszka sem, és a csípőspaprikák szeletelése során a bőrünkre kerülő kapszaicin is  szépen le tudjon ázni (tényleg nem röhög, ez nagyon fontos! :D ). Ha először a tartármártás kerül a tálba, és a hozzávalók itt leírt sorrendjében vágunk össze mindent, akkor ez így is lesz.

Tehát (ezekből a hozzávalókból valamennyivel több, mint 2 liter saláta lesz):
  • egy jó nagy adag (5-6 dl-nyi) tartármártás (én úgy szoktam, hogy ha esetleg kevésnek bizonyul, amit előre megcsinálok, akkor készítek még hozzá annyit, hogy biztosan elég legyen)
  • 4-5 db kisebb lilahagyma, vékony szeletekre vágva
  • 30 dkg-nyi cseresznyepaprika, magostól felszeletelve
  • 30-40 dkg-nyi almapaprika (ennek most a fele volt csípős, de esetenként a teljes mennyiség az), negyedekbe vágva, kimagozva, vékonyra szeletelve
  • 30-40 dkg-nyi savanyú uborka, hosszában felszeletelve, keresztben vékony csíkokra vágva
  • 50 dkg-nyi savanyúkáposzta, apróra vágva








Amikor már minden benne van a tálban, alaposan összekeverjük, eszünk is belőle, mert nem bírjuk megállni, hogy ne, a többi pedig bekerül a hűtőszekrénybe.


Szilveszter este eszünk belőle malacsülthöz, aztán újév reggelén eszünk belőle virslihez, azután délben lencsefőzelékhez (nem szoktunk tejfölt tenni bele, bőven megfér mellette a tányéron), és amíg van belőle, folyamatosan mindig, mindenhez.