Translate

2019. szeptember 1., vasárnap

Zöldséges túrókrémmel töltött zabpalacsinta


Elöljáróban azt mondom, hogy ez egy nagyon finom
  • szendvicskrém
  • tésztaszósz
  • palacsintatöltelék
  • salátaöntet
  • bármi, aminek épp használni akarod az aktuális étkezésed során.
A palacsintával kapcsolatban annyit, hogy használj olyan lisztet, amilyet akarsz, és süsd úgy a palacsintát, ahogyan te szoktad, ha nem muszáj figyelned arra, mit eszel. Mi zabpehelylisztet használtunk, és tudnod kell, ha rászánod magad, ugyanúgy ízlik majd, mint a fehér. 


Hozzávalók:

a krémhez:
  • 20 dkg túró
  • 3 evőkanálnyi tejföl
  • 1 db kisebb, felkockázott padlizsán 
  • 1 db felkockázott kápia paprika
  • 1 marék csíkokra vágott spenót
  • kevés (olíva)olaj és egy kis vaj is, de elhagyható
  • bors
  • 2-3 cikk zúzott fokhagyma
a palacsintához:
  • 10 dkg zabpehelyliszt
  • 1,5 dl (zab)tej
  • 1,5 dl szódavíz + még egy kicsit kellett hozzá löttyintenem
  • pici só
Egy kézi habverővel összekevertem a hozzávalókat és félretettem, hogy jól összeálljon a massza.

Kevés olajat forrósítottam egy tapadásgátlós serpenyőben, elkezdtem benne pirítani a padlizsánt, aztán hozzátettem a paprikát is. Amikor már "szépen" megpirult, kitettem egy tálba, hadd hűljön.

A serpenyőbe újabb olajat löttyintettem és egy pici vajat is tettem, rákerült a spenót, és megpároltam, majd ezt is félretettem.

Amíg hűltek a zöldségek, addig kisütöttem a palacsintákat. Van egy pici serpenyőnk, 11 cm az átmérője (az IKEA-ban a legkisebb), abban történt a dolog, de nem számoltam meg, hány db lett, úgy kb. 13-15. Mer'ugyanis pákosztosak voltunk - nem vagyunk egymásra jó hatással az urammal, ha kettesben vagyunk-, és ahogy sült, már eszegettünk belőle, közben szólt a jazz.


Aztán összeraktam a krémet: a túrót, a tejfölt és a sót összekevertem, közben őröltem bele borsot is. Aztán belekevertem a zöldségeket is. Amikor aztán kész lett, tovább folytattuk a palacsinták pusztítását, immáron a krémmel megkenve.


Végül - szerintem - gyönyörű kis tekercseket rittyentettem belőle, mivel ez lett az előétel a mai ebéd során.


Legvégül - de nem utolsósorban - köszönetet mondok Hemangi Stefán Helgának, a nagyszerű palacsintarecept miatt, amin én csak annyit változtattam, hogy nem került bele cukor és sütőpor. Az előbbi készakarva, az utóbbi véletlenül, de így is tökéletes lett.

Maradt egy kis krém, holnap reggel pirított kenyér tetejére kerül.

Van egy - eddig szokatlan - kérésem hozzád, Kedves Olvasó! Még zöldfülű blogger koromban engedtem, hogy egy receptmegosztó oldal használja a bejegyzéseimet. Egyszer csak rájöttem, hogy ez a helyzet az oldal kezelőjének igen nagy reklámbevételt hoz, ugyanis van olyan receptem, amit NEGYVENEZREN  néztek meg nála a Startlapon keresztül, és minden alkalommal, amikor megosztja a receptjeimet a Facebookon, több százan osztják tovább úgy, hogy a blogomról fogalmuk sincs... Szóval, kérlek, ha érdemesnek tartod rá, oszd meg a bejegyzésemet, hadd legyen a saját jogán is nézett a blog, ne csak a receptjeimet ismerjék a népek úgy, hogy rólam nem is tudnak... Nekem nincs ezzel kapcsolatos bevételem, mindössze jó lenne örülni annak, hogy az én receptjeim tetszenek, nem a  recept megosztó oldal neve alatt megjelent receptek.



2019. augusztus 20., kedd

Szilvásgombóc, ami nagyon könnyed

Ennyi még gombócból sem sok. Tényleg. (Márhogy, próbáljak egy kicsit "szellemeskedni"...)

Klasszikus stíriai metélt tészta lenne, ha nem  zabpehelyből készült volna, eritrittel. Persze, ha neked nem kell vigyáznod a szénhidrátokkal, akkor használj nyugodtan cukrot és fehérlisztet, de ne félj a zabpehelytől és a teljes kiőrlésű liszttől sem!


Egy kedves internetes ismerősöm mutatta meg a barackos gombócokat, amit stíriai metélt tésztába csomagolt, és nagyon tetszetősek voltak. Rögtön azon kezdtem vacakolni, hogyan alakíthatom szénhidrát-csökkentetté, nos, ilyen lett.

Először is, azzal kezdem, Ilona - akitől a recept származik - úgy fogalmazott a liszttel kapcsolatban: amennyit felvesz. Úgy gondoltam, én azért megmérem, mennyit teszek bele, hátha Anikó barátném kedvet kap hozzá, és neki szüksége van a pontos adatokra. Egyébként a zabpehely és a liszt mennyisége úgy alakult ki, hogy nem lett elég a "szemre" adagolt zabpehely és már nem volt kedvem többet őrölni. Szerintem, egyébként ez tényleg az "amennyit felvesz" irányadást kell követni, mert függ a túró nedvességétől, és attól is, hogy mekkora evőkanálnyi tejfölt sikerül beletenni.

Hozzávalók:

 A tészta  (23 db, viszonylag nagyméretű gombóc lett belőle):
  • 60 dkg túró
  • 2 tojás
  • 2 evőkanál eritrit 
  • 2-3 dkg-nyi puha vaj
  • 2 evőkanálnyi tejföl
  • pici só
  • 1 (kezeletlen héjú) citrom lereszelt héja, de ez el is maradhat
  • 22 dkg őrölt zabpehely (nem őröltem túl finomra)
  • 6 dkg teljes kiőrlésű liszt
A töltelék:
Lehet bármilyen gyümölcs, amit szívesen eszünk gombócok közepében, mi most az utolsó adag szilvánkat szedtük le, kimagoztuk, és mivel nem magvaváló szilva, a vágott felét belemártottam őrölt eritrit és fahéj keverékébe, szembefordítottam egymással a feleket és így kerültek a gombóc közepébe. Kb. 2 evőkanálnyi eritritet őröltünk meg, 2-3 teáskanálnyi fahéjport kevertem bele, és a nagy része megmaradt, így abból szórtunk a tetejére is, amikor ettük.

A "morzsázás":
Leírom, mennyit pirítottam meg, de ez sok lett, én ilyenkor a maradékot jól záródó üvegben a hűtőszekrényben tárolom, hetekig eláll, nincs semmi baja és még ropog is, ha serpenyőben átforrósítjuk a következő felhasználáskor.
  • kb. 8 dkg-nyi teljes kiőrlésű morzsa 
  • 1 evőkanálnyi olaj
  • 1 evőkanálnyi vaj 

A készítés:

Először a szilvákat készítettük elő, úgy, ahogyan a töltelék címszó alatt az előbb leírtam.

A zabpehely és a liszt kivételével mindent egy nagyobb tálba tettem és egy spatulával jól összekevertem. Ezután belekevertem az őrölt zabpelyhet, és mivel még túl nedvesnek találtam, tettem hozzá 3 evőkanál lisztet.  Ekkor félretettem a tálat.

Odatettem főni a vizet, és megpirítottam egy serpenyőben a morzsát. Ez utóbbinál úgy szoktam, hogy a forró zsiradékba szórom a morzsát, majd amikor kész, leveszem a tűzről és tovább kevergetem, mert a serpenyő aljának a hője könnyen megégetheti.

Amikor a morzsa kész lett, megcsináltam a gombócokat. Kb. akkora darabokat vettem ki a masszából, amekkora gombócokat szerettem volna csinálni. Ellapogattam a tenyeremben, beletettem a szilvát, ráhajtogattam a tésztát és nedves kézzel gömbölyűre formáztam.

Amikor a víz felforrt, 3 adagban kifőztem a gombócokat. Az újraforrástól kezdve 2-3 percnyi idő, amíg feljönnek a víz tetejére. Ekkor szűrőkanállal kiszedtem, beletettem a morzsás serpenyőbe, és addig rázogattam, amíg mindegyik jó sokat magára szedett.


Ezután már csak ennünk kellett, és persze nekem mértéket tartani is, CH csökkentés ide, vagy oda...



2019. július 27., szombat

"kétparadicsomos", "kétcukkinis" szendvicskrém

Olyan cukkinikrémet akartam csinálni, aminek nincs cukkiniíze, mert L. nem szereti a cukkinit.  Sikerült. Az előbb megkóstolta és ehetőnek nyilvánította. Pirítóskenyérre kenve evett belőle, zöldségekkel.
Nem írok pontos arányokat, mert az elején csak elkezdtem, aztán ezt is tettem hozzá, azt is, miből kevesebbet, miből többet, és a végére így is nagyon jó lett. Bátran kövessétek a példámat, jó dolog a "szabadfőzés".


Hozzávalók:
  • (olíva)olaj
  • negyedelt kápia paprikák
  • héjastől felkarikázott cukkini
  • felkockázott hagyma
  • héjastól felkockázott cukkini
  • lebőrözött, kockákra vágott paradicsom
  • bazsalikom
  • szurokfű (oregano)
  • kakukkfű
  • fokhagyma
  • olajban tárolt aszalt paradicsom
  • bors
A karikára vágott cukkiniszeleteket befújtam olajjal (ecsettel kenve is tökéletes), felforrósított serpenyőben meggrilleztem mindkét oldalukat.  A kápai paprika csíkokkal ugyanezt tettem.




Az aszalt paradicsom fűszeres olajában megpároltam a hagymát (ilyenkor kicsit sózom, hogy ne piruljon, csak párolódjon), rátettem a cukkinikockákat, rászórtam a fűszereket, beletettem az összezúzott fokhagymát, és kicsi vízzel puhára pároltam. Amikor teljesen elfőtte a levét és egy picit pirult is lett az alja, rátettem a felkockázott friss paradicsomokat, és még jól összerotyogtattam.

Az aszalt paradicsomszeleteket felkockáztam.


Mindezt beletettem az aprítógépbe, és inkább rusztikusra, mint homogénre krémesítettem.




2019. május 4., szombat

Mákos muffin, ami szénhidrátszegény

Rahmanyinovot, Fekete Gyulát és Mendelssohnt hallgattunk ma egy kamaraesten, de áhitat ide, vagy oda, a végén már majd' éhen haltam, mert csak kétszer ettem napközben. Hazafelé azon gondolkodtam az autóban, hogy miafenét egyek, mert valamit muszáj... Ahogy leültem itthon, egy mákos muffin képe fogadott az egyik FB csoportban, Baksa Tímea csoporttársam csinálta és nagyon kívánatos volt. 5 perc alatt összedobtam (na jó, az uram darálta a zabpelyhet, az még 2 perc), 20 perc alatt megsült és egyet megettem belőle, így nem üres gyomorral (értsd: leesett vércukorszint) alszom majd el.




Hozzávalók (8 db lett belőle):
  • 2,5 dl őrölt zabpehely (de jó bármilyen liszt, amit használsz)
  • 2,5 dl darált mák
  • 3 evőkanál eritrit (ez így nem túl édes, de mi így szeretjük, ha szükségét érzed, tegyél bele többet, vagy használj cukrot, ha teheted)
  • 1 db nagyméretű tojás
  • 2 dl víz
  • 1 dl (zab)tej
  • 2 nagyobb csipet szódabikarbóna
  • reszelt citromhéj (kezeletlen)
A sütőt előmelegítettem 180 fokra (hőlégkeverés).

A felsoroltakat összekevertem egy spatulával (ha nem találod elég sűrűnek, szórj bele pici zabpelyhet), és a muffinsütőbe belerakott papírokba kanalaztam.

20 percig (tűpróba) sütöttem. Finom is és szép is, meg az uram kedvére való, mert ha tehetné, mákot enne mákkal.


A forrás pedig itt van, köszönöm, Tímea!

Azt mondta Tímea: szeretem az ilyen sütiket, mert 5 perc bekutyulni és betolni a sütőbe, aztán 15-20 perc sütés és lehet enni. Bármikor összedobható. 

2019. április 28., vasárnap

Töltött csirkemell

Volt egy elgondolásom. Azt gondoltam, csirkemelleket egymás mellé fektetett császárszalonna csíkokra szétterítek (miután ügyesen bevagdaltam, kiklopfoltam),  rákenek egy tölteléket, feltekerem, lesz belőle egy szép nagy tekercs, de nem tudtam megcsinálni, túl ügyetlen vagyok hozzá... Ezért, most úgy teszek, mintha...



Szóval, zöldséges töltelékkel töltött csirkemellek:

Hozzávalók:
  • 1 közepes vöröshagyma, felszeletelve
  • 1 közepes lilahagyma, felszeletelve
  • 1 szál újhagyma zöldjével együtt, felszeletelve
  • 1 darab piros színű paprika, felszeletelve
  • 1 darab zöld színű paprika, felszeletelve
  • 1 közepes cukkini, lereszelve
  • 1 evőkanálnyi (olíva)olaj
  • 1 evőkanálnyi vaj (vagy csak olaj)
  • 1 db vízbe beáztatott (teljes kiőrlésű) zsemle, vagy ennek megfelelő mennyiségű kenyér
  • 2 db tojás 
  • 1-2 cikk zűzott fokhagyma
  • (frissen) őrölt bors
  • 3 db csirkemell
  • pár szelet császárszalonna
A zöldségeket a felforrósított zsiradékban nagy lángon (só nélkül) átsütöttem egy serpenyőben, és félretettem hűlni.


A csirkemelleket hosszában kettévágtam, kicsit kiklopfoltam, és egy picit megsóztam.

A közben langyosra hűlt zöldségekhez hozzátettem a kifacsart zsömlét, a tojásokat, a fűszereket, és alaposan összekevertem.


A szétterített csirkemellekre szétosztottam a tölteléket, majd összefogtam, és betekertem a szalonna szeletekkel, és egy olajjal befújt (kikent) sütőedénybe tettem.




175 fokos sütőben (hőlégkeveréssel) szép pirultra sütöttem. Szerintem kb. 40 percig sült, de nem néztem az órát.


Párolt zöldbab volt hozzá.

nem elég, hogy a mellettem ülő csávó beleevett a lepényembe, mielőtt lefényképeztem (lásd lentebb), most azt kifogásolja, hogy nem látszik, hogy STAROBRNO sört ivott, amit pár hete vett Brnoban... úgyhogy tudja meg ország-világ! hirdessétek! :D

Kimaradt egy kis töltelék, amihez este tettem még tojást, és lepénnyé avanzsált.

ööö, azért hiányzik belőle egy darab, mert az uram nem tudta, hogy le akarom fényképezni és belekóstolt :D


2019. április 7., vasárnap

Megint morzsasüti


A megint helyett írhattam volna azt is, hogy majdnem mindig, ugyanis ez a lusták és kényelmesek süteménye, ezerféleképpen tudom variálni a tésztát, na, meg a tölteléket is... Kb. 15, na jó, legfeljebb 20 perc előkészület, aztán 50 perc a sütőben, és szenzációs illat a lakásban, na meg süteménylakoma...



Hozzávalók:

  • 25 dkg nem túl finomra őrölt zabpehely
  • 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 1 zacskó (12 g) sütőpor
  • 15 dkg hideg vaj felkockázva
  • 15 dkg (gyümölcs)cukor (most ez, de bármi, amivel édesítesz)
  • 1 tojás
A hozzávalókat morzsásítom (persze, kényelmesen, aprítógépben, de egy kollégám kézzel csinálja, és úgy is teljesen jó), a 2/3 részét beleszórom egy sütőpapírral bélelt tortaformába, vagy tepsibe, alaposan lenyomkodom, ráteszem a tölteléket, és megszórom a tetejét a maradék morzsával, és nem előmelegített, 160 fokos hőlégkeverésben 50 percig sütöm.

A töltelék:

  • 3 db tojás
  • 15 dkg (gyümölcs)cukor
  • vanília
  • 50 dkg túró
  • 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
  • 2 evőkanál búzadara (ez nem jó, de sajnos közben derült ki, hogy nincs itthon teljes kiőrlésű tönkölydara)
A töltelékbe most 45 dkg fagyasztott meggy került (Úgy szoktam az aprószemű gyümölcsöket kiolvasztani, hogy hideg vízbe öntöm, párszor átkavargatom, aztán leszűröm és lecsöpögtetem, így olyan, mintha friss lenne, nem löttyed meg.), de bármilyen nyers gyümölcs, lecsöpögtetett kompót jó, és túrókrém helyett pudinggal is érdemes csinálni.
A cukrot, a tojásokat és a vaníliát gépi habverővel habosra keverem, majd belekeverem a kicsit áttört túrót, a citromhéjat, végül 3-4 részletben a búzadarát.







2019. március 24., vasárnap

Bakonyi módon készült harcsa

Bár a szalonnát csak hozzágondoltuk...

Úgy tűnik, részemről az öregedéssel jár, hogy egyre gyakrabban főzök pörköltet vagy paprikást. Minden alkalommal rácsodálkozom magamra, mert 40 éves korom előtt szinte soha nem főztem, talán még utána sem gyakran, de mostanában egyre többször csinálok, és megenni is szeretem.

Ma harcsát főztem gombával, tejfölös szafttal. Igaz, a "bakonyi módon" készült ételek pörköltalapja a leírások szerint kisült szalonnára kerül (én egy kis vajat is szoktam tenni bele) és valóban úgy a legfinomabb, de mi ettől most eltekintetünk. Mármint, nem a finomságtól, hanem a szalonnától. Olívaolajjal csináltam, de a füstös íz azért a végére meglett, ugyanis van egy kincsünk: az uram barátjától kapott füstölt paprika (ő termelte, füstölte, őrölte), amiből tettem bele egy keveset, és nagyon jó íze lett tőle.


Hozzávalók (ez egy nagy adag, 6-8 embernek bőven elegendő):
  • 50 dkg felszeletelt gomba
  • 1 kg-nyi (afrikai) harcsa (pontyból, busából és tőkehalból is szoktam csinálni) felkockázva
  • 2 közepes hagyma finomra vágva
  • 1 cikk fokhagyma összezúzva
  • minimális köménymag összetörve (őrölve)
  • 3-4 evőkanálnyi pürésített lecsóalap (vagy 1-1 nagyobb zöldpaprika és  paradicsom)
  • 2-3 evőkanálnyi olívaolaj
  • őrölt bors
  • fűszerpaprika
  • 3 evőkanálnyi tejföl
  • 1 evőkanálnyi (teljes kiőrlésű) liszt
A finomra vágott hagymát sóval pároltam, hozzáadtam az összezúzott fokhagymát és a köményt, őröltem rá borsot, megszórtam paprikával, és rátettem a gombát. Jó alaposan átpirítottam, ezután pedig ráöntöttem a pürésített lecsóalapot (persze ezt nem muszáj pürésíteni, de én így szeretem, egységesebb a textúrája).

Amíg párolódott, felkockáztam a harcsafilét, majd beletettem a gombapörköltbe. Megvártam, amíg kifehéredett - ez alatt az idő alatt összekevertem a tejfölt és a lisztet -, ráöntöttem a habarást, és azzal is összeforraltam.

Teljes kiőrlésű durumtésztával ettük.

Szerintem nagyon szép lett, és nagyon finom is.