Translate

2016. augusztus 14., vasárnap

Egyszerű krumplis pogácsa, tej és tojás nélkül

Kifőztük magazin nyomán, Hemangi Dasi ajánlásával, de eredetileg az a Mit főzzek holnap? honlap írója, Winter Viki receptje.




Az úgy volt, hogy vendégségbe készülődtünk, és épp azon vacakoltam, hogy mit vihetnénk magunkkal, ami teljesen tejmentes és lehetőleg teljesen  növényi alapú, amikor Hemangi megosztotta ezt a pogácsareceptet. A "nyomán" pedig azért lett, mert "elrontottam". Tévedésből az elején egyszerre beletettem az egész olajmennyiséget, ami miatt végül már nem tudtam követni a leírást. Aztán, tegnap, amikor sütöttem, késésben voltunk, el kellett indulnunk a vendégségbe, nem volt időm a teljes adagot kisütni. Betettem a maradékot a hűtőszekrénybe, és ma sütöttem ki a harmadik tepsivel.
Tehát végképp eltértem az eredeti leírástól, de ennek az a haszna, hogy tudjam, legközelebb előre elkészíthetem a tésztát és ráérek kisütni az utolsó pillanatban.  Nem is beszélve arról, hogy a hozzávalók is másképp alakultak egy kicsit. Mivel tegnap nem tettem bele az egész sómennyiséget, és sótlannak bizonyult, ma azt is pótoltam az eredeti leírás szerint.

Nem szaporítom tovább a szót, kijelentem, hogy nagyon finom lett. Kívül ropogós, belül finom puha. Akár az eredeti recept alapján, akár az én módomon, mindenképp érdemes megcsinálni, mert nagyon finom.

Azt a verziót írom le, amit végül - bár a figyelmetlenségem miatt - én produkáltam, és előre szólok, hogy használhatsz normál fehér finomlisztet, ha az van otthon, vagy azt szereted. Az eredeti recept sem határozza meg egyértelműen.

Hozzávalók:
  • 50 dkg áttört, főtt krumpli, kihűtve
  • 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
  • 30 dkg fehér tönkölybúzaliszt  
  • 5 dkg friss élesztő
  • 2 evőkanál só
  • 4 dl olaj (2 dl olívát és 2 dl napraforgót használtam)a tetejére:
  • a tetejére szezámmag és lenmag

A krumpliba belemorzsoljuk az élesztőt, aztán összekeverjük az olajjal és a sóval. Az így kapott keverékhez hozzáadjuk a lisztet, és sima, lágy, de nem folyós tésztát gyúrunk.
A tésztát 30 percig letakarva kelesztjük. Mikor megkelt, téglalap alakúra nyújtjuk, és úgy, mint a rétest vagy bejglit, feltekerjük. 15 percig pihentetjük, majd a tekercset ismét téglalappá nyújtjuk, megint feltekerjük és megint pihentetjük 15 percig, vagy ahogyan én tettem, egy éjszakán át.

Reggel, amikor kivettem a hűtőszekrényből, megvártam, amíg szobahőmérsékletűre enyhül, és újra nyújtottam, majd tekertem, nyújtottam. A  magokat a tetejére szórtam és óvatosan rányomkodtam, hogy megmaradjanak. Vigyáztam arra, hogy ne lapogassam tovább, megmaradjon a magassága. Kis átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsiben elrendezgettem  és előmelegített 200 fokos sütőben aranybarnára sütöttem őket (12-15 perc).

Még egy apró megjegyzés: nehogy bárki megijedjen a tekergetéstől! 1 perc, vagy még annyi sem egy -egy alkalommal. Ebben az egészben a krumplipucolás a legnagyobb attrakció. Tényleg.














2016. augusztus 7., vasárnap

Liszt nélkül és hozzáadott cukor nélkül készült, ráadásul nyers gyümölcspudinggal ettük

Emlékeztek erre a bejegyzésre? Ezek a mostani palacsinták (tulajdonképp édes omlettek) csak egy picit térnek el az ott leírtaktól. A különböző magok helyett kókuszreszelék került a masszába, és kínai ötfűszerrel készült, de persze jó bele csak fahéj, vagy mézeskalács fűszer is. Nyers pudingot csináltunk hozzá szederből és őszibarackból.


Először a pudingot csináltuk meg. Bálint és Katica szedett a kertben szedret, az volt az alapja.

Hozzávalók (kb. 7-8 dl lett belőle):
  • 1 müzlistálkányi szeder
  • 4 db őszibarack
  • 1 kezeletlen héjú citrom lereszelt héja
  • 3 evőkanálnyi útifűmaghéj
Mindezeket összeturmixoltam és betettem a hűtőszekrénybe.


Amíg a puding sűrűsödött, megcsináltam a palacsintákat.


Hozzávalók (7-8 adagnyi):
  • 4 db banán
  • 8 db tojás
  • 1 bögre dió és kókuszreszelék vegyesen
  • 1 kicsi citrom lereszelt héja
  • 1 kávéskanálnyi kínai ötfűszer
  • kb. 4 dkg nagyon puha vaj a masszába és egy kevés a serpenyőbe, a palacsinták alá
A hozzávalókat összeturmixoltam, és 4-5 ml-nyi adagokban palacsintákat sütöttem belőle. Ezt írtam a korábbi bejegyzésben: " ...kitaláltam, hogy lefedve sütöm az első oldalt, mert akkor nem marad folyós a teteje, mire fordítani kell. Jó ötletnek bizonyult, mert így szépek maradtak." Ez még mindig így van, mert ha nem fedem le, akkor még folyik a felső oldal, amikor alányúlok a spatulával, és elcsúnyul, amíg megfordítom. A lefedés miatt viszont átpárolódik, így szépek maradnak.

Figyelni kell arra, hogy - bár forró serpenyőben kell megkezdeni a sütést - végig takarék lángon süssük, mert a banán miatt nagyon gyorsan karamellizálódik.

Úgy ettük, hogy megpakoltuk a nyers gyümölcspudinggal és öntöttünk a tetejére kefirt.





A végén mutatok egy "munkaképet". Azért, mert ezen az úticsomagon látszik, hogy tényleg puding állagú a gyümölcs.


Amit még szükségesnek tartok elmondani, az az, hogy a sütésen kívüli tiszta munkaidő a szeder szedésével együtt kb. 20 perc. A sütést pedig egy 25 cm átmérőjű palacsintasütőben, hármasával csináltam.

Frankfurti leves

Nem baj, hogy nincs hideg, az sem, hogy nyár közepe van, mert a frankfurti leves mindig finom. Amikor még friss a kelkáposzta, a haragos zöldességért szeretem (a külső leveleket alaposan megmosom - hogy biztosan homoktalan legyen -, és azt is beleteszem, mert hát azok a legzöldebbek), később meg az ízességéért, fűszerességéért. Ennek az időszaknak már lassan vége, nem is kaptunk most az áruházban túl üde káposztát, de így is nagyon finom lett a leves, még ha nem is annyira látványos.


Tényleg nem ez lett életem legmutatósabbja - máskor szép formásra csíkozom a kelkáposztát, most meg csak úgy tessék-lássék módon összevágtam -, de a könnyedsége kárpótol a látványtalanságért. Igen, nem tévedés, a "könnyedsége" szót írtam, méghozzá nem véletlenül. Rántás, alig, csak az íze kedvéért van benne. A kb. 5,5 liternyi levesbe 1 evőkanál grahamliszt került. A sűrűsége nem ezen múlott, hanem azon, hogy a benne lévő krumpli és káposzta egy részét elturmixoltam, majd visszaöntöttem. Sokkal intenzívebb ízű és igazán könnyed zöldségleves kerekedik belőle, ha így készül.

Hozzávalók:
  • 1 kisebb fej kelkáposzta felcsíkozva
  • 2 db krumpli
  • 2 db sárgarépa
  • 2 db vöröshagyma
  • 2-3 cikk fokhagyma
  • majoranna
  • köménymag 
  • zsiradék (most kókuszolaj, de persze bármi, amit használni szoktál)
  • bors
  • fűszerpaprika
  • 1 kanálnyi liszt (amilyet használsz)
  • virsli
A felcsíkozott kelkáposztát sóval, majorannával, köménymaggal, 1 db vöröshagymával és a fokhagymával  hideg vízben felteszem főni. Mivel az alapanyagokkal fogunk sűríteni, az arányok felborulnak, a káposzta több benne, mintha pusztán rántást akarnánk használni.

Kb. 15 percnyi fővés után beleteszem a kockákra vágott krumplit és a felkarikázott répát, és újabb 15 perc lassú forralás következik.

Amikor megpuhultak a zöldségek, kiveszek belőle annyi káposztát és répát, hogy a fazékban maradt rész már csak leves állagú legyen

Az apró kockákra vágott hagymát köménymaggal és a liszttel világosra pirítom, őrölök bele borsot, belenyomom a megmaradt fokhagymát, alaposan elkeverem, rászórom a fűszerpaprikát. Ekkor leveszem a tűzről, újra alaposan átkeverem és felengedem hideg vízzel. Ebbe beleteszem a kiszedett zöldségeket, elturmixolom, és visszaöntöm a levesbe, amit újra felforralok úgy, hogy szórok bele ismét egy kis majorannát (ez az egyik legfontosabb mozzanat a folyamat során, ha nagyon patetikus akarnék lenni, azt is mondhatnám, ez a legnagyobb titka a jó frankfurti levesnek, de én csak olyan tessék-lássék háziasszony vagyok).

Amíg ez az újraforralás történik, felkarikázom a virsliket.

Éééés, kettéválik a leves élete. Kiszedek belőle annyit, amennyi a vegetáriánusok adagja, a többibe pedig belekerülnek a virslikarikák, amivel picit főzöm, és már kész is.

Nálunk nem mindenki tesz bele tejfölt, én most azzal ettem, és jó sok csípőspaprikával.




2016. augusztus 6., szombat

A szilva és a sárgadinnye együtt is nagyon finom

Régen turmix, később shake, mostanában talán smoothie lenne. Persze, nem vagyok eléggé művelt ezen a területen, és nem biztos, hogy jól gondolom ezeknek a fogalmaknak a használatát. Azt viszont tudom, hogy nagyon finomat ittunk, mindenkinek jó szívvel ajánlom! Higgyük el végre, hogy nem feltétlenül kell a boltban megvenni az aromákat, istentudjamiket tartalmazó agyonreklámozott mindenfélét! Az itthon készült is nagyon finom, és természetes (ez ráadásul nyers gyümölcsöket tartalmaz), egészséges, ráadásul olcsóbb, mint az ipari előállítású.

Ez a bejegyzés kivételesen más tollával ékeskedés, ugyanis Katica és Bálint csinálta ezt a finomságot (direkt nem kategorizálom, úgy finom, ahogy van).


Hozzávalók:
  • fagyasztott szilva (vagy bármilyen fagyasztott gyümölcs)
  • friss sárgadinnye (vagy bármilyen friss gyümölcs)
  • eritrit  (vagy bármi, amivel édesíteni szeretsz, vagy semmi, mert úgy is finom)
  • joghurt (vagy kókusztej, vagy bármilyen növényi tej, vagy tejszín)
Nem írok arányokat, mert nincs értelme. Ha több a szilva szilvásabb lesz, ha több a dinnye, dinnyésebb. Ha több a joghurt, akkor iható, ha kevesebb, akkor kanalazható. Ez most az iható kategóriába tartozott, de esetleg emlékezhettek erre is, ami teljesen fagyi állagú volt.

A hozzávalókat betették az aprítógépbe. Turmixgép is jó hozzá, akkor egyenletesebb állagú, így viszont rusztikus, maradnak benne kanalazható részek is.


Azért a sok "vagy", hogy elhidd: érdemes belevágni pontos recept nélkül is!

2016. augusztus 1., hétfő

Nyári csalamádé

Aki figyelemmel kíséri az ételkészítési szokásainkat, tudhatja, hogy - kövérségem ellenére - nem vagyunk nagy cukorfogyasztók - fehér ecetet meg szinte csak takarításra használunk -, és azt is, hogy a konyhavezetésem sem igazán hagyomány alapú. Pontosabban, vannak hagyományos ételeink, de azok már az én fogalmaim szerinti ételek, ami bizony sokaknak nem nagyon tetszetős. 
A "nyolcvanas" és "kilencvenes" években, amikor még nem volt szokványos (sajnos most sem az) a barnarizs, a zabpehely is ritkaságszámba ment, a zsázsacsíráról nem is beszélve (és még sok mindent sorolhatnék, amit mi használtunk), bizony volt, aki nem szívesen ette a főztömet. Úgy tartotta, hogy egy normális ételt sem tudok főzni, és a gyerekeimet sem etetem rendesen. Szerencsére az "élet" ebben a tekintetben (is) engem igazolt, mindenki szép és okos felnőtté vált. Na, de mielőtt elkezd szorítani a glória, elárulom, hogy azért nekünk is vannak kilengéseink. Ilyen pl. ez a nyári savanyúság, ami a "hagyományos" cukros-ecetes salátalével készül. 


Különösebb receptje nincs, azaz hogy természetesen van, de nem lényegesek az arányok. Mindig azt teszünk bele, ami épp van itthon. Ebben pl. káposzta, uborka és hagyma van, de máskor kerül bele paprika és esetleg sárgarépa is. Mindezeket vékonyra reszeljük (ezúttal az én hősöm tette, kivételesen a körmei is épek maradtak, szerelmesszívszmájli), összekeverjük sóval (nem tudok arányt mondani, meg kell kóstolni). Kis idő múlva kinyomkodjuk, és leöntjük salátalével, amihez egy 2,5 dl-es bögrébe beleteszünk 1 evőkanálnyi cukrot, annyi 20%-os fehér ecetet öntünk rá, ami éppen ellepi, és hagyjuk feloldódni, megkeverjük időnként. Ebből a léből akkora mennyiséget készítünk, ami teljesen ellepi a zöldségeket, és alaposan összekeverjük. Azonnal ehetjük, de kb. másfél hétig (lehet, hogy tovább is, de nálunk ennyi idő alatt biztosan elfogy) tárolhatjuk a hűtőszekrényben is.



2016. július 31., vasárnap

Sajtmártás

Ma cukkiniből készült a vegetáriánusok ebédje. Volt zabpelyhes ropogós és joghurtos tésztában sült is (majd ideteszem a linkeket, ha elkészültek a bejegyzések), párolt árpagyönggyel. Nincs mit tagadni, ezek színei külön-külön is nagyon, együttesen meg pláne nagyon unalmasak. Tegnap, amikor tervezgettem, hogyan is legyen ma, megakadt a szemem az áruházban egy darab chilivel ízesített vörös cheddaron.  Nos, ez hozott színt is a finomságba, na, meg egy kis nyári "csalamádé" (ennek a linkje is itt lesz később).


Hozzávalók (kb. 5-6 adag):
  • 10 dkg vaj (nem margarin!)
  • 5 evőkanál liszt
  • szerecsendió reszelék
  • őrölt fehérbors 
  • fél gerezd fokhagyma
  • 1 pohár fehérbor (kb. 2 dl)
  • 1 bögre tej (kb. 2,5 dl)
  • 3-4 dl zöldséglé (kockából is akár)
  • 20 dkg reszelt sajt (ez vörös cheddarból készült, de azt használj, ami számodra kedves)
A vajon világosra pirítom a lisztet, közékeverem a fűszereket, sózom, felöntöm a hideg folyadékokkal, kiforralom úgy, hogy közben folyamatosan keverem.

Amikor már szép sima állagú, akkor elzárom a tüzet alatta, beleszórom a reszelt sajtot és simára keverem.

Ugyanezt a mártást szoktuk használni pl. zellerszárhoz, mártogatóként. Most a sült cukkinik mellé párolt árpagyöngy is volt.








2016. július 23., szombat

Elvégre cukkiniszezon van

Nos, a mai nap a lustaságé volt ismét. Kávézgattunk, zöldséget vásároltunk, gondolkodtunk, mit is vegyünk fel a szomszéd Peti esküvőjére, aztán egyszer csak megéheztünk. Pontosan a férfinép itthon lévő része, mert én folyamatosan dinnyét ettem délelőtt, ezért nem kívántam ebédet.

Szóval, amikor Bálint kijelentette, hogy ő már enne, akkor kezdtünk el azon vacakolni, hogy mit is főzzek. Ő, mint főéhes azt mondta, pirított zöldségeket enne, valami kínai "beütéssel" és rizzsel. Nem egészen fél óra alatt el is készült a kívánság ebéd, csak egy baja volt. Répa forgácsokat is terveztünk bele, de az csak evés után jutott eszünkbe, hogy kimaradt.

Van itthon egy jó nagy cukkini, amit Katica szülei termesztettek a kertjükben. Szép fokozatosan fogy. Tegnap lecsóba került egy része, ma pedig fő alapanyagként jelent meg a Bálint kívánsága szerint.


Ez most csak 3 személyre készült, mert a többiek közül van, aki tengerpartra utazik épp, vannak, akik túráznak a Pilisben, és van, aki fesztiválozásra adta a fejét.

Hozzávalók, tehát 3 főre:
  • 10 szelet, egyenként 0,5 cm vastag cukkini darab (ez kb. 2 kicsi cukkininek felel meg) apró cikkekre vágva
  • 1 db kápia paprika, 0,5 cm vastag félkörökre vágva
  • 1 marék negyedelt apró szemű csiperke
  • 1 db nagyobb vöröshagyma, félbe vágva, szintén kb. 0,5 cm-es hosszanti szeletekre darabolva
  • 2 cikk fokhagyma
  • kevés őrölt bors
  • 1 kiskanálnyi kínai ötfűszer (pici mézeskalács fűszer is megteszi, higgyétek el)
  • fél evőkanálnyi kukorica (vagy más) keményítő
  • 1 evőkanálnyi sötét szójaszósz
  • koriander levél (én szárítottat használok,de ha nincs, vagy idegenkedsz tőle, használj helyette petrezselymet)
  • 1-2 evőkanálnyi olaj
Kivételesen nem wokban csináltam. Egy jó nagy átmérőjű tapadás gátlóval bevont serpenyőben megforrósítottam az olajat, nagy lángon megpirítottam rajta a gombát egy kis sóval, és amikor elfőtte a levét, rákerült a többi zöldség is.

Folyamatosan kavargatva összepirítottam az egészet, rátettem a fűszereket, átforgattam, megszórtam keményítővel, újra átforgattam, felöntöttem szójaszósszal és vízzel.

Összerotyogtattam és már kész is volt.

Párolt rizzsel ettük.



ugye, hogy gyönyörű?