Translate

2019. május 4., szombat

Mákos muffin, ami szénhidrátszegény

Rahmanyinovot, Fekete Gyulát és Mendelssohnt hallgattunk ma egy kamaraesten, de áhitat ide, vagy oda, a végén már majd' éhen haltam, mert csak kétszer ettem napközben. Hazafelé azon gondolkodtam az autóban, hogy miafenét egyek, mert valamit muszáj... Ahogy leültem itthon, egy mákos muffin képe fogadott az egyik FB csoportban, Baksa Tímea csoporttársam csinálta és nagyon kívánatos volt. 5 perc alatt összedobtam (na jó, az uram darálta a zabpelyhet, az még 2 perc), 20 perc alatt megsült és egyet megettem belőle, így nem üres gyomorral (értsd: leesett vércukorszint) alszom majd el.




Hozzávalók (8 db lett belőle):
  • 2,5 dl őrölt zabpehely (de jó bármilyen liszt, amit használsz)
  • 2,5 dl darált mák
  • 3 evőkanál eritrit (ez így nem túl édes, de mi így szeretjük, ha szükségét érzed, tegyél bele többet, vagy használj cukrot, ha teheted)
  • 1 db nagyméretű tojás
  • 2 dl víz
  • 1 dl (zab)tej
  • 2 nagyobb csipet szódabikarbóna
  • reszelt citromhéj (kezeletlen)
A sütőt előmelegítettem 180 fokra (hőlégkeverés).

A felsoroltakat összekevertem egy spatulával (ha nem találod elég sűrűnek, szórj bele pici zabpelyhet), és a muffinsütőbe belerakott papírokba kanalaztam.

20 percig (tűpróba) sütöttem. Finom is és szép is, meg az uram kedvére való, mert ha tehetné, mákot enne mákkal.


A forrás pedig itt van, köszönöm, Tímea!

Azt mondta Tímea: szeretem az ilyen sütiket, mert 5 perc bekutyulni és betolni a sütőbe, aztán 15-20 perc sütés és lehet enni. Bármikor összedobható. 

2019. április 28., vasárnap

Töltött csirkemell

Volt egy elgondolásom. Azt gondoltam, csirkemelleket egymás mellé fektetett császárszalonna csíkokra szétterítek (miután ügyesen bevagdaltam, kiklopfoltam),  rákenek egy tölteléket, feltekerem, lesz belőle egy szép nagy tekercs, de nem tudtam megcsinálni, túl ügyetlen vagyok hozzá... Ezért, most úgy teszek, mintha...



Szóval, zöldséges töltelékkel töltött csirkemellek:

Hozzávalók:
  • 1 közepes vöröshagyma, felszeletelve
  • 1 közepes lilahagyma, felszeletelve
  • 1 szál újhagyma zöldjével együtt, felszeletelve
  • 1 darab piros színű paprika, felszeletelve
  • 1 darab zöld színű paprika, felszeletelve
  • 1 közepes cukkini, lereszelve
  • 1 evőkanálnyi (olíva)olaj
  • 1 evőkanálnyi vaj (vagy csak olaj)
  • 1 db vízbe beáztatott (teljes kiőrlésű) zsemle, vagy ennek megfelelő mennyiségű kenyér
  • 2 db tojás 
  • 1-2 cikk zűzott fokhagyma
  • (frissen) őrölt bors
  • 3 db csirkemell
  • pár szelet császárszalonna
A zöldségeket a felforrósított zsiradékban nagy lángon (só nélkül) átsütöttem egy serpenyőben, és félretettem hűlni.


A csirkemelleket hosszában kettévágtam, kicsit kiklopfoltam, és egy picit megsóztam.

A közben langyosra hűlt zöldségekhez hozzátettem a kifacsart zsömlét, a tojásokat, a fűszereket, és alaposan összekevertem.


A szétterített csirkemellekre szétosztottam a tölteléket, majd összefogtam, és betekertem a szalonna szeletekkel, és egy olajjal befújt (kikent) sütőedénybe tettem.




175 fokos sütőben (hőlégkeveréssel) szép pirultra sütöttem. Szerintem kb. 40 percig sült, de nem néztem az órát.


Párolt zöldbab volt hozzá.

nem elég, hogy a mellettem ülő csávó beleevett a lepényembe, mielőtt lefényképeztem (lásd lentebb), most azt kifogásolja, hogy nem látszik, hogy STAROBRNO sört ivott, amit pár hete vett Brnoban... úgyhogy tudja meg ország-világ! hirdessétek! :D

Kimaradt egy kis töltelék, amihez este tettem még tojást, és lepénnyé avanzsált.

ööö, azért hiányzik belőle egy darab, mert az uram nem tudta, hogy le akarom fényképezni és belekóstolt :D


2019. április 7., vasárnap

Megint morzsasüti


A megint helyett írhattam volna azt is, hogy majdnem mindig, ugyanis ez a lusták és kényelmesek süteménye, ezerféleképpen tudom variálni a tésztát, na, meg a tölteléket is... Kb. 15, na jó, legfeljebb 20 perc előkészület, aztán 50 perc a sütőben, és szenzációs illat a lakásban, na meg süteménylakoma...



Hozzávalók:

  • 25 dkg nem túl finomra őrölt zabpehely
  • 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 1 zacskó (12 g) sütőpor
  • 15 dkg hideg vaj felkockázva
  • 15 dkg (gyümölcs)cukor (most ez, de bármi, amivel édesítesz)
  • 1 tojás
A hozzávalókat morzsásítom (persze, kényelmesen, aprítógépben, de egy kollégám kézzel csinálja, és úgy is teljesen jó), a 2/3 részét beleszórom egy sütőpapírral bélelt tortaformába, vagy tepsibe, alaposan lenyomkodom, ráteszem a tölteléket, és megszórom a tetejét a maradék morzsával, és nem előmelegített, 160 fokos hőlégkeverésben 50 percig sütöm.

A töltelék:

  • 3 db tojás
  • 15 dkg (gyümölcs)cukor
  • vanília
  • 50 dkg túró
  • 1 db kezeletlen citrom lereszelt héja
  • 2 evőkanál búzadara (ez nem jó, de sajnos közben derült ki, hogy nincs itthon teljes kiőrlésű tönkölydara)
A töltelékbe most 45 dkg fagyasztott meggy került (Úgy szoktam az aprószemű gyümölcsöket kiolvasztani, hogy hideg vízbe öntöm, párszor átkavargatom, aztán leszűröm és lecsöpögtetem, így olyan, mintha friss lenne, nem löttyed meg.), de bármilyen nyers gyümölcs, lecsöpögtetett kompót jó, és túrókrém helyett pudinggal is érdemes csinálni.
A cukrot, a tojásokat és a vaníliát gépi habverővel habosra keverem, majd belekeverem a kicsit áttört túrót, a citromhéjat, végül 3-4 részletben a búzadarát.







2019. március 24., vasárnap

Bakonyi módon készült harcsa

Bár a szalonnát csak hozzágondoltuk...

Úgy tűnik, részemről az öregedéssel jár, hogy egyre gyakrabban főzök pörköltet vagy paprikást. Minden alkalommal rácsodálkozom magamra, mert 40 éves korom előtt szinte soha nem főztem, talán még utána sem gyakran, de mostanában egyre többször csinálok, és megenni is szeretem.

Ma harcsát főztem gombával, tejfölös szafttal. Igaz, a "bakonyi módon" készült ételek pörköltalapja a leírások szerint kisült szalonnára kerül (én egy kis vajat is szoktam tenni bele) és valóban úgy a legfinomabb, de mi ettől most eltekintetünk. Mármint, nem a finomságtól, hanem a szalonnától. Olívaolajjal csináltam, de a füstös íz azért a végére meglett, ugyanis van egy kincsünk: az uram barátjától kapott füstölt paprika (ő termelte, füstölte, őrölte), amiből tettem bele egy keveset, és nagyon jó íze lett tőle.


Hozzávalók (ez egy nagy adag, 6-8 embernek bőven elegendő):
  • 50 dkg felszeletelt gomba
  • 1 kg-nyi (afrikai) harcsa (pontyból, busából és tőkehalból is szoktam csinálni) felkockázva
  • 2 közepes hagyma finomra vágva
  • 1 cikk fokhagyma összezúzva
  • minimális köménymag összetörve (őrölve)
  • 3-4 evőkanálnyi pürésített lecsóalap (vagy 1-1 nagyobb zöldpaprika és  paradicsom)
  • 2-3 evőkanálnyi olívaolaj
  • őrölt bors
  • fűszerpaprika
  • 3 evőkanálnyi tejföl
  • 1 evőkanálnyi (teljes kiőrlésű) liszt
A finomra vágott hagymát sóval pároltam, hozzáadtam az összezúzott fokhagymát és a köményt, őröltem rá borsot, megszórtam paprikával, és rátettem a gombát. Jó alaposan átpirítottam, ezután pedig ráöntöttem a pürésített lecsóalapot (persze ezt nem muszáj pürésíteni, de én így szeretem, egységesebb a textúrája).

Amíg párolódott, felkockáztam a harcsafilét, majd beletettem a gombapörköltbe. Megvártam, amíg kifehéredett - ez alatt az idő alatt összekevertem a tejfölt és a lisztet -, ráöntöttem a habarást, és azzal is összeforraltam.

Teljes kiőrlésű durumtésztával ettük.

Szerintem nagyon szép lett, és nagyon finom is.


2019. március 16., szombat

Főzelék, pörkölttel

(Elöljáróban, elnézést kérek minden kedves olvasómtól. Vagy a blogspot vacakol, vagy a gépem, de nem tudom formázni a bejegyzést. Az alapbeállítástól független a betűnagyság és a sorköz nagysága is, tőlem független a bekezdések és a képek helye, semmi nem úgy és nem oda kerül, ahogy és ahová azt én szeretném, így nagyon rendezetlen lett az összkép...)


Tehát, a bejegyzés:


Ha látod az áruházban, vagy a piacon a szép zöld 
bok choy, pak choi vagy bok choi felirattal ellátott növényt - aminek a magyar neve egyébként nagyon szépen hangzik: bordáskel -, ne gondolkodj sokat, vedd meg bátran! Egy kis batátával (édeskrumpli) felturbózva nagyon finom főzeléket csinálhatsz belőle. Azért azt is hozzáteszem, nyersen is finom, zöldségsalátákban is helytáll, ha bizalmadba fogadod.




Hozzávalók (ez kb. 5 adag étel):
  • 3 db bordáskel (bok choy, pak choi vagy bok choi)
  • 1 db közepes nagyságú édeskrumpli (batáta)
  • 1 db apró kockákra vágott vöröshagyma
  • 2 cikk zúzott fokhagyma
  • 2 kiskanál őrölt/törött koriandermag
  • 1 kicsi db apróra vágott gyömbér (vagy 1 kiskanálnyi por)
  • 2-3 evőkanálnyi (olíva)olaj
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • 1 lapos evőkanál teljes kiőrlésű liszt
  • fél citrom leve
A bordáskeleket kettévágtam, kimostam a levélnyelek közül a földmaradványokat, és a fehér részeket csíkokra vágtam, a levélrészeket pedig félretettem.

Az édeskrumplit megpucoltam és felkockáztam.


A hagymát és a fokhagymát  az olívaolajon sóval pároltam, megszórtam a mozsárban frissen összetörött koriandermaggal, beletettem a gyömbért, majd rátettem az édeskrumplit, meg a bordáskelt. Kavargatás közben alaposan átforrósítottam, aztán felöntöttem vízzel, kb.a 4/5 részéig lepte csak el. Fedő alatt puhára főztem.


Amíg főtt (kb. 15 perc), a zöld levélrészeket is felcsíkoztam.

Amikor megpuhult, kb. az 1/5-öd részét kiszedtem az aprítógépbe, beletettem a lisztet és a tejfölt, ezekkel pépesítettem a zöldségeket. Visszaöntöttem az edénybe, beleszórtam a csíkokra vágott leveleket, újra összeforraltam és belenyomtam a citrom levét.



Csípős tojáspörköltet főztem hozzá. A főzelék savanykásan édes, a pörkölt csípősen savanykás volt, ennél tökéletesebb harmóniát elképzelni sem lehet.

2019. március 15., péntek

Lencsekrém, maradék fasírtból

Ez a bejegyzés a másik blogom "terméke", de azt a kutya se' olvassa (igaz, én se írok bele...), ezért itt is leírom.

Az itt leírt étel a maradék maradékának a hasznosítása.

Amikor legutóbb klasszikus lencsefőzeléket csináltam, direkt több lencsét főztem a szükségesnél, hogy lefagyaszthassak belőle egy majdani lencsefasírthoz. 
El is készült a minap a fasírt, és volt még belőle 3 darab a hűtőszekrényben, de már kicsit "uncsi" volt, így kitaláltam, hogy a mai reggelire  szendvicskrém lesz belőle. 
Az az igazság, hogy én tojással és mustárral gyakorlatilag bármiből hajlamos vagyok krémet csinálni, úgyhogy ez nem egy nagy kunszt, viszont nagyon hasznos szokás, hiszen  ételt ki nem dobunk.

Legelőször megpucoltam a főtt tojásokat és előszedtem a fasírtokat a hűtőszekrényből.


Amiből készült:

FONTOS: azért nem kerül bele a mustáron kívül semmi ízesítő, mert amikor főztem a lencsét, már tettem bele sót, babérlevelet, borsot, egy darab citromot és főtt benne egy vöröshagyma és fokhagyma is. Tehát, ha direkt ehhez főzöl lencsét, akkor ízesítsd ezekkel!
  • 3 db fasírt (ez lehet bármilyen fasírt, amit szoktál csinálni, hiszen nem biztos, hogy vegetáriánus vagy), ez most lencséből készült volt
  • 3 db főtt tojás
  • 1 evőkanálnyi dijoni mustár
  • 1 evőkanálnyi "átlagos" mustár
  • 2-3 evőkanálnyi olívaolaj (bármilyen zsiradék, amit szeretsz használni)
Mindezt bepakoltam az aprítógépbe, és alaposan összezúztam (kellett 2 evőkanálnyi víz is hozzá, hogy jól keveredjen).

Ilyen lett:


Így ettük:


Pár perc alatt elkészül és nagyon-nagyon finom, meg persze nagyon-nagyon gazdaságos is.




2019. március 2., szombat

Szombat déli színkavalkád, "felhőlángossal"


Tanulom "ezt" a szénhidrátszegény táplálkozást. Ha már eddig nem tettem kedvtelésből, most kénytelen vagyok muszáj alapon, pedig a kötöttségeknél jobban csak az őszintétlenséget utálom, vagymi... Azt hiszem a kövérség az elmúlt év stresszhalmazával karöltve nem volt kedvező hatással a vércukor szintemre, de az orvosom szerint még az elején vagyok, és talán megállítható/visszafordítható. Mindenesetre Mozartot hallgatok, meg eszek mellé egy kis magnéziumot, hogy egyre jobban viselhessem a tudatot. (Az mindenesetre felvillanyoz, hogy az övembe kellett egy plusz lyukat csinálni nemrégiben.)
A legnagyobb problémát a nem itthon evés, meg az ennivalóim napi 5 adagba szervezés jelenti. Ha hómofiszolok, egyszerűen elfelejtek enni, ha meg nem itthonról dolgozom, akkor az alkalom kevés rá, és van, hogy bizony 4 étkezés is házon kívülre esik. Mindezt nehezíti, hogy előre főzök, hiszen hétközben kiszámíthatatlan a jövés-menés ideje.

Beléptem ma egy FB csoportba, ahol megütötte a szemem a felhőkenyérnek, illetve felhőlángosnak titulált omlett. Azt hiszem, ez jó lehet nekem elvivősnek is, úgy gondolom, akár kis töltött tekercseket is csinálhatok belőle, azt könnyű előszedni napközben a dobozomból.

Gyorsan ki is próbáltam ebédre. Az utóbbi hetekben folytatott tanulmányozásaim szerint nem baj, ha a déli evés tartalmaz gyorsan felszívódó szénhidrátot, így a benne lévő túró (most épp juhtúró, ami talán kedvezőbb is) nem zavaró. Finom lett szerencsére, úgyhogy bekerül a repertoárba.

Én nem számolom (egyelőre) a CH tartalmat, mert ez most egy kísérleti időszak, de írom a pontos adagokat, ha esetleg valaki innen kap kedvet hozzá.

Hozzávalók (2 adaghoz):
  • 3 db szétválasztott tojás
  • 1 kanálhegynyi sütőpor (ezt majd a későbbikben kikísérletezem, hogy fontos-e)
  • 10 dkg (juh)túró
  • egy kisdarab piros színű paprika apró kockákra vágva
  • kevés kakukkfű 
  • 1 gerezd összezúzott fokhagyma
  • 3 dkg gyulai kolbász vékony szeletkékre vágva
A tányérra még:
  • kb. 9 dkg mexikói ízesítésű tonhalsaláta 
  • kedvünkre való zöldségek
  • tejföl (vagy joghurt)
A sütőtt előmelegítettem 200 fokra.

A tojásfehérjéket a sütőporral kemény habbá vertem. A tojássárgákat a juhtúróval és a fűszerekkel kikevertem  (nem sóztam, hiszen a juhtúró eleve sós), majd a tojáshabot egy kézi habverővel 3 vagy 4 adagban hozzákevertem, végül beletettem a paprikát és a kolbászt.

Egy tepsibe sütőpapírt fektettem és 4 részre elosztotta rajta a masszát.

10 perc alatt nagyon szépre sült és finom is lett. Nyers zöldségeket tettem hozzá (utálom a saláta kifejezést , bocsánat), és egy dobot tonhalsalátának (nem tudok rá jobb szót, hiába utálom) az egyharmadát is odapakoltam a tányérra. Szóval, jó lett.




Forrás: Szénhidrátcsökkentett ételek tárháza FB csoport