Translate

2016. szeptember 25., vasárnap

Almás-túrós sütemény, szinte tészta nélkül

Tovább hangolódunk az őszre, csak ez most nem túl fotogén cucc.

Az uram már egy hete túrós süteményt akart enni. Hát, megcsinálta magának tegnap. Legalábbis szerinte. Ugyanis ma reggel, kávézás közben azt mondta Bálintnak angolul, hogy ő sütötte. Persze, résen voltam, ennyit még én is beszélek "idegen nyelvül", így gyorsan kijavítottam, magyarul. Már tudom, hogy minden hiába, mert ő tényleg azt hiszi, az ő műve ez a sütemény, mert amikor az előbb ideültem megírni a blogbejegyzést, akkor azt mondta: most pedig megkérdezed a cukrászt, hogyan készült? Azt hiszem, nehéz lesz eldönteni, hogy ki csinálta. Ígérem, ez a bejegyzés, mint egy dokumentarista fotó fogja bemutatni a történteket.


Szóval, először is visszatetettem vele az áruházban a túrót, mert mindig morog, hogy a fagyasztóból kellene használni az elfekvő készleteket (az az igazság, hogy túrómániás, szinte minden héten vesz, és nem mindig használjuk el, ezért van belőle a fagyasztóban még mindig...).

Azután elkezdtünk recepteket keresni. Én emlékeztem rá, hogy Bálint egyik gyerekkori szakácskönyvében van egy almás sütemény, amiről azt gondoltam, hogy majd átalakítjuk túróssá, és olyan hozzávalókkal csináljuk, amiket mi szeretnénk használni.  Aztán a könyvből, a felületességünk miatt egy másik almás süti receptjét választottuk ki, már el is kezdtük, mire rájöttem, hogy ennek a tölteléke az alma, nem a tésztában van, mint ahogyan szerettük volna. Ekkor már nem volt más választásunk, a kilakult helyzethez kellett igazodnunk, és igazítani a süteményt.

Mindeközben ő szorgalmasan pucolta az almákat, és kockázgatta is, de nem túl gondosan figyelt az 1cmx1cm-es nagyságra, ezért eléggé rusztikusra sikeredett később a töltelék. A citromlevet én facsartam a vízbe, amibe dobálta az almakockákat.

Aztán az is kiderült, hogy borzasztóan rendetlenek vagyunk. Mindketten úgy tudtuk, hogy van egy egész csomag eritrit a kamrában, ehhez képest 3 bontott dobozt találtunk, amikből alig bírtuk összeönteni a szükséges mennyiséget...

A diót ő darálta, és a kókuszt is ő vette elő a kamrából. Azon együtt vacakoltunk, hogy őrölt zabpehely, vagy szénhidrátcsökkentett liszt kerüljön bele, végül a liszt mellett döntöttünk, közösen.

Én pároltam meg az almát, én vittem ki hűlni a lépcső tetejére, de azután ő keverte bele a túrót, a citromhéjakat, az eritritet és a tejfölt, sőt a tepsibe is ő tette bele addig, amíg egyszerű volt. A tetejét én fejeztem be, a sütőt is én kapcsoltam be, és a tűpróbát is én végeztem. Na, jó, a tésztát is ő keverte ki, de én meg főztem közben, na. Ő pedig a zenét szolgáltatta. Csinibaba mániás, amióta megnézte a filmet az osztályával erkölcstan órán, így a filmzenét hallgattuk, még énekelt és táncolt is egy kicsit nekem, persze előtte ki kellett kapcsolnom Sinatrat, amit épp hallgattam, szerinte az altató zene. Most Django Reinhardt szól, az én kedvemre, ezzel nincs baja, úgy tűnik.
Végül a szeletelést is én csináltam, mert ahhoz meg nincs bátorsága csak vonalzóval.

És akkor, a sütemény, ami persze cukorral és normál liszttel is megcsinálható.



Hozzávalók

A töltelékhez:
  • 50 dkg alma
  • 1 evőkanál + kb. 2 evőkanál eritrit 
  • 1+1 evőkanálnyi citromlé
  • 50 dkg túró
  • 2 evőkanálnyi tejföl
  • 1 zacskó vaníliás pudingpor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 10 dkg kandírozott citromhéj (akár mazsola is lehet, vagy vegyesen)
A tésztához:
  • 2 tojás 
  • 150 g eritrit (ha cukrot használsz és te sem szereted túl édesen, akkor 12 dkg is elég)
  • 25 dkg vaj
  • 18 dkg dió
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 22 dkg szénhidrátcsökkentett liszt
  • 1 csomag (15,5 g sütőpor)
  • 2 evőkanálnyi zsemlemorzsa (ez lehetett volna őrölt dió, vagy zabpehely)
 A meghámozott, 1x1 cm-es kockákra vágott (a kockákat citromos vízben gyűjtjük, hogy fehérek maradjanak) almát 1 evőkanálnyi vízzel és 1 evőkanál eritrittel megpároljuk és kihűtjük. Ezután összekeverjük a többi hozzávalóval.

A tésztához a tojásokat az eritrittel és a vajjal kikavarjuk. A diót, a kókuszreszeléket, a lisztet és a sütőport összekeverjük. Ezután a két keveréket elegyítjük. Egy viszonylag lágy tésztát kapunk.

Egy 32X19cm-es, sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a kezünkkel tészta kétharmadát, megszórjuk morzsával, és rásimítjuk a tölteléket.

Ezután a tészta maradék részét rátesszük. Mivel ez egy lágy massza, nyújtani nem lehet. Én úgy csináltam, hogy kis darabonként tettem a töltelékre, egymástól viszonylag egyforma távolságra, és egy villa segítségével elegyengettem. Így a rusztikus töltelékre rusztikus fedél került.

160 fokon (hőlégkeverés) 40 percig sült, ekkor már a kötőtű teljesen tisztán jött ki belőle.

Utólag azt mondom, egy kis durvára vágott dió még jó lett volna a tetejére, de így is tökéletes lett. Ha kibírjuk várni, hogy ne essünk neki forrón, akkor másnap reggel tökéletesen szeletelhető.


Azt még hozzáteszem, hogy a mi süteményeink nem túl édesek, ezért pl. a túrókrémet meg kell kóstolni és édesebbre csinálni, ha valaki úgy jobban szereti.







2016. szeptember 18., vasárnap

Almás zabpuding

Itt van az ősz...

Amikor Viola tejcukormentes étrenden volt pici korában, nálunk  az "almából finomat" volt a tejbegríz helyettesítő gyerekkedvenc. Az akkori korán kelős, a sietős reggeleken nem tettünk a tetejére sült almát, és nem pirítottunk rá diót, viszont méz és fahéj mindig került rá. Volt, amikor darából főztük, volt, amikor zabpehelyből, mindkettőt nagyon szerették. Akkor is, és azóta is. Ma ebéd utáni  desszertté varázsoltuk.

Hozzávalók:
  • zabpehely
  • eritrit (bármi, amivel édesítesz)
  • fahéj (és ha van, akkor ötfűszer, mert az érdekesebbé teszi az ízét)
  • vanília
  • citromhéj (ne használj kezelt héjút!)
  • vaníliás pudingpor (ezt azért tettem bele, hogy krémesebb állagú legyen, de elhagyható)
  • alma
  • magarin, vagy kókuszzsír (persze, vajjal a legfinomabb, de ezt most nálunk nem lehet)
  • dió
Nem írtam arányokat, mert a zabpehely esetében az a lényeg, hogy kb. kétszeres/háromszoros mennyiségű vízben főzzük (először kétszeres, aztán pótolgatjuk, ha sűrűnek találjuk), almából meg annyit használjunk, amennyit szeretnénk.  A fűszerek és az édesítés is egyéni ízlés szerinti.

A sorrend:
Az alma egy részét felkockázzuk, a zsiradékon megpároljuk citromhéjjal, fahéjjal. Ha cukorral, vagy mézzel készül, akkor érdemes azzal együtt, mert szépen karamellizálja, de most mi eritritezünk, ezért megvárjuk, amíg a gyümölcscukor tartalomtól karamellizálódik, és utána tesszük rá az eritritet.

Ami közben az alma párolódik-sül a serpenyőben, megfőzzük a zabpelyhet a vízben a fűszerekkel, hozzáöntjük a vízzel elkevert pudingport, végül  édesítjük. Hozzákeverjük az alma másik részét, amit nyersen hagytunk és pürésítettünk.

Egy száraz lábasban megpirítjuk a diógerezdeket.

Végül poharakba tesszük a zabpudingot, rákanalazzuk az almát és megszórjuk dióval.

 Forrón és hidegen is tökéletes.




2016. szeptember 17., szombat

Sárgarépás gabonafasírt és zöldborsós bulgur

Azt hiszem, a ma készült fényképeket nehéz lesz valaha is alulmúlni, viszont annyira finom lett a vegánszekció ebédje, hogy nem hagyom ki a leírását.
Még valami: nem írok csak hozzávetőleges mennyiségeket, mert pl. maradék kölest használtam, és a zabpelyhet is csak beleszórtam a tálba, és nem igazán néztem a rázúduló forró víz mennyiségét sem.

A fasírt hozzávalói:
  • 1 nagy bögrényi zabpehely annyi forró vízzel leöntve, ami jól ellepi
  • 1 pohárnyi főtt köles
  • 1 jó nagy, finomra reszelt sárgarépa
  • bors
  • pici fűszerpaprika
  • 2 cikk fokhagyma helyett 2-3 szórásnyi hinget használtam
  • borsikafű
  • petrezselyemzöld
  • 1 tojás helyett 2 evőkanálnyi útifűmaghéjat használtam
  • a formázáshoz zsemlemorzsa 
  • olaj a sütéshez
Amikor a zabpehely elázott, összekevertem a többi hozzávalóval, vizes kézzel gombócokat formáztam, és olajban kisütöttem, mint ahogyan az egyéb fasírtokat is szokás. Jó sok réteg papírtörlővel itattam le róluk  sütés után.


Amíg sültek a fasírtok, a bulgur is elkészült.

Hozzávalók:
  • 1  "összemarék" zöldborsó
  • 1 bögre teljes kiőrlésű, aprószemű bulgur
  • petrezselyemzöld
  • bors
  • kevés olívaolaj
  • kevés lenmagolaj
A bulgurt megsóztam és megborsoztam, majd kétszeres mennyiségű forró vízzel leöntöttem, azután letakartam műanyag fóliával. kb. 15 perc alatt szívta magába a forróvizet.

A borsót kicsi olajon megpároltam egy kevés sóval.

Összekevertem a borsót és a bulgurt és a petrezselyemzöldet úgy, hogy lenmag olajat is öntöttem rá.


A hozzá készült saláta elemei: sárgarépa, salátalevél, paradicsom és zöldpaprika, valamint citromlé-mustár-fehérbors öntet.



2016. szeptember 4., vasárnap

24 szál gyertya...

...volt a Bálint tortáján, ami szokásosan túró és gyümölcs, sütés nélküli, nem nagyon vacakolós.

Hozzávalók:

az alaphoz:
  • 20 dkg zabkeksz
  • 10 dkg vajas keksz (vagy összesen 30 dkg olyan kekszpor, ami épp van otthon)
  • 7-8 dkg olvasztott vaj
  • kevés citromhéj és fahéj
a túrókrémhez:
  • 75 dkg túró
  • 3 dl (görög)joghurt
  • 10 dkg eritrit porrá őrölve (Cukor is lehet, és aki édesebben szereti, használjon többet mert ez nem túl édes, csak mi így szeretjük)
  • reszelt citromhéj
  • fél rúd vanília kikapart belseje
  • 2 evőkanál útifűmaghéj (vagy szokásos zselatin)
  • 3 dl habbá ver tejszín
a tetejére:
  • gyümölcsök
  • tortazselé por
Tegnap este megolvasztottam a vajat, és amíg kicsit visszahűlt, a kekszeket aprítógépben morzsásra őröltem. Aztán beleöntöttem a vajat, szórtam hozzá szárított citronmhéjat (mindig lereszelem a biocitromok héját és megszárítva tárolom egy üvegcsében), kevés fahéjat, és visszakapcsoltam a gépet addig, amíg a vajjal teljesen elkeveredett a morzsa, láthatóan összeállt egy kicsit.

Az uram kibélelte a 24 cm átmérőjű kapcsos tortaforma alját sütőpapírral, majd az oldalára is tett, hogy majd ne sérüljön meg a torta oldala, amikor kivesszük belőle.

Beleöntöttem a tortaformába a vajas kekszmorzsát, elegyengettem, aztán először a kezemmel, utána egy befőttes üveggel jól ledöngöltem, hogy kellőképpen megszilrárdulhasson a vaj jelenléte miatt a hűtőszekrényben. Ez így is lett, reggelre teljesen masszívan egyben volt.

Ma azzal kezdtük a napot - Bálint későnkelési szokására alapozva -, hogy az uram aktualizálta a szokásos születésnapi dekorációt,  és feldíszítette a nappalit, én meg megcsináltam a túrókrémet.

A túrót beleöntöttem az aprítógépbe, aztán pépesedésig forgattam. A tejszín kivételével a többi hozzávalót is beletettem a tartályba és teljesen elegyítettem.


Felvertem a tejszínhabot, és azt már egy tálban, kézi habverővel kevertem közé. Az elkészült túrókrémet pedig beletettem a tortaformába, és eligazgattam. Nem simítottam le a tetejét, hogy a gyümölcsök ne csúszkáljanak majd rajta.

Kb. 2 órányi időre visszatettem a hűtőszekrénybe, hogy a túrómassza is összeálljon.

A gyümölcsöket összevagdaltam, Bálint a kedve szerint rászórta a tetejére, és - mivel jó magas volt a gyümölcshalmaz - 2 zacskó színtelen tortazselével (amit a rajta lévő leírás szerint csináltunk meg) felöntöttük.
Amikor a zselé kicsit meghűlt, újra visszatettük a hűtőszekrénybe és ott várta meg az ebédet.

Nem mondom, hogy a világ legszebben kivitelezett tortája, de finom, és házi, ahogyan Bálint szereti.








Itt már erősen gondol valamire, és sikerült is egyszerre elfújnia, mind a 24 szál gyertyát


Az az igazság, hogy pár dkg-nyival több vajat hozzáadva nem morzsálódna cseppet sem, de nem akarjuk vajasabbra csinálni és teljesen masszív, csak a vágáskor hullik le egy kicsi.







2016. szeptember 3., szombat

Juharszirupos keksz, ami igazán népmesei

Én  a Xsarakonyhán már vakon is eligazodom, hiszen sokadszor kóstolok róla a bloggerjátékon. Mindig örülök, amikor Anditól "kell" főznöm, mert csupa jó receptet lehet ott találni.

Ezúttal kifejezetten "népmesei" lett a vége. Ez a recept, , amit választottam, a játék egy korábbi fordulójából  származik, és már Andi is alakított rajta. Ő nem lisztezett felületen nyújtotta és nem kiszúróval formázta, hanem kis golyókat gyúrt, azokat lapogatta el. Én is így csináltam, mert aki lusta és kényelmes, az ritkán szánja rá magát plusz takarítanivalóra. Amit én hozzátettem a mi közös mesénkhez, az az, hogy a liszt nagy részét őrölt zabpehellyel helyettesítettem.

Egy icipici probléma van, azt be kell valljam. Elképzelhető, hogy nem egyforma nagyságú kávéskanalat használunk mi hárman, (vagy én túlpúpoztam) mert az enyémnek van egy nagyon minimális szódabikarbóna-bukéja, de szerencsére nem vészes, nagyon finom lett a végeredmény.

Azért még a népmeseiséghez 2 dolog is hozzátartozik, amit le kell írnom:
  1. A juharszirup az Óperenciás-tenger  túlpartjáról származik. Bálint és Katica Torontóban nyaraltak 2 hetet, és onnan hozták nekünk.
  2. A kekszek a Legkisebb Királykisasszonynak készültek, mert bizony, Adél 3 éves, óvodás nagylány lett, és a kekszeket az ő köszöntésére visszük ma délután.
Hozzávalók (64 db lett belőle):
  • 10 dkg liszt
  • 26 dkg őrölt zabpehely
  • 1 kk szódabikarbóna
  • 16 dkg vaj
  • 10 dkg nádmelaszos barnacukor
  • 8 ek juharszirup
  • 2 egész tojás
Természetesen sima finomliszttel és fehércukorral is működik, ha csak az van otthon.

A liszteket a szódabikarbónával és a vajjal aprítógépben egybedolgoztam, aztán belekerült a cukor, a tojások és a juharszirup. (tényleg ennyi, ez a zabpehely megőrlésével együtt sem volt több 6-7 percnél).

Egy fóliával lefedve 1 órán át a hűtőszekrényben tartottam, ami közben a sütőt 180 fokra bemelegítettem.

Diónyinál kisebb golyókat formáltam (enyhén nedves kézzel), amiket belerakosgattam egy sütőpapírral bélelt tepsibe (5X5 db a nagy "gáztepsi" esetében), és egy villával lelapogatta.

10 perc alatt sültek meg. Tegnap este, friss állapotukban ropogtak, ma pedig már finom omlósak. Ki-ki eldöntheti, milyen állapotban szereti enni. Mi mindenhogyan.









2016. augusztus 14., vasárnap

Egyszerű krumplis pogácsa, tej és tojás nélkül

Kifőztük magazin nyomán, Hemangi Dasi ajánlásával, de eredetileg az a Mit főzzek holnap? honlap írója, Winter Viki receptje.




Az úgy volt, hogy vendégségbe készülődtünk, és épp azon vacakoltam, hogy mit vihetnénk magunkkal, ami teljesen tejmentes és lehetőleg teljesen  növényi alapú, amikor Hemangi megosztotta ezt a pogácsareceptet. A "nyomán" pedig azért lett, mert "elrontottam". Tévedésből az elején egyszerre beletettem az egész olajmennyiséget, ami miatt végül már nem tudtam követni a leírást. Aztán, tegnap, amikor sütöttem, késésben voltunk, el kellett indulnunk a vendégségbe, nem volt időm a teljes adagot kisütni. Betettem a maradékot a hűtőszekrénybe, és ma sütöttem ki a harmadik tepsivel.
Tehát végképp eltértem az eredeti leírástól, de ennek az a haszna, hogy tudjam, legközelebb előre elkészíthetem a tésztát és ráérek kisütni az utolsó pillanatban.  Nem is beszélve arról, hogy a hozzávalók is másképp alakultak egy kicsit. Mivel tegnap nem tettem bele az egész sómennyiséget, és sótlannak bizonyult, ma azt is pótoltam az eredeti leírás szerint.

Nem szaporítom tovább a szót, kijelentem, hogy nagyon finom lett. Kívül ropogós, belül finom puha. Akár az eredeti recept alapján, akár az én módomon, mindenképp érdemes megcsinálni, mert nagyon finom.

Azt a verziót írom le, amit végül - bár a figyelmetlenségem miatt - én produkáltam, és előre szólok, hogy használhatsz normál fehér finomlisztet, ha az van otthon, vagy azt szereted. Az eredeti recept sem határozza meg egyértelműen.

Hozzávalók:
  • 50 dkg áttört, főtt krumpli, kihűtve
  • 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
  • 30 dkg fehér tönkölybúzaliszt  
  • 5 dkg friss élesztő
  • 2 evőkanál só
  • 4 dl olaj (2 dl olívát és 2 dl napraforgót használtam)a tetejére:
  • a tetejére szezámmag és lenmag

A krumpliba belemorzsoljuk az élesztőt, aztán összekeverjük az olajjal és a sóval. Az így kapott keverékhez hozzáadjuk a lisztet, és sima, lágy, de nem folyós tésztát gyúrunk.
A tésztát 30 percig letakarva kelesztjük. Mikor megkelt, téglalap alakúra nyújtjuk, és úgy, mint a rétest vagy bejglit, feltekerjük. 15 percig pihentetjük, majd a tekercset ismét téglalappá nyújtjuk, megint feltekerjük és megint pihentetjük 15 percig, vagy ahogyan én tettem, egy éjszakán át.

Reggel, amikor kivettem a hűtőszekrényből, megvártam, amíg szobahőmérsékletűre enyhül, és újra nyújtottam, majd tekertem, nyújtottam. A  magokat a tetejére szórtam és óvatosan rányomkodtam, hogy megmaradjanak. Vigyáztam arra, hogy ne lapogassam tovább, megmaradjon a magassága. Kis átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsiben elrendezgettem  és előmelegített 200 fokos sütőben aranybarnára sütöttem őket (12-15 perc).

Még egy apró megjegyzés: nehogy bárki megijedjen a tekergetéstől! 1 perc, vagy még annyi sem egy -egy alkalommal. Ebben az egészben a krumplipucolás a legnagyobb attrakció. Tényleg.














2016. augusztus 7., vasárnap

Liszt nélkül és hozzáadott cukor nélkül készült, ráadásul nyers gyümölcspudinggal ettük

Emlékeztek erre a bejegyzésre? Ezek a mostani palacsinták (tulajdonképp édes omlettek) csak egy picit térnek el az ott leírtaktól. A különböző magok helyett kókuszreszelék került a masszába, és kínai ötfűszerrel készült, de persze jó bele csak fahéj, vagy mézeskalács fűszer is. Nyers pudingot csináltunk hozzá szederből és őszibarackból.


Először a pudingot csináltuk meg. Bálint és Katica szedett a kertben szedret, az volt az alapja.

Hozzávalók (kb. 7-8 dl lett belőle):
  • 1 müzlistálkányi szeder
  • 4 db őszibarack
  • 1 kezeletlen héjú citrom lereszelt héja
  • 3 evőkanálnyi útifűmaghéj
Mindezeket összeturmixoltam és betettem a hűtőszekrénybe.


Amíg a puding sűrűsödött, megcsináltam a palacsintákat.


Hozzávalók (7-8 adagnyi):
  • 4 db banán
  • 8 db tojás
  • 1 bögre dió és kókuszreszelék vegyesen
  • 1 kicsi citrom lereszelt héja
  • 1 kávéskanálnyi kínai ötfűszer
  • kb. 4 dkg nagyon puha vaj a masszába és egy kevés a serpenyőbe, a palacsinták alá
A hozzávalókat összeturmixoltam, és 4-5 ml-nyi adagokban palacsintákat sütöttem belőle. Ezt írtam a korábbi bejegyzésben: " ...kitaláltam, hogy lefedve sütöm az első oldalt, mert akkor nem marad folyós a teteje, mire fordítani kell. Jó ötletnek bizonyult, mert így szépek maradtak." Ez még mindig így van, mert ha nem fedem le, akkor még folyik a felső oldal, amikor alányúlok a spatulával, és elcsúnyul, amíg megfordítom. A lefedés miatt viszont átpárolódik, így szépek maradnak.

Figyelni kell arra, hogy - bár forró serpenyőben kell megkezdeni a sütést - végig takarék lángon süssük, mert a banán miatt nagyon gyorsan karamellizálódik.

Úgy ettük, hogy megpakoltuk a nyers gyümölcspudinggal és öntöttünk a tetejére kefirt.





A végén mutatok egy "munkaképet". Azért, mert ezen az úticsomagon látszik, hogy tényleg puding állagú a gyümölcs.


Amit még szükségesnek tartok elmondani, az az, hogy a sütésen kívüli tiszta munkaidő a szeder szedésével együtt kb. 20 perc. A sütést pedig egy 25 cm átmérőjű palacsintasütőben, hármasával csináltam.