Translate

2024. február 23., péntek

Sárgalencse palacsinta

Már egy ideje látok keringeni az interneten egy vöröslencse palacsintát, ami nagyon szimpatikus, mert csak vízből, lencséből és sóból áll. Mára spenótos-gombás sárgalencse lasagnét terveztem, de lusta voltam megcsinálni, inkább kipróbáltam ezt a palacsintát, csak sárgalencséből. Nagyon jól tettem, tök jót vacsoráztunk.
Mivel a lencse hüvelyes, tettem a töltelékül szolgáló raguba gabonát, ami ezúttal teljeskiőrlésű kuszkusz volt (persze, egyáltalán nem uralkodott el a kuszkusz), hogy telejesértékű fehérjét kapjak (ez az úgynevezett fehérjekomplettálás).

A palacsinta hozzávalói:
  • 10 dkg sárgalencse
  • 1 csipetnyi só
  • a lencse térfogatához képest 2-szeres mennyiségű víz
  • kevés olaj a sütéshez
A megmosott sárgalencsét beáztattam, és 3 órányi állás után az áztatóvízzel elturmixoltam. 


A ragu hozzávalói:
  • 1 evőkanálnyi (olíva)olaj
  • 20 dkg gomba
  • 15 dkg spenót
  • 2 cikk fokhagyma
  • őrölt bors
  • 15 dkg-nyi darabos paradicsomkonzerv
  • 10 dkg kuszkusz
  • a tetejére (növényi) tejföl, én sóztam és borsoztam is.
Először a kuszkuszt egy kevés sóval és 2-szeres mennyiségű forróvízzel beáztattam.

A gombát a felforrósított zsiradékon kevés sóval pároltam, majd rátettem a fokhagymát, a spenótleveleket, őröltem rá borsot, és amikor a spenótlevelek egy kicsit összeestek, ráöntöttem a paradicsomkonzervet.
Jól összefőztem, majd a ragut összekevertem a kuszkusszal.



Amíg főtt a ragu, egy enyhén kiolajozott palacsintasütőben kisütöttem a lencsemasszát (minden palacsinta előtt kentem egy picit). 6 db, egyenként 14 cm átmérőjű palacsinta lett belőle. A sütésnél óvatosabbnak kell lenni, mint a lisztből készült palacsinták esetében, mert ezek merevebbek. Amikor elkészült, letakartam a palacsintakupacot egy másik tányérral, hogy biztosan puhák maradjanak.



A tányérjainkon a kiterített palacsintára tettünk a raguból, megtejfölöztük és jól megettük.



Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá a megjegyzésekbe, és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).

2024. február 21., szerda

Sós teasütemény

Ezt a sós sütit egy FB csoportban találtam még ősszel, akkor azonnal megsütöttem és azóta rendszeresen „gyártom”.
Leírom az eredeti receptet, beleírva a módosításaimat is. Pluszban azt is tudni kell, hogy én minden alkalommal aprítógéppel állítottam össze a tésztát, hideg hozzávalókból, így megspóroltam a hűtési időt. Természetesen ezért a sütő bekapcsolásával szoktam kezdeni.

A családunk is nagyon szereti, de társaságba is vittem már és mindenkinek ízlett. 

Baromi gyorsan elkészül. Elöljáróban azt is mondom, hogy ha „normál” teasüteményt akarsz, akkor persze használj vajat, tejfölt, tejet, tojást, sajtot.


Sós teasütemény

  •  50 dkg liszt (én 15 dkg fehér és 35 dkg teljeskiőrlésű lisztből szoktam, de persze fehérből is jó, annak, akinek nem fontos a teljes kiőrlésű liszt használata)
  • 2 csapott tk. só
  • 30 dkg vegán margarin (pl. Rama)
  • 10 dkg vegán „tejföl” (szójajoghurt, mandulajoghurt, vagy vegaföl /én az első kettőt szeretem, mert ezek fermentáltak, nincs bennük sem kókuszzsír, sem szőlőcukor)
  • ha nagyon morzsálódna, akkor egy löttyintésnyi növényi tej

A hozzávalókat gyorsan összegyúrtam, de nem szabad túlgyúrni mert kizsírosodik, nem lesz omlós. Olyannak kell lennie, mint egy linzertésztának.

Frissentartó fóliába tekerve kb. 15percre a fagyasztóba raktam.

Addig előmelegítettem a sütőt 200°C-ra Ha lehűlt a tészta kb 1-1,5cm vastagra nyújtottam. A tetejét vízzel higított paradicsompürével lekentem, majd megszórtam egész köménnyel, szezámmaggal (más aprószemű maggal vagy növényi sajttal is szórható).
Úgy szoktam csinálni, hogy a kinyújtott és lekent tésztából levágok akkora területeket, amekkorákat egyfajta maggal akarok megszórni (mint látható, mákot is tettem rá és fekete szezámmagot is szoktam, ezen az épp nem volt), így biztosan nem keverednek rajta.

A lekent és megszórt tésztát 1x1cm-es kockákra vágtam. Kb. 15-20perc alatt aranybarnára sütöttem.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe, és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).

2024. február 12., hétfő

Kelbimbó maszala

 A kelbimbó eléggé megosztó zöldség, nála megosztóbb csak a maszala szó lehet, mivel idegenül hangzik... Ez egy indiai étel, amit a mi kultúránkban paradicsomos kelbimbónak is nevezhetnénk, csak egy-két fűszer szokatlan benne. Manapság ezek már beszerezhetőek nagyobb élelmiszerboltokban, vagy fűszerboltokban. Higgyetek nekem, érdemes néha kitekinteni.

Ez a recept Hémangi Dévi Dászi receptje, Szeretem a receptjeit, egyszerűek, gyorsan elkészülők, javaslom nézzetek be a Vegavarázs blogba.

Hozzávalók: 

  • 2 ek étolaj
  • 1 kk fekete mustármag
  • 1,5 kk római kömény
  • 5-6 currylevél
  • 0,5 kk aszafoetida (helyette lehet 1-2 cikk zúzott fokhagyma)
  • 1,5 kk őrölt koriander (én mozsárban törtem össze a magokat)
  • 3/4 kk kurkuma
  • egy csipet őrölt chili 
  • 3 db lereszelt paradicsom (én 10 dkg paradicsomkonzervet használtam)
  • 60 dkg kelbimbó
  • 1,5 kk só
Megmostam, majd kettévágtam a kelbimbókat.
Egy serpenyőben megmelegítettem az olajat (nem kell forrónak lennie), kipattogtattam benne a fekete mustármagot, majd hozzátettem a római köményt és a curry leveleket. Amikor már illatos volt, beletettem az aszafoetidát, a kurkumát, a koriandet és a chilit. Párszor átkavartam és gyorsan hozzátettem a paradicsomot, beleszórtam a kelbimbót, megsóztam és felöntöttem vízzel (nem kell, hogy ellepje).


Puhára főztem a kelbimbót (kb. félideig fedő alatt), a leve addigra jó sűrű "szotty" lett.

Basmati rizzsel ettük.



2024. január 30., kedd

Császármorzsa, zabpehelyből

A vasárnapi palacsintázáskor  elhatároztam, hogy jó leszek. Mármint hogy reziliens. Megbirkózom a lustaságommal. Nem kekszet, vagy nápolyit fogok enni délelőttönként és délutánonként, hanem olyasmit, amit szívesen eszem. Persze, nem lépek túl a saját árnyékomon, nem komplikálom túl a helyzetet, csak a saját magammal kapcsolatos rossz érzéseimet enyhítem azzal, hogy valamivel aktívabbá teszem magam és változatosabban eszem. Ezzel együtt lusta maradok, csak kevésbé kényelmes lusta.

A ma délelőtti evés végre megfelelt ennek. Ehhez a kis adag cucchoz a vegyes táplálkozásban 1 db tojás kellene - de ha már a rezilinanciánál tartunk - alkalmazkodva a családtagjaim vegán táplálkozásához, és alkalmazkodva a saját változási igényeimhez is, mindig vannak előkészített alapanyagok a kamrában, a fagyasztószekrényben, üvegekben, stb..., (azt meg csak zárójelben mondom el, hogy 1 evőkanálnyi őrölt lenmag sokkal olcsóbb, mint 1 db tojás, az élettani hatásai pedig ebből a cikkből kiderülnek).

Ezt az egyszemélyes adagot így csináltam:

  • 2 dkg teljes kiőrlésű zabpelyhet leöntöttem annyi hidegvízzel, ami épp ellepte. kicsit vártam, majd beletettem 
  • 1 tojás helyett 1 dkg őrölt lenmagot (ez egy púpos evőkanálnyi, de függ az őröltség mértékétől) és hozzátettem
  • 3 evőkanálnyi vizet, meg 
  • egy kis őrölt vaníliát és 
  • 1 teáskanál porcukor helyett 1/4 teáskanálnyi "negyedannyi" édesítőszert.

  • Hagytam pár percig állni, majd, miután túl sűrűnek találtam, tettem még hozzá 
  • egy pici vizet. Fontos, hogy kicsit hígabb legyen, mint egy palacsinta, nehogy "véletlenül" egyben maradjon sülés közben.
  • Közben egy palacsintasütőt felforrósítottam és 
  • néhány csepp olajat szétkentem rajta.
  • Beleöntöttem a masszát és hagytam sülni egy darabig, majd átfordítgattam - mindig egy akkora darabot, ami épp leszakadt -, ha véletlenül mégis egyben maradt egy-egy darabka, azt szétszakítgattam a keverőlapáttal -, mindaddig, amíg át nem sült az egész és felvette a császármorzsa jelleget.

  • Eperlekvárral ettem. Persze, jó lett volna, ha tocsog a lekvártól, de én 20 g-nyi CH-t eszem ilyenkor, ezért ebben 1,5 dkg-nyi (egy lapos evőkanál) cukormentes eperlekvár volt.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).




2024. január 28., vasárnap

Almatöltelékes palacsinta

Mindig olyan nehezen tudom kitalálni, hogy mit egyek délelőtt, illetve délután, kisétkezésre. Mármint nem kitalálni nem tudom, hanem lusta vagyok "cifrázni", nagyon egyhangúan eszem.Tegnap az ebéd egy része palacsinta volt, maradt belőle néhány darab, így végre nem kekszben, vagy zabpehelyben gondolkodtam. 
Persze, a lustaság most is győzőtt, ugyanis lusta voltam melegíteni, és lekvárhoz sem volt kedvem, más, édes tölteléknek való meg nem volt, de nem is vacakoltam volna vele. Ezért lereszeltem egy fél almát, megszórtam fahéjjal és édesítőszerrel, és összecsavartam. 
Mit ne mondjak, nagyon jó volt, és nagyon jó lenne, ha gyakrabban rá tudnám szedni magamat arra, hogy érdekesebben egyek.

Ahogyan csináltam tegnap (akkor lekvárokkal, kakaóval és mákkal ettük, többen ebédeltünk, így nagy adag készült):

  • 1 dl tejet (ez mandulatej volt, de lehetne "sima" tej, vagy vizezett tejszín is), 
  • 5 dl szódavizet (az arány persze változhat a tej javára, de 50%-nál kevesebb ne legyen a víz          mennyisége)
  • 4 db tojást
  • 1 csipet sót, 
  • 40 dkg lisztet (12 dkg durumliszt és 28 dkg teljeskiőrlésű liszt keverékét használtam, de persze, mindenki olyat használhat, amilyet leginkább szeret) csomómentesre kevertem, majd tettem bele még
  • kb. 2 evőkanálnyi olajat, majd hagytam kb. 1,5 órá állni, ezt követően kisütöttem, 20 db palacsinta lett belőle (ez 11,6 g CH/db).

  • Ma délelőtt 1 db palacsintát ettem, úgy, ahogyan a bejegyzés elején írtam:
    • 5 dkg almát lereszeltem, ez egy fél alma volt, 9 g CH). Tettem hozzá
    • 1 teáskanál fahéjat és kb.
    • 1,5 teáskanál porrá őrölt eritritet.
    Így nézett ki.



    Ez volt a töltelék.


    Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).



    2024. január 9., kedd

    Túrógaluska

    Ez egy nagyon ízes, finom édesség, nagyon jó lustasági alternatívája az igazi túrógombócnak. Nincs benne cukor (persze, ha ehetsz, használj azt) és zabpehelyből való (de ha a búzadara számodra komfortosabb, akkor használj azt), így rostdús is. Szóval szép is és finom is, ráadásul pár perc alatt elkészül.
    Olyan "kis rezgősre" csináltam, én tetszetősebbnek gondoltam a galuskát, de ha kicsit kevesebb vízzel csinálod, akkor masszívabb textúrájú lesz és jól gombócozható.

    Használtam hozzá:

    • 8 dkg zabpelyhet (mindegy, hogy apró, vagy nagy szemű)
    • a zabpehely másfélszeres térfogatának megfelelő mennyiségű vizet
    • 25 dkg túrót
    • 4 dkg-nyi cukornak megfelelő édesítőszert (1 dkg "negyedannyi" volt)
    • 1 citrom lereszelt héját (KEZELETLEN! a gombaölőszert nem lehet lemosni és mérgezi a szervezetünket)
    • 1 tk. vaj és 1 tk. olaj keverékén megpirított
    • 5 dkg (teljeskiőrlésű) morzsát
    A zabpelyhet a vízben megfőztem. Ebbe a megfőtt zabpehelybe belekevertem a túrót, az édesítőszert és a citromhéjat.

    Amíg hűlt, megpirítottam a morzsát.

    Egy evőkanállal galuskákat vettem ki a túrós masszából és egyenként belehempergettem a morzsába, és - mivel ez most egy laza szerkezetű massza -, egy nagyobb lapos tálra tettem egymás mellé, hogy könnyű legyen átemelni a kistányérokra. Ha kevesebb vízzel csinálod, akkor persze egymásra is rakható, mint a normál gombócok.





    Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a megjegyzések közé és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak.

    2023. december 11., hétfő

    Csicseriborsó, zellerszár és sárgarépa

     Szomorú hétfő reggelen tökéletes napfényhelyettestő. Ráadásul finom is.

    A címben felsoroltak kaptak egy kis mustáros majonézfürdőt pici fehérbors szórással és tegnap óta a hűtőszekrényben pihentek, mára pedig nagyon finom egységgé kovácsolódtak.

    Hozzávalók:

    • 3 evőkanálnyi majonéz (vegán, cukormentes)
    • 1 evőkanálnyi mustár
    • kevés fehérbors
    • 10 dkg főtt csicseriborsó
    • 3 zellerszár feldarabolva
    • 1 sárgarépa finomra reszelve
    Egy tálban összekevertem a majonézt, a mustárt, a borsot és a sót. Beleszórtam a lecsölögtetett csicseriborsót és egy krumplinyumóval - olyan tessék-lássék módon, hogy még egész szemek is maradjanak - összenyomogattam. Rászórtam a zellert és a répát, majd jól összekevertem, majd egy zárt üvegedényben betettem a hűtőszekrénybe, ma reggel meg egy részét kenyérre kentem, egy részét retekszeletekkel tunkoltam.
    A maradék holnap reggel még nagyon finom lesz.