Translate

2018. június 17., vasárnap

Csípős-savanyú tökfőzelék, vagy tökragu, nem is tudom minek nevezzem

Az biztos, hogy nagyon finom, az biztos, hogy nagyon csíp, az is biztos, hogy épp eléggé savanyú, de legjobb tulajdonsága kettő is van. Az egyik, hogy eszedben sincs, hogy tököt eszel, a másik pedig, hogy a húslevesben főtt hús semmilyenségét tökéletesen ellensúlyozza, már, ha eszel húst. Ha nem eszel húst, akkor önmagában is tökéletes, de egy vegán fasírttal, amibe kerül valami hüvelyes zöldség, teljes értékű étel lesz.

Úgy kezdődött, hogy már hetek óta húslevest akartam enni, de ahhoz lusta vagyok, hogy amikor itthon vannak a vegetáriánus népek, még levesből is kétféle legyen. Fogalmazhatunk persze úgy is, hogy a tűzhely kapacitása sem végtelen, nem tudok egyszerre annyiféle ételt csinálni, de ez nem igaz...
Szóval, ma csak ketten vagyunk itthon,  bár az uram nem szívesen eszik sem disznóhúst, sem marhát, merényletet követtem el ellene,  és húslevest főztem, karajcsontból, meg marhaszegyből, de gondban voltam, hogy mi lesz azzal a nagy mennyiségű hússal, ami belekerült a levesbe.
Én az ilyen paradicsomszószósz/meggyszószos kommerszségeket nagyon menzainak gondolom, és fölöslegesnek tartom a "hozzájuk járó" főtt krumplit is. Elvész tőlük a húsleves eleganciája, mellette tényleg menzaszag uralja el a házat.
Addig-addig, hogy került a háztartásba három kicsi újtök, és kitaláltam, hogy azzal kezdek valamit.

Ez lett belőle

Hozzávalók (kb. 5-6 adag, de lehet, hogy 7):
  • 1 nagyobb vöröshagyma nagyon finomra kockázva
  • (olíva)olaj
  • csípőspaprika (én most szárított zöld jalapenot használtam), de ne friss legyen, mert az ellecsósítja az ételt
  • 3 cikk zúzott fokhagyma
  • bors
  • 4 db lehámozott, apró kockákra vágott, kinyomkodott paradicsom
  • szurokfű (oregánó)
  • egy jó nagy marék zabpehely
  • 0,5 citrom leve
  • petrezselyemlevél
Az apróra vágott hagymát az olajon sóval és csípőspaprikával és fokhagymával pároltam, óvatosan, nehogy pirulni kezdjen.

Forróvízbe tettem a paradicsomokat, lehúztam a héjukat, egyenként felszeleteltem, és a kezeim között kinyomkodtam a levét, azután felkockáztam.

Azt követően felkockáztam a tököket is, héjastól és magostól, hiszen teljesen zsengék voltak.

Ennyi idő épp elég volt, hogy a hagyma megpuhuljon. Rátettem a tököt, a paradicsomot, a szurokfüvet, és puhára pároltam. Persze lett egy kis leve, ezért megszórtam zabpehellyel, és elkevergettem, majd elzártam alatta a tüzet.

Pár perc múlva nyomtam rá citromlevet, aprítottam hozzá petrezselymet és újra elkevertem.

Hihetetlen színkavalkád, hihetetlen ízkavalkád, és tényleg eszedben sincs, hogy tököt eszel.




Azt azért meg kell mondanom, nem én találtam fel a spanyolviaszt, már csak azért sem, mert ez brazil, nem spanyol, és étel, nem viasz. Persze, már az én átiratomban, a magunk képére formálva.
Úgy tűnik, a brazilok nem tudják, hogy a tök csak gyalulva, és kaporral jó, és milyen jól teszik!

Forrás: Horváth Boldizsárné Húsz ország konyhája




2018. június 10., vasárnap

Reggeli tojásköltemények

Nos, ebben a bejegyzésben nem lesz semmi olyan, aminek érdekes lenne a receptje, pontosabban különösebb receptje lenne, vagy nem tudná bárki megcsinálni. Ezek szokványos, mindennapi reggelik.
Mégis különlegesek. Anya miatt. Az élet velejárója, hogy az életkorunk előrehaladtával a szellemi frissességünk csökken, de sajnos van, akiknél ez kórossá válik.
Régebben, amikor nem jutott eszembe egy-egy szó, vagy nem találtam valamit, ami nem sokkal korábban még a kezemben volt,  sokat viccelődtem azzal, hogy biztosan Alzheimer-kóros vagyok. Egy ideje már nem viccelődöm ezzel. Nem mondom, hogy azért, mert most már komolyan gondolom, inkább azt mondom, bízom benne, hogy nem vagyok/leszek az. És, amikor anyát hívom telefonon, nem mutatkozom be a beszélgetés elején. Reménykedem, hogy tudja ki vagyok, és hálát adok minden olyan napért, amíg még nevemen szólít a telefonban, és szemtől-szemben is tudja, ki vagyok. Olyankor - mármint, ha otthon vagyunk - ölelgetem, simogatom, hogy amíg tud engem, addig érezze azt is, hogy szeretem.
A kertet és a tyúkjait még tudja. Minden egyes beszélgetésben arról számol be - szinte csak arról -, hogy locsolt, és hogy megetette a tyúkokat, meg összeszedte a tojásokat. Remélem, ez még jó sokáig így marad...
Amikor a múlt héten otthon voltunk, a tesóm adott a tojásokból. Gyönyörűek. Anya miatt ilyen szépek és finomak.
Ma reggel, mikor a népek nagyobb része itthon volt, meg is ette mindenki a maga részét, a nem itthon lévők pedig megkapják és majd otthon megeszik.

Mindenki a kívánsága szerint evett, ébredési sorrendben, én meg a legvégén.

Az uram buggyantott tojást, pirított rozskenyéren.


Hozzávalók:
  • tojás
  • ecet
  • víz
  • egy merőkanál
A vizet felforraljuk, löttyintünk bele ecetet, beletesszük a merőkanalat, várunk, amíg jól átforrósodik, aztán megemeljük annyira, hogy a pereme és a víz szintje egy síkban legyen (ezt feszített víztükrű medencét az uram tartotta) és óvatosan beleütjük a tojást. Addig tartjuk, amíg már nem teljesen áttetsző a tetején a fehérje. Ekkor lejjebb vesszük a hőmérsékletet, belecsúsztatjuk a tojást a vízbe, és akkor vesszük ki egy szűrőlapáttal, amikor már szép fehér a felső oldala is. Ilyenkor még lágy a belseje.
Rácsúsztatjuk a megvajazott pirítósra, szórhatunk a tetejére kedvünk szerint való fűszert, és már esszük is, amíg jó meleg.

Manci ugyanezt ette, csak rozsos zsömlét pirítottunk, és persze ő biztosította a feszített víztükrű medencét. Látszik, hogy ízig-vérig háziasszony, mert biztosabb kézzel tartotta a merőkanalat, kicsit sem merült a víz alá a tojás, így sokkal szabályosabb lett a tojás, mint az apukájáé.


Anti sonkás rántottát evett.

Hozzávalók:
  • pár szelet sonka
  • 3 tojás
  • zsiradék
Olívaolajat (bármilyen zsiradékot) forrósítunk, megpirítjuk benne a sonkacsíkokat, egyszerre ráöntjük a tojásokat (egyenként felütöm egy pohárba, egy müzlis tálban gyűjtögetem, és nem verem fel, hanem egyszerre beleöntöm a forró serpenyőbe, csak ott kavarom meg, hogy rusztikusabb legyen, ne homogén halványsárga), sózom és összekeverem. Ezt kicsit kiszárítottam, mert Anti úgy szereti.


Azután került elő Bálint és Kati. Ők ugyanezt kérték, csak hagymával. Egyszer azt mondták, az ő kapcsolatukat a hagyma tartja össze. Szerencsére ez nem így van, de tény, hogy minden állapotában szeretik a hagymát mindketten, és gyakran esznek is.

A recept ugyanaz, csak fejenként egy kisebb, felszeletelt hagymát pirítunk a zsiradékon, utána a sonka, aztán a tojás, ez már úgy, mint az Antiénál, kivéve, hogy ők lágyabban szeretik, ezért nem szárítottam ki, kevesebb ideig kevergettem, hamarabb levettem a tűzről.


Végül én következtem. Nagyon szeretem a tükörtojást, és ami a legnagyobb bűnöm, hogy olajban pirított kenyérrel. Ma "jólány" voltam és kenyérpirítóban készült hozzá a rozsos zsemle.

Hozzávalók:
  • tojás
  • zsiradék
  • fűszerpaprika
Egy serpenyőben (olíva)olajat forrósítunk, óvatosan beleütjük a tojást, és a forró zsiradékot egy kanál segítségével locsolgatjuk a fehérjére, ha híg sárgájával akarjuk, különben mire mindenütt kifehéredik, a sárgája már nagyrészt megkeményedik.
Csak a végén szoktam sózni, és csak a fehérjét, nagyon óvatosan, hogy a sárgája szép maradjon. Szeretem, ha kerül a tetejére paprikapor, de persze anélkül is nagyon finom.


Ugye, olyanok mint egy-egy szép vers... Anya írja őket. Remélem, még sokáig.

2018. május 27., vasárnap

Gyors padlizsánkrém

Citromos, petrezselymes, és kevesebb, mint 30 perc alatt elkészül. Eredetileg egy padlizsánétel tölteléke, de amióta csak felfedeztem a már emlegetett Húsz ország konyhája  című könyv (szerző: Horváth Boldizsárné, megjelentette az Európa Könyvkiadó 1985-ben) marokkói fejezetében, mi kenyérre kenve esszük. (Én majonézes pirítósra kenve, paradicsommal megpakolva szeretem a legjobban.)


Hozzávalók:
  • 2 közepes padlizsán meghámozva, kockákra vágva
  • ma 5 dkg vaj, de ha vegán krémet akarsz, akkor használj 3 evőkanál növényi eredetű zsiradékot (én olívaolajat szoktam)
  • 2 kisebb, apró kockákra vágott vöröshagyma
  • őrölt bors
  • fél citrom leve
A padlizsánt a zsiradékon sóval párolom, pár perc múlva közé szórom a hagymát, és fedő alatt - időnként átkevergetve - megpárolom.  Ha már puha, ráfacsarom a citromlevet, ráőrölöm a borsot és megszórom petrezselyemzölddel.


Ez az a padlizsánkrém, ami hidegen és melegen egyaránt finom, a citrom és a petrezselyem nagyon friss ízt ad neki.


2018. május 26., szombat

Zelleres túrókrém

Nem tipikus félmaraton előtti reggeli, de Viola sem tipikus nőci. Nem probléma számára, hogy a tegnapi szénhidrát feltöltés után, ma a futás előtti reggelire fehérjét és olajos magvas kenyeret evett. Lazán lefutotta a Somlyó-félmaratont, a végén megmutatom az előtte-utána képeket, alig látszik különbség.

Tehát, a túrókrém:
  • 0,5 kg túró
  • 175 g tejföl
  • 1 kávéskanálnyi só
  • kevés őrölt bors (én frissen őrlöm)
  • 2 szál (ez akár több is lehet) levelestől összevagdalt szárzeller
Mindezt összekevertem egy tálban, azután kenyérre kenve megettük.






előtte

féltávnál



a befutóban



utána




2018. május 22., kedd

Spárga sonkával és csilis sajtmártással

Még tart a spárgaszezon. Nem mondom, hogy ebben az időszakban spárgát spárgával eszünk, de párszor szoktam főzni.
Vannak elegáns és slampos spárgaételeink - itt megnézheted azokat, amik felkerültek a blogra -, ez talán közelít az elegánshoz, az viszont biztos, hogy finom.


Hozzávalók:
  • személyenként 5 db spárga 
  • szódabikarbóna
  • személyenként 1 szelet serrano sonka (bármilyen más füstölt sonka, vagy császárszalonna is tökéletes)
  • 15 dkg-nyi vörös cheddar (trappista is jó)
  • kevés őrölt fehébors
  • kevés reszelt szerecsendió
  • 8 dkg vaj (6 dkg a mártáshoz, a többi a kenegetéshez)
  • 3 evőkanálnyi liszt
  • 1 bögre húsleves (használj nyugodtan kockát, ha éppen nincs)
  • 1 bögre tej
  • csilipehely, vagy apróra vagdalt szárított csípőspaprika
A zöldspárgát úgy szoktam  előkészíteni, hogy megfogom a két végét (persze, az egyiknél a virág alatt), és elpattintom. Ahol magától eltörik, már nincsenek fás részek (a letörött fás részt meg szoktam hámozni és levesbe kerül).
Vizet forralok, megsózom, kevés szódabikarbónát is szórok bele (hogy megmaradjon a zöld színe), és beillesztem a párolóbetétet. Ráteszem a spárgákat. Egyszerre csak annyit, mennyi kényelmesen elfér, mert nem szeretném, hogy az alsók puhák legyenek, a felsők meg nyersek maradjanak. Lefedem és 5 percig párolom.

Közben bemelegítem a sütőt kb. 150 fokra, nem akarok majd sütni, csak melegíteni.

Azután ötösével sonkába tekerem, a kötegeket pedig egy kivajazott tálba fektetem. A tetejüket is megkenem egy pici vajjal, hogy ne száradjanak ki, amíg a sütőben összemelegszenek a sonkával. A melegedési idő alatt megcsinálom a sajtmártást.


 

A vajat megmelegítem, beleszórom a lisztet, ráreszelem a szerecsendiót és beleőrölöm a borsot, aztán csak annyi ideig kevergetem, amíg a liszt átforrósodik.
Beleöntöm a hideg tejet, elkeverem, beleöntöm a forró levest (nagyzolhatnék alaplével, de nem akarok...), sózom, aztán alaposan kiforralom úgy, hogy közben kevergetem.
Amikor megfőtt, szép sima a textúrája, akkor beleszórom a lereszelt sajtot és a csilipelyhet. Még egyet rottyan, és már kész is.

Párolt rizzsel szoktuk enni. A sajtmártás tetejére szoktunk még pluszban egy kevés (vagy sok) paprikapelyhet szórni.




2018. május 7., hétfő

Nagyon finom padlizsánkrém (mindig olyannak a legfinomabb, amilyenre csináljuk)

Tök röhej. Olyan sötét ez a lakás (nem bírok az uram környezettudatosságával hál'istennek, így nekünk mindig is az ő "erdői" lesznek az öko légkondícionálóink, de ezektől sötét van és árnyékok mindenütt...), hogy a tegnap reggelire csinált padlizsánkrémről nem tudtam normális képeket csinálni. Éjszaka fényképeztem le a maradékot (az étkezőasztal feletti fényforrás úgy tűnik, esténként majdnemcsodákra is képes, nem csak átlagvilágít), amit utálok, mert ezt az egész blogolást  nem azért találtuk ki, hogy műképeket csináljak, hanem azért, hogy egyszerűen lefényképezzem azt, amit eszünk, akkor, amikor esszük, és úgy, ahogyan esszük...  NADE, nem veszett ám kárba, megettem azt a kis szendvicset, aztán még ettem egy kis rántott harcsát is...



Tavaly, ebben a blogbejegyzésben már vacakoltam az ellen, hogy bárki is kategóriákat állítson "az igazi padlizsánkrém" szószólójaként. Most ezt újra megerősítem, mindegyik igazi, bárhogyan is csináljuk, és mindegyik másképp és más miatt finom.

A mostani esetében, a szinte szenesre sütött padlizsánról leszedtem a héját. A padlizsánbelsőt összevagdaltam, és beletettem egy tálba. A héjdarabok belső oldaláról lekapargattam a finom füstös részeket, azt is, és a keletkezett „levet” is hozzátettem a „vagdalékhoz”. Rátettem egy nagy csipet sót, őröltem rá borsot, nyomtam hozzá majonézt (ez most bolti volt), Szórtam rá összevagdalt medvehagymát és apró kockákra vágott kápia paprikát, azután alaposan összekevertem az egészet.




na, és az elülső erdő, különböző viszonyok között és különböző nézetekből

télen

a 2017.04.19-i havazásban


egy évvel ezelőtt esőben




2018. május 1., kedd

Születésnapi torta

Itt ülünk ketten.
Az uram olvas, zörög valami a tévében, én olvasgatok az interneten, most meg írok, de alapvetően csend van, és az utóbbi években hozzászoktunk ehhez, és szeretjük is. Félreértés ne essék, nem azt szeretjük, hogy nincsenek itthon a gyerekeink, hanem azt szeretjük, hogy nincsenek itthon a gyerekeink. Igen, nem véletlenül írtam le kétszer ugyanazt. Nincs magányosság érzetünk, hanem boldog szülők vagyunk, akiknek felnőttek a gyerekei és élik a maguk kiteljesedett (vagy beteljesedett) életét, aztán időnként lerohannak minket (ezt persze a szó legnemesebb értelmében kell érteni). Most is így volt. Igaz, rohamnak nevezni nem lehetett, szép lassan szállingóztak haza. Mind a hatan, az igaziak és a többi igazi. Mert mindhármuk társa olyan már, mintha mindig is hozzánk tartoztak volna.
Szóval, tegnap születésnap volt. A Lőrinc 28. születésnapj, az ő kedvéért gyülekeztünk össze. Családi üldögélés, főzögetés, sörözgetés, nevetés (nna, ebben főleg egyforma "mindhárom" fiúnk, egyformán szarkasztikus humorral áldotta/vertemegőketazisten) és evészet volt két napig.
Bográcsban főztünk, kettőben is, mert ugye van a vega,  meg a húsos szekció... Későn kezdtünk hozzá, így az ételekről a sötétben evéskor nem készült kép, de még délután, az éppen elkészült tortát lefényképeztem, és a mai ebéd közben a maradékát is. Kicsit slampos, másnaposan már nem annyira tetszetős, hiszen a nyers gyümölcsök tették a dolgukat a hűtőszekrényben, de még mindig finom, és elkészültekor szép is volt.  Nem elegáns - mert nem olyanra akartam, nem igazgattam, simítgattam és cifrítottam -, hanem rusztikus volt, és az volt tőle az érzetünk, hogy azonnal és jó alaposan bele kell kanalazni.
Persze, vegetáriánus torta, a túrókrém nem zselatintól vált szeletelhetővé, hanem szokás szerint útifűmaghéjtól, de aki zselatinpárti, csinálja azzal, ha kedvet kap hozzá.

Így készült: 
  • az alja és a teteje: sütöttem kettő piskótalapot (3 tojás, 3 kanál cukor, 3 kanál liszt) egy 26 cm átmérőjű tortaformában
  • a krém: 75 dkg mascarpone, 50 dkg túró és 3 - 4 dl görög joghurt, 3 evőkanál cukor (ennyivel nem mindenkinek elég édes, de mi így szeretjük), 2 db (kezeletlen héjú) citrom héja és leve, és 3-4 evőkanál útifűmaghéj, amiket egy gépi habverővel összekevertem és kb. 30 percre betettem a hűtőszekrénybe, ennyi idő alattjól összeáll az útifűmaghéjtól, később jól szeletelhető lesz
  • a gyümölcs: kb. 80 dkg eper és (asszem) 5 kiwi
  • a barnaság: gőz fölött megolvasztottam 20 dkg étcsokoládét
 Az egyik tortalapot betettem a tortaformába (aminek az oldalát kibéleltem egy sütőpapírral, hogy ne sérüljön a krém, amikor lehúzom a karikát), amiben sültek. 
A krém felét beletettem, elegyengettem, rászórtam a feldarabolt kiwi és eper felét, befedtem a krém másik felével, lenyomkodtam, rátettem a másik piskótalapot, kicsit lenyomtam, hogy összetapadjon, ráfolyattam az olvasztott csokoládét, és rászórtam a gyümölcs másik felét.

Ha már megsültek a piskótalapok és kihűltek, nagyon gyorsan elkészül. A krémet én nem szoktam túlságosan elkeverni, csak annyira, hogy éppen elvegyüljenek a hozzávalók, ne legyenek a túrógöröngyök külön-külön. Kb. 1,5-2 óra múlva teljesen jól szeletelhetővé válik ez a töltelék.

rögtön, amikor elkészült, itt még nincs megszilárdulva a csoki a tetején



egy falat, az uram tányérjáról



a maradék, másnap


és végül, az ünnepelt