Translate

2013. december 16., hétfő

Karácsonyig még elkészítheted - Gasztroajándék 4.

Gyerekkorom sütije. Örömmel törtem hozzá mindig a kekszet, mivel nagyon szerettem. Most is nagyon szeretem, csak persze nem ehetek belőle annyit, mint régen, mert hát így is... :)))

Csokis kekszrúd (amit gyerekkoromban keksztekercsnek hívtunk, de lássuk be, nem az)

Hozzávalók:
  • 50 dkg apró darabokra tördelt háztartási keksz
  • 10 dkg apróra vagdalt dió
  • 25 dkg vaj
  • 38 dkg kristálycukor (én barnát használok, szerintem xilittel is jó lehet)
  • 1 dl tej
  • 5 dkg kakaó
  • 3 evőkanál rum
Az egészben egyetlen macera van, kicsi darabokra kell tördelni a kekszet. Én próbáltam már az úgynevezett sodrófás módszert, de részint porrá tört, részint túl nagy darabokban maradt. Számomra a kézzel tördelés az ideális. Most pl. zenét hallgattunk, beszélgettünk közben az urammal, na meg azt lestük, ki hagy több nem megfelelő darabot. Legalábbis én azt lestem, ő meg mindig megmutatta, hogy nekem is vannak akkorák, mint neki.

Jó hatással voltunk egymásra, mert nagyjából egyformák és megfelelő méretűek lettek a darabkák.
Ha kész a keksz tördelése, akkor félre tesszük egy kis időre.
A cukrot, a tejet, a rumot és a kakaót egy lábasban összeolvasztjuk. Levesszük a tűzről, belekeverjük a diót, majd visszatesszük és kis ideig főzzük.



Újra levesszük a tűzről, belekeverjük a vajat, majd újra főzzük egy kicsit.


Ezután ismét levesszük a tűzről, belekeverjük a kekszet, majd hengereket formálunk belőle.
Anyukám kettőt szokott, én viszont harmadolom. Sütőzacskókat szét szoktam vágni, abba tekerem bele, a két végét pedig elkötjük, vagy a sütőzacskó lezárójával összeszorítjuk. 2 napig szoktam a kamrában tartani, azután lebontom a fóliát. Van, hogy úgy hagyom a rudakat, de van, hogy kicsi vízzel megnedvesítem és kókuszba hengergetem. Mindig annyit vágok le belőle, amennyit épp tányérra teszek.

Mivel nagyon masszív, gasztroajándéknak is megfelel. Én "díszcsomagolni" is sütőzacskóba szoktam, nyers hánccsal, vagy valami színes csomagolószalaggal kötöm össze.




Nagyon-nagyon sokáig eláll. Tavaly az utolsó hengert karácsony után kb. 2 hónappal találtuk meg, és még mindig tökéletes volt.

4 megjegyzés:

Süni írta...

Gyerekkoromban nálunk is sokszor készült mi majomkenyérnek hívtuk, bár nem tudnám megmondani miért :D

Márti írta...

Én is hallottam már ezt az elnevezést is. :)

DCaramba írta...

Nálunkfelé meg a "keksz-szalámi" fantázianév dívott!:-))

Póta Erika írta...

Az én kézzel irott füzetemben szalámi süteményként szerepel.25 dkg kristálycukrot 10 dkg vajjal felolvasztani, majd tűzről levéve 10 dkg apróra tördelt diót, 25 dkg apróra tördelt kekszet, 2 evőkanál kakaót, 3 egész tojást keverünk bele. Vizezett celofántra öntjük, szalámi formára hegereljük, feltekerjük, hűtjük.