Translate

2013. október 31., csütörtök

Időnkénti szentimentalizmusunk

Igen, biztos van ilyen. Pl. a gyermekkor "íze". Ilyen nekem a nagyi cukorrépás sütije.

Számomra az ősz szaga a cukorrépaszag, ami a cukorgyárból terjengett.
Számomra az ősz képe a 37-es úton sorakozó teherautók és a 64 vagonból álló, soha véget nem érő tehervonatok, megpakolva répával.
Számomra az ősz íze a cukorrépás kalács, ahogy nagyi hívta. Minden ősszel sütött. Tele volt a kis ház a nehéz répaszaggal.
A gyerekem erre azt mondja, föld íz és föld szag. Nekem a gyerekkorom íze és a gyerekkorom szaga.

És igen. Miután elkészült, megvártam, amíg mindenki lefekszik. Levágtam a szélét, elbújtam vele, behunytam a szemem, beleharaptam és sírtam.  Azt akartam, csak az én élményem legyen. Megint ott legyek a kis házban, nézzem a falon a sparheltből kivilágító lángot, érezzem az ízeket, az illatokat, és lássam őket, akiket már nem láthatok.  És persze most is sírok, ahogy ezt leírom. Én már csak ilyen szentimentális hülye vagyok.

Hozzávalók

A töltelékhez:
  • 1 nagy cukorrépa
  • 2-3 evőkanál étolaj
A tésztához:
  • 1 kg liszt
  • 2 dl étolaj
  • 5 dkg élesztő
  • 1 evőkanál cukor
  • 1 csipet só
  • 0,5 liter tej
Legelőször meg kell pucolni a cukorrépát, ami nagyon nagy mutatvány. Ha belegondolok, hogy hámozóval, jó minőségű késekkel is elég nagy küszködés volt a tisztítás, darabolás, akkor bizony nem csodálkozom, hogy a régimódi konyhakés mellett bizony volt, hogy a kisbaltát is elővette nagymama. Azt sem nehéz elképzelni, hogy az almareszelővel mekkora  munka volt egy megtermett cukorrépát feldolgozni, mikor a reszelőbetétnek is igen meg kellett magát erőltetnie.

Tehát, miután megreszeltük a répát, étolajon megpároljuk, majd egy tálcán szétterítjük, hogy meghűljön.

A hozzávalókból a szokásos módon tésztát dagasztunk, és langyos helyre tesszük, hogy duplájára keljen.

Ez alatt az idő alatt a répatöltelék kihűl.

A tésztát elfelezzük, a nagy tepsi méretére kinyújtjuk. A kizsírozott tepsire (ezen az egy ponton eltértem attól, ahogyan nagyi készítette, én sütőpapírra tettem) fektetjük, beterítjük a párolt cukorrépával, majd ráfektetjük a tészta másik felét. Megkenjük tojással, megszúrkáljuk villával, majd nem túl forró (180 fok, hőlégkeverés) sütőben szép pirosra sütjük.

Igen lehet variálni, de én most épp azt az ízhatást akartam elérni, amit gyerekkoromban tapasztaltam, hiszen nagyi így csinálta, ahogy leírtam.
Más, jobb állagú a tészta vajjal. Tehetünk fahéjat, vaníliát, citromhéjat a répába, kicsit piríthatjuk, akkor karamellás lesz, Bálint szavaival élve "izgisebb" ízeket érhetünk el. Egyet ne tegyünk hozzá semmiképp! Az az egy a cukor.





Nagymama az, aki sötét kendőt és kötényt visel, én meg az vagyok, aki horgolt szoknyában vigyorog

Mónika, köszönöm nektek, hogy tegnap anyukámnak örömöt szerezhettem ezzel a sütivel!

2 megjegyzés:

Koppány Mónika írta...

Megkönnyeztem azt a bejegyzésed.
Egyébként meg le a kalappal a süti előtt. Én is megküszködök majd vele. :D

Márti írta...

Remélem, ízlik majd! :)