Császármorzsa, zabpehelyből

A vasárnapi palacsintázáskor  elhatároztam, hogy jó leszek. Mármint hogy reziliens. Megbirkózom a lustaságommal. Nem kekszet, vagy nápolyit fogok enni délelőttönként és délutánonként, hanem olyasmit, amit szívesen eszem. Persze, nem lépek túl a saját árnyékomon, nem komplikálom túl a helyzetet, csak a saját magammal kapcsolatos rossz érzéseimet enyhítem azzal, hogy valamivel aktívabbá teszem magam és változatosabban eszem. Ezzel együtt lusta maradok, csak kevésbé kényelmes lusta.

A ma délelőtti evés végre megfelelt ennek. Ehhez a kis adag cucchoz a vegyes táplálkozásban 1 db tojás kellene - de ha már a rezilinanciánál tartunk - alkalmazkodva a családtagjaim vegán táplálkozásához, és alkalmazkodva a saját változási igényeimhez is, mindig vannak előkészített alapanyagok a kamrában, a fagyasztószekrényben, üvegekben, stb..., (azt meg csak zárójelben mondom el, hogy 1 evőkanálnyi őrölt lenmag sokkal olcsóbb, mint 1 db tojás, az élettani hatásai pedig ebből a cikkből kiderülnek).

Ezt az egyszemélyes adagot így csináltam:

• 2 dkg teljes kiőrlésű zabpelyhet leöntöttem annyi hidegvízzel, ami épp ellepte. kicsit vártam, majd beletettem 
• 1 tojás helyett 1 dkg őrölt lenmagot (ez egy púpos evőkanálnyi, de függ az őröltség mértékétől) és hozzátettem
• 3 evőkanálnyi vizet, meg 
• egy kis őrölt vaníliát és 
• 1 teáskanál porcukor helyett 1/4 teáskanálnyi "negyedannyi" édesítőszert.

• Hagytam pár percig állni, majd, miután túl sűrűnek találtam, tettem még hozzá 
• egy pici vizet. Fontos, hogy kicsit hígabb legyen, mint egy palacsinta, nehogy "véletlenül" egyben maradjon sülés közben.
• Közben egy palacsintasütőt felforrósítottam és 
• néhány csepp olajat szétkentem rajta.
• Beleöntöttem a masszát és hagytam sülni egy darabig, majd átfordítgattam - mindig egy akkora darabot, ami épp leszakadt -, ha véletlenül mégis egyben maradt egy-egy darabka, azt szétszakítgattam a keverőlapáttal -, mindaddig, amíg át nem sült az egész és felvette a császármorzsa jelleget.

• Eperlekvárral ettem. Persze, jó lett volna, ha tocsog a lekvártól, de én 20 g-nyi CH-t eszem ilyenkor, ezért ebben 1,5 dkg-nyi (egy lapos evőkanál) cukormentes eperlekvár volt.

Köszönöm, ha leírod a kapcsolódó gondolataidat a bejegyzés alá, a megjegyzésekbe és köszönöm, ha megosztod ezt a receptet. Az a mániám, hogy juttassuk el minél több emberhez: az egészséges, rostdús ételek is lehetnek baromira finomak (és szépek is).