Az urammal legelső közös szakácskönyvünk az 1985. évi OMÉK-on vett Monspart Éva-Salamon Magda féle Főzzünk másképpen is című remekmű, ami évekig nagyon jó szolgálatot tett nekem. Nem csak azért, mert kiszakítja a használóját a pörkölt-rántotthús-fasírt szentháromság bűvöletéből - mondjuk, még benne sem voltam, hiszen főzni sem tudtam -, hanem, tényleg remekmű azért is, mert egyszerűen elkészíthető ételek egyszerű leírásait tartalmazza. Akkoriban mindent szó szerint, mondhatni, betű szerint hasznosítottam belőle, manapság már csak belelapozok, ha inspirálódni szeretnék.
Évekig egy pici lakásban laktunk, ahol csak egy kétlapos elektromos főzőlapunk volt, így süteményeket nem tudtam sütni. Ebben a könyvben szerencsére rengeteg édesség is van, amit egyszerűen meg lehet csinálni, pontosabban meg lehetett csinálni az akkori abszolút nem tudásommal is és sütő sem kell hozzá.
Az elsők egyike a túrósmarni - az én agyamban túrós marni - volt, amit most is jó csinálni, mert gyorsan elkészül, és jó csinálni azért is, mert könnyen át tudtam alakítani olyanná, hogy a szénhidráttartalma annak megfelelő legyen, ahogyan nekem a megemelkedett vércukorszintem miatt táplálkoznom kell.
Hozzávalók:
- 25 dkg túró
- 3 dkg olvasztott vaj
- 3 dkg cukor helyett eritrit, vagy más édesítőszer
- csipetnyi só
- 1 citrom reszelt héja (kezeletlen héjú legyen mindenképp!)
- 1 evőkanálnyi citromlé
- 2 tojás, szétválasztva
- 8 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza dara (vagy "sima" gríz, ha neked nem kell erre figyelned)
- a sütéshez még egy kevés vaj
- az evéshez lekvár
A tojásfehérjékből az eritrittel kemény habot verünk.
A túrót egy kicsit áttörjük, jól összekeverjük az olvasztott vajjal, a tojássárgákkal, a citromhéjjal és lével, hozzáadjuk a sót és a darát, végül a tojáshabot.
Egy serpenyőben vajat forrósítunk, beleöntjük a masszát és egyenletesen elterítjük, Szép pirosra sütjük, majd átfordítjuk (egy fedő, vagy egy nagyméretű tányér jól jöhet ehhez a művelethez), a mások oldalát is szép pirosra sütjük (esetleg pótoljuk a felsízvódott vajat, ha szükséges), aztán egy (vagy kettő, én úgy szoktam) fakanál segítségével darabokra "cincáljuk", és még úgy is átpirítjuk.
Mi lekvárral szoktuk enni (ez itt cukormentes barack), de persze nyers gyümölccsel, vagy kompóttal is nagyon finom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése