Translate

2016. július 12., kedd

Karamellás-citromos cseresznyelekvár (meggyből is nagyon finom)

Az uram meg nem pocakos ám, csak nem akart leesni a kőről! :D

Az én hősőm. Nem csak a Szent György-hegyet tudja legyőzni, hanem a cseresznyefákat is. Ezzel akartam kezdeni ezt a bejegyzést, merthogy ő szedte a csersznyét kedves ismerősünk, Estell kertjében. Most viszont különös aktualitása van annak, hogy leírjam, nem csak ezért a hősöm. Én, mint a háziasszonyok ellenpéldája, még a mosógépünket sem tudom jól kezelni, ő meg persze azt is tudja. Megint elnyomtam az előbb valamit a gépen kikapcsolás helyett, amit nem felejt el már jó ideje, hiába kihúztam a villásdugót az áramból. Így ő, a HŐS oldja majd meg ezt is, nem csak a cseresznye szedést....

Visszatérve: évek óta készültünk Estellel, hogy megismerjük egymást személyesen is (egy, a FB-on működő gasztrocsoportból lettünk virtuális ismerősök). Végre sikerült a múlt héten, és nagyon-nagyon jó érzésem van azóta. Ő megfogalmazta, hogy mintha mindig is ismertük volna egymást, és persze mi pont ugyanezt éreztük. Érdemes elgondolkodni azon, valóban negatívan hat-e az internet az emberi kapcsolatokra...

Szóval, ott ültünk Estell gyönyörű kertjében, és ő felajánlotta, hogy szedjünk a még fán lévő cseresznyéjéből, amiből aztán dugig ettük magunkat, a maradékból pedig lekvárt főztem.


Hozzávalók:
  • 1,5 kg kimagozott cseresznye
  • 6 evőkanál barnacukor (vagy fehér)
  • 1 db kezeletlen héjú citrom
  • 3 rúd fahéj
  • 1 rúd vanília kikapart belseje (persze, 1 zacskó vaníliás cukorral is finom) 
  • 1 zacskó 3:1 pektin alapú lekvársűrítő
Elkészítés:

Egy alaposan kisúrolt lábasba beletettem a cukrot, és takarék lángon megolvasztottam, úgy, hogy közben nem kevergettem. Amikor már egyenletesen megolvadt, felvettem a lángot és karamellizálódásig hevítettem. (Ezzel a technikával biztosan nem ég meg.)

A karamellizált cukorra ráöntöttem a cseresznyét, közé szórtam a fahéj rudakat (az egyikből egy keveset reszeltem is bele), a vaníliát, a citrom felét felkarikázva, cikkekre vágva, és a másik felének a héját belereszeltem.

Felforraltam, beleszórtam a sűrítőt, és kb. 8 percig főztem, amíg nagyjából elfőtte a levét.


Közben az előre kimosott üvegeket meleg vízbe állítottam, a megfőtt lekvárt belemeregettem, dupla fóliát gumiztam rájuk, aztán a fedeleket is rájuk csavartam, és kb. 5 percre fejre állítottam. Ezután egy nagy tálat kibéleltem plédekkel, belecsomagoltam az üvegeket, és másnapig úgy hagytam.

 Szép lett és nagyon finom.





A címben írtam, meggyel is nagyon jó. Emlékeztek erre a bejegyzésre?
Érdemes kipróbálni, akár mandula ízzel, akár "csak úgy".


Nincsenek megjegyzések: