Translate

2015. december 25., péntek

Szigorúan csak 18 éven felülieknek!




A 26. Blogkóstoló nagy fejtörést okozott számomra. Nagy örömmmel olvastam, hogy a teller-cake blogról kóstolok ezúttal, de abban a szent pillanatban iszonyúan kétségbe is estem. Nézzétek meg ezt, vagy ezt a bejegyzést... Nagyon örülnének a fiaim egy R2D2 tortának, vagy egy Yoda mester tortának, de praktikus közhellyel élve: ezekhez újra kellene születnem.

Aztán, a legnagyobb örömömre megtaláltam ezt a receptet, ami az olyan született kétbalkezeseknek való, mint én vagyok.

Találtam a kamrában fél liter vodkát, gyorsan átszámoltam a mennyiségeket erre vonatkoztatva (nagy izgalomban, mert hát néha még mindig előfordul, hogy matematikaérettségizem (rém)álmomban), és máris kevertem, főztem, meg aztán üvegeket kerestettem az urammal, hogy legyen miben tárolni az elkészült likőrt.

Azt már most látjuk, hogy az üvegek nem sokáig lesznek foglaltak, mert ez a kókuszlikőr nagyon finom, és tényleg nagyon ízlik mindenkinek. Azt is megkockáztatom, hogy holnap reggel még a kávénkba is kerül belőle.  

Az egyszerűség kedvéért (meg azért, mert elszórtam valahová a számolós cetlimet) a Zsuzsa által leírt mennyiségeket írom ide, ami kisebb adag, mint amit én csináltam.

A kókuszlikőr hozzávalói:
  • 20dkg kókuszreszelék
  • 1liter tej
  • 25dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 3dl alkohol (nálam vodka)
Pont úgy is csináltam, mint ahogyan Zsuzsa:
 
Az alkohol kivételével mindent egy edénybe mértem és 20 percig, lassú tűzön főztem. Miután kihűlt, egy napra hűtőszekrénybe tettem a keveréket. Ezután üvegbe szűrtem úgy, hogy jól kinyomkodtam a kókuszt. Hozzáadtam az alkoholt, összeráztam és még egy napig hagytam, hogy az ízek összeérjenek.
 
Picit azért részletesebben: mivel a kamrában nyitott ablak mellett jó hideg volt, én ott tartottam a cuccot egy fazékban 1 napon át.
 
 
 
A szűrés úgy történt, hogy egy sűrű szövésű fémszűrőbe tettem egy konyhai műveletekre használt pelenkát, és azon keresztül nyomkodtuk ki, leginkább az uram, mert neki jó erős keze van. 
 
Miután leszűrtük, üvegekbe töltöttem, és beraktuk a hűtőszekrénybe. A szűréskor megijedtem, mert hígnak tűnt, de amikor tegnap megkóstoltuk (ez kb. 3 napnyi állást követően volt), megállapítottuk, hogy olyan krémes az állaga, amilyenre vágytunk. Némi kókuszzsír (és gondolom tejzsír) kiült a tetejére, de leküzdöttük a problémát, mert egy kannába átöntöttük az egészet, és egy botmixerrel alaposan átdolgoztuk. (Nem, nem fejedelmi többest használtam, én voltam az ötletelő, az uram meg a kivitelező, ezért közös munkaként tartom számon.)

Ebben a pillanatban olyan színű, ízű, állagú likőr, amilyet jövő karácsonykor jó szívvel ajándékozunk bárkinek.










4 megjegyzés:

Vicuska írta...

Megmosolyogtatott a közös munkamenet, de a végeredmény is tetszetős és finom! :)

Márti írta...

Jó volt együtt "főzni" Bálinttal! :D

teller-cake írta...

:-D Öröm volt olvasni minden sorod, köszönöm! Érdekes a tetején kiülő zsír, nekem ilyen nem volt. Nagyon örülök, hogy ízlett! BUÉK! Zsuzsi

Márti írta...

Az uram szerint homogénezett tejjel kellett volna, mert magas zsírtartalmú, nem homogénezett volt, de bánja fene, nagyon finom! Akik ajándékba kaptak, azoknak is nagyon ízlett, a család id folyamatosan rájár, és egy ismerősöm is megcsinálta már azóta! :)

Nektek is minden jót az új évre! :)