Spenótos házitészta

Megint rossz a fényképezőgép, azt hittem a  17. Blogkóstolóra főzött finom spenótos tészta utolsó képe nem készül el. Nagy nehezen sikerült a gépbe életet lehelni, de lehet, most egy ideig nem tudok fényképezni, muszáj szervízbe vinni a napokban. Sajnos, a képek minőségén látszik a "küszködés", de örültem, hogy egyáltalán sikerültek.

Szóval, Hajós Ági, az A tetovált lány konyhája blog írója  a háziasszonya a mostani fordulónak, aki kedvezett nekem, mivel újabb blogot ismerhettem meg. Örömmel olvasgattam a szimpatikusabbnál szimpatikusabb ételeket a Gasztronómiai ténykedéseim blogban, mert Szilu, a szakács minden egyes receptje nagyon tetszik. Rögvest megállapítottuk az urammal, hogy "mindent, és abban a sorrendben" kell megcsinálni.

Végül a a Spagetti ötletekben leírtakat ötvöztük (azért a többes szám, mert az uram csinálta a tésztát) a Spenót szerelemben leírtakkal.

Hozzá kell tennem, hogy megcsináltam a Dolce vita :) linzertésztáját, kimagoztam hozzá a szilvát, mivel az érik épp a kertben, de a harc a fényképezőgéppel minden erőmet felemésztette, így már csak holnap sütöm meg, és csak bizakodom, hogy lesz normális fénykép, mert telefonost nem szeretnék.

Tehát, a hozzávalók (kb. 6 személyre elegendő):

A tagliatelle-hez:

• 25 dkg fehérliszt
• 25 dkg teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 5 tojás
• kb. 0,5 dl víz

Ezeket a víz apránkénti hozzáadásával összegyúrta, majd mikor már nem ragadt a kezéhez és rugalmas volt, cipóvá formázta, amit én egy tányérra tettem és lefóliáztam. Kb 2 órán át pihentettük. Azután a tésztagéppel tagliattelle-é változtatta. Persze, ezt kézi nyújtással és vágással is meg lehet csinálni, csak picit több idő és egy kis fizikai erő is kell akkor hozzá.

Amíg ő a tésztát nyújtotta, formázta, én elkészítettem a "rávalót".

Hozzávalók:

• 50 dkg spenótlevél (volt még egy adag a fagyasztóban tavalyről, kiolvasztottam, kinyomkodtam belőle a vizet és nem túl apróra összevagdaltam)
• 10 dkg parasztsonka
• kevés vaj
• 1 nagy csipet só
• 3 cikk fokhagyma
• szerecsendió
• bors
• 3 dl tejszín
• 5 dkg-nyi kékpenészes sajt
• 2-3 dkg-nyi parmezán  (Persze, bármilyen sajt(ok) jó(k), ami(k) az ember kezeügyében van(nak) éppen.)

A vajon a felcsíkozott sonkát ropogósra sütöttem, majd kiszedtem belőle a pörcöket és félretettem.
A visszamaradt forró zsiradékon nagy lángon sóval pároltam a spenótot pár percig, aztán rászórtam a szokásosan (késpengével rácsap, ellapít, apróra vagdal) összevagdalt fokhagymát, őröltem rá borsot, reszeltem rá szerecsendiót.
Amikor már nagyon jó illata volt, ráöntöttem a tejszínt és összeforraltam. A végén visszakerültek a sonkapörcök is.

Közben a tészta főzővize felforrott, az uram is kész lett a felcsíkozással, így kifőztem a tésztát, ami az újraforrástól -házi tészta lévén- mindössze két percet vett igénybe.

A kifőtt tésztát leszűrtem, beleborítottam a wokba a spenótos egyveleghez, morzsoltam rá márványsajtot, és jól összekevertem.

A tányérunkra szedve kerültek a tetejére parmezán forgácsok is. 

A kinyújtott tésztadarabok várják, hogy csíkokká lényegüljenek

A spenót párolódása nem olyan szívderítő látvány, de az illata annál jobb

Közben kifőtt a tészta, és leszűrtem

Összekevertem a spenóttal és rákerült a kékpenészes sajt is

Nagy nehezen elkészült a fénykép is. Iszonyú nehéz úgy fényképezni, hogy a gép kikapcsol, ha nem árnyékban van, így ez lett a legtöbb, amit ki lehetett hozni a helyzetből.

A kései ebéd végén két megállapítást tettem. Az egyik, hogy a házi tészta mégiscsak házitészta, és nagyon sajnálom, hogy ritkán van időnk bíbelődni vele,
A másik, hogy bár többé-kevésbé "magányos farkas" blogger vagyok, nem olvasom gyakran és rendszeresen mások blogbejegyzéseit, mégis jó időnként kitekintgetni.

Szilu, köszönöm a mai ebédet és a holnapi sütit. Ha sikerül lefényképeznem, és bejegyzést csinálni belőle, még azt is hozzáadom a játékhoz. :)