Translate

2013. június 30., vasárnap

Isten éltessen, Erzsike!

Boldog 70. szülinapot, Erzsike! Persze jó egészséget, és Viola nevében is mindent köszönünk !



A torta pedig, szép sorjában:

Sütöttem:
  • 8 tojásból
  • 8 evőkanál cukorból
  • 3 evőkanál holland kakaóból
  • 5 evőkanál lisztből
  • 1 csipetnyi vaníliaőrleményből egy kerek piskótalapot.
Utána megfőztem a málnalekvárt.

Reggel elkészítettem a krémet, és kipuccosítottam a tortát.

Hozzávalók:
  • 30 dkg fehércsoki (kérek minden jóérzésű olvasót, észlelje, hogy nem jelzős szerkezetként írom, tehát tudom, hogy a fehércsoki "botanikailag" nem csokoládé)
  • 3 evőkanál málnalekvár
  • 30 dkg friss málna (nem paszíroztam át)+ nem tudom, hány szép málnaszem, amivel  kiraktam a tetejét
  • 2 evőkanál útifűmaghéj (ez elmaradhat, csak én fóbiás vagyok, rettegek attól, hogy a gyümölcspép eláztatja a krémet)
  • 50 dkg mascarpone
  • 2,5 dl tejszínből készült kemény hab (mivel buszoztatni kellett e tortát, tettem hozzá egy habfixáló port is)
  • 10 dkg étcsokoládé (ebből nekem megmaradt a fele, de hogy biztosan szép legyen a torta oldala, nem szabad vele spórolni.
Legelőször 20 dkg fehércsokit összetörtem és megolvasztottam gőz fölött. Amíg
  • a többi hozzávalót előszedtem, 
  • a friss málnát összetörtem villával, elkevertem az útifűmaghéjjal, 
  • a lekvárt a nagy tálban villával összetörtem
épp meghűlt, így belekavartam a lekvárba.

Ezeket a munkafolyamatokat kézi habverővel végzem, olyannal, aminek az alsó része egy vízszintes spirál (persze, nem ez a fajta eszköz az egyedüli üdvözítő megoldás, csak gépi ne legyen).

Hozzátettem a málnapürét is, ami az útifűmaghéj hatására az összes nedvességét elvesztette ekkorra, így nagyon szép lágyan, de zselészerűen   segítette elő a megfelelő krémállag elérését.

Beletettem a mascarponét, elkevertem, majd felvertem a tejszínhabot, és azt is -már sokkal elővigyázatosabban- közékevertem.
Muszáj volt lefényképeznem a színe miatt.

A kép hátterében egy netről kinyomtatott mascarponés krém recept látható. Forrás: http://hogymegtudjuknezni.blogspot.hu/

Mindeközben az uram kettévágta a tortát. Ezután kezdődött az ügyetlenkedésem, mivel, mint tudjuk, nem erősségem a széptorta, de ezúttal nagyon-nagyon akartam, hogy az legyen.

Megkentem jó vastagon az alsó lapot, majd rátettem a felsőt és kívülről is bekentem, igyekeztem, hogy az eredeti alakja megmaradjon.







Amikor elkezdtem agyalnai ennek a tortának a készítésén, tudtam, hogy nem gyalult csokiforgácsokat szeretnék hozzá, hanem inkább reszelt darabokat. Már épp ebben a fázisban járt a torta készítése, amikor végre feltaláltam a spanyolviaszt.
Van egy békebeli időkből származó -még a miskolci piacon vettem, úgy 1980 tájékán- hullámos pengéjű zöldséggyalunk. Ez pont jó lett célszerszámnak. A csokidarabokat egy nem túl merev spatulával sikerült felvakolnom a torta oldalára, majd a peremét kiraktam  málnaszemekkel.


A fehércsoki véknyabb volt, mint az étcsoki, így annak a trancsírozása nem sikerült olyan jól, viszont a torta tetején látva a csúfságokat, egyenként késsel még eldaraboltam a nem tetsző darabkákat. A végeredmény már olyan volt, amilyenre szerettem volna csinálni. Remélem, ez a különbség érzékelhető a két kép között:




Végül, miután a buszozást túlélte a torta, Anti e-mailben megküldte a belsejéről készült képeket. Bajusz is élénken érdeklődött, tehát nagy baj nem lehetett vele. :)








Erzsike! Még egyszer: Isten éltessen!

2013. június 29., szombat

Expressz málnalekvár holnapra, tiramisu tortához

Remélem, a tortát össze tudom rakni holnap. A lekváron már biztosan nem múlik, mert jó állagú és nagyon finom lett.

Persze, kicsit elrontottam az elején. Nem paszíroztam át a gyümölcsöt, eszemben sem volt. Főzés közben rájöttem, hogy muszáj, mert nem ízlésesn úgy, meg a tortaevési komfortfokozat is alacsony lenne a magok miatt.

Legközelebb először turmix, aztán paszír, aztán főzés.


Hozzávalók:
  • 50 dkg málna
  • 20 dkg cukor
A gyümölcsöt egy vastag aljú lábasba tettem, rászórtam a cukrot, és lassú tűzön addig főztem (Szerintem kb. 20 perc, de nem néztem az órát. épp egy pohár vörösbor elszürcsölgetési idejébe tellett.), amíg a fakanál nyomán már nem folyt össze a lábas alján.

Ezután átnyomtam egy szitán, és áttöltöttem ebbe az üvegedénybe:







Holnap elegyedik fehércsokival, mascarponeval és tejszínhabbal, majd beleköltözik egy csokoládés piskótába.
Anti anyukáját merénylem meg vele a 70. szülinapjára.

2013. június 24., hétfő

Mindössze 20 perc. Salátástól.

Időnként nagyon lusta tudok lenni és rendkívül kényelmes. Persze, van, amikor a semmittevésdeficit egymásra halmozódását kell csökkenteni.
Na, ilyenkor jön jól a halas tészta. Salátakészítéssel együtt maximum húsz perc. Emlegettem  már itt  egyszer, hogy mennyire szeretjük.

Hozzávalók:
  • 1 db vöröshagyma
  • egy kis löttyintés olívaolaj 
  • egy halkonzerv
  • fél marék aszalt paradicsom
  • 1,5 dl paradicsompüré 
  • fél marék olajbogyó
  • 1 cikk fokhagyma
  • örölt bors
  • kakukkfű
  • szurokfű
  • egy csokor friss bazsalikom
Odateszem a vizet forrni. Úgy spórlok a forralási idővel, hogy először vízforralóban pillanatok alatt forralok vizet és azt öntöm át a fazékba. Ha már lobog, beleöntök egy zacskó durum tésztát és 10 percre állítom a jelzőórát.

A hagymát felkockázom, kicsi sóval olajon párolom. Szétzúzom a fokhagymát, egy picit együtt kavargatom őket, majd rázuttyantom a halkonzervet. Közékeverem a kicsit előáztatott ( a fagyasztóban tartjuk a tavaly aszalt paradicsom szeleteket, pár percre langyos vízbe szoktam áztatni) aszalt paradicsomot. Megszórom a fűszerekkel, őrölök rá borsot, beleöntöm a paradicsompürét, és amíg rotyog, elkészítem a salátát.
Nagyjából épp akkorra jelez az óra, amikor a salátástálba bekerülnek a zöldségek.

A hallas cuccba beleszórom az olajbogyót, átkavarom, elzárom a tüzet mindkét edény alatt.

Egy kistálkában összekeverek kevés olívaolajat, citromlevet, őrölt borsot, ráöntöm a salátára.

Összevagdalom a bazsalikomot és belekeverem a szószba.

Leszűröm a tésztát, átteszem tálalóedénybe. A szószt is átöntöm egy asztalra való tálba.

Ekkorra valaki már meg is terített, és eszünk.

A család az étkezőasztalnál két 3 részre szakad. Vannak parmezán, félkemény, és semmilyen sajt pártiak.

Ebből néha még Viola is eszik.


2013. június 23., vasárnap

Töltött káposzta, nyári különkiadás


 Így kezdődik. Meleg időben, 3-4 nappal a tervezett ebéd előtt:


Kovászolt káposztát készítek, ugyanúgy, mintha uborkát csinálnék (mint látható, azt is csináltam most is). 

Hozzávalók egy ötliteres üveghez:
  • 3 friss káposztafej
  • kb. 2 l víz
  • 3 dkg só/1 l víz
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 2 csokor kapor
  • 2 szelet pirított kenyér
Muszáj leforrázni a káposztát, hogy ne törjenek a levelek. A káposztafejet mindössze addig tartom a forró vízben, amíg annyi levelet leszedek , amire szükség lesz a töltelékhez, utána kiveszem a vízből a többi részét, és felszeletelem "aprókáposztának". Amikor kész a szeletelés,  berakom üvegbe így, ahogy itt látható a képen, a leveleket összebungyurgatva, mintha töltelékek lennének. Így könnyen lehet majd vele dolgozni a csomagolás során.

Az üveg aljára teszek egy csokor kaprot. Ráteszem a felszeletelt káposzta felét, belerakosgatom az összebungyurgatott képosztaleveleket, és a fokhagymagerezdeket, majd rákerül az aprókáposzta másik fele. Erre a maradék kapor, majd a megpirított kenyerek.

Közben a vizet felforralom, feloldom benne a sót, és óvatosan belecsurgatom az üvegbe. Nem biztos, hogy sikerül egyszerre, mivel a káposztalevelek között elég sok a "beszorult" levegő. Óvatosan szoktam rázogatni, mozgatni az üveget, és utántöltöm. Lefedem egy kistányérral a tetejét, és kiteszem a napra. Kicsit később még mindig muszáj ránézni, és ha szükséges, feltölteni vízzel, amit olyankor újra felforralok.

Ez az étel számomra az átmenet a paradicsomos, szabolcsi jellegű töltött káposzta és a karácsonyi-húsvéti kolozsvári töltöttkáposzta között. Ez már nem az az elegáns, könnyed tavaszi zöldséges étel, de nem is az a nehezebb, fűszeres téli, annak ellenére, hogy vannak benne  -Bálint szavaival élve- izgis dolgok, mint felszeletelt csontos malaccsülök és füstölt csülökhús darabok is.

Na, de nem a húsos változattal töltöm ezt a bejegyzést, mert

                      itt megnézhető a szabolcsi töltött káposzta,

ahogy én készítem. A mostani  mindössze annyiban különbözik attól, hogy  kb. 1:4 arányban vízzel felhígított paradicsomlével öntöm fel, és a töltelékek közé húsdarabok kerülnek. 
Violám vegetáriánus töltött káposztáját írom le részletesen. Ha egyáltalán nem eszünk hozzá tejfölt, akkor vegánnak is nevezhetjük, de mivel tejföllel fényképeztem, nem írom annak)

Hozzávalók (2-3 adagnyi)

  • 2-3 marék kovászolt aprókáposzta
  • 8 kicsi kovászolt káposztalevél
  • kb. 1,5 dl paradicsomlé
  • 6 dl-nyi víz
  • 10 dkg hajdina
  • 10 dkg köles
  • 3 szelet előre elkészített szejtán (el is maradhat, akkor a magokból kell kicsit többet használni)
  • 2 kicsi fej hagyma
  • 3 cikk fokhagyma
  • őrölt bors
  • fűszerpaprika
  • olívaolaj (más olaj)
A  hagymákat felszeletelem, olajon sóval megpárolom, őrölök rá borsot, megszórom fűszerpaprikával, és ráteszem az előzőleg felaprított búzahúst. Alaposan összepirítom, és leveszem a tűzről. Hozzáteszem a magokat, alaposan elkeverem, ha szükséges, még kicsit megsózom.

Egy edény aljára kevés olívaolajat teszek, elterítem a felszeletelt káposzta felét.
Minden káposztalevélbe becsomagolok egy adag tölteléket (kb. 1,5 evőkanálnyi jut), besorakoztatom a lábasba, rászórom a maradék káposztát, és felöntöm a vízzel hígított paradicsomlével. Lassú túzön, kb 1 órán át főzöm. Ez az idő épp elég arra, hogy a magok ne legyenek nyersek, de ne is váljon a töltelék kásaszerűvé, kicsit harapós maradjon.





Azt majdnem elfelejtettem, hogy salátaként is szoktunk enni kovászolt káposztát. Olyankor nem forrázom le a káposztát, és mindet felszeletelem.

2013. június 22., szombat

Félig-meddig, de leginkább nyers gyümölcsleves

Nem szoktam megfőzni a gyümülcsleves gyümölcseit.

Ha valahol megkínálnak főtt gyümölcslevessel, szívesen és jóízűen megeszem, mert szeretem, de én sem lisztet nem használok hozzá, sem a "levesbetétet" nem főzöm meg, csak a sűrítőanyagot.  Van, hogy azt sem.
Mindig azt rakok bele, ami van itthon és ami eszembe jut. Ma pl. betettem a málnát, és az utolsó utáni, még a kertben elbujdokolt eperszemeket a mélyhűtőbe, hogy jó hidegek legyenek, aztán ebéd után jutott eszembe, hogy elfelejtettük kivenni (holnap fagyivá avanzsálhatnak), így halványabb színű lett a leves a tervezettnél.

Amiket viszont biztosan nem felejtettünk el:
  •  2 alma
  • 20 dkg egres (a szülőfalumban büszke, vagy köszméte)
  • fél citrom
  • 2 filter forralt bor fűszerkeverék (ez most egy kényelmes megoldás volt, de természetesen én is szoktam használni a szokásos szegfűszeg, fahéj, gyömbér, kardamom, bármi ami eszünkbe jut és jó gyümölcslevesbe kombót)
  • fél rúd vanília
  • 1 banán
  • 5 dkg mazsola langyos vízben áztatva
  • 2 evőkanál meggylekvár (máskor más, ami ki van bontva éppen)
  • fél sárgadinnye
  • 4 őszibarack
  • 4 sárgabarack
  • 30 dkg meggy
  • 30 dkg cseresznye
  • 1,5 l natúr joghurt
Cukrot egyáltalán nem teszünk bele, a banán, a mazsola és a 2 evőkanál lekvárban lévő minimális mennyiség épp elég finommá teszi, kár lenne a természetes ízeket cukorral rombolni.

A köszmétét megtisztítottam, az almát felcikkeztem, és betettem egy lábasba a fél vaníliarúddal, 3 szelet citrommal, a fűszerkeverékkel. Annyi vizet öntöttem rá, ami épp csak ellepte. Pár perc alatt puhára főztem, majd a  vaníliarúd és a fűszertasakok kivételével  simára turmixoltam.
Átöntöttem egy vékonyfalú fémtálba, és ezután hidegvízbe állítva  várta végig az ebédfőzést.

A meggyet és a cseresznyét kimagoztam, hűtőbe tettem. 
A dinnyét nagyon vékony cikkekre vágtam, a cikkeket pedig kicsi darabokra. Ugyanígy tettem a barackokkal is. A fél citrom maradékának a levét rányomtam, kicsit elkevertem, hogy a barackok ne barnuljanak meg.

Betettem a nagy üvegtálat a hűtőbe, hogy majd jó hideg legyen, mire belekerül a leves.

Evés előtt elővettem a turmixgép kannáját. Beleöntöttem a beáztatott mazsolát, a banánt, a meggylekvárt, ráöntöttem fél liter joghurtot és alaposan elturmixoltam.

Elővettem a hűtőből a tálat, beleöntöttem a kétféle turmixot, még egy liter joghurtot, és elkevertem egy kézi habverővel. Már csak a feldarabolt gyümölcsöket kellett beletenni,  lefényképezni, aztán persze jó sokat enni belőle.

Ezúttal Bálint fényképezett, mint régen.


2013. június 20., csütörtök

Újabb gasztrokaland.

Ezúttal Bulgáriában járt a konyhapult.
Ismét Halász Zoltán, és most gjuvecs. Persze, azonnal "magyarizáltam" és a képünkre formáltam. Ez egyfajta rakott lecsó, többféle alapanyaggal, mint az általunk megszokott.



Hozzávalók:
  • 0,5 kg zöldbab
  • 0.5 kg krumpli
  • 0,5 kg hagyma
  • 0,5 kg zöldpaprika
  • 2 nem túl kicsi padlizsán
  • 0,5 kg paradicsom
  • 1 kg bárány 
  • kb. 1,5 dl olívaolaj
  • egy nagy csokor petrezselyemlevél apróra vágva
  • őrölt bors
  • fűszerpaprika
  • 5 tojás
  • 8-10 dl natúr joghurt

Amit legelőször gondoltam, hogy bárány helyett pulykacomb lesz az étel hús része, hamar megdőlt. Annyira olcsó volt a bárány és annyira drága a pulyka, hogy a mindössze 200 Ft-nyi különbség a bárány javára döntött.

Nem szoktam fázisfotókat csinálni, lusta vagyok én ahhoz. Itt viszont muszáj volt, annyira szépek a színek, külön-külön és egyben is.






A recept szerint a zöldségeket egyben megpároljuk. Én másképp csináltam. Elgondolásom szerint a nagymennyiségű zöldség, amit nekem használnom kellett, mintegy főtt zöldséglekvár lett volna jelen az ételben a végén, én pedig roppanós, rusztikus egyveleget szerettem volna.

Legelőször a padlizsánokat kettévágtam, felszeleteltem, megsóztam és félre tettem.

A feldarabolt bárányhúst gyorsfőzőben, olívaolajon pároltam, sóval, borssal, fűszerpaprikával ízesítve, kb. 20 percig, természetesen először a forró olajban hirtelen átsütöttem a darabokat, mindaddig, amíg fehér kéreg képződött rajta.

Egy tapadásgátlóval bevont edényben párolni kezdtem a fagyasztott zöldbabot és a krumplit, kicsi sót tettem rá.



A paradicsomokat forróvíz segítségével lebőröztem, majd felszeleteltem.

A paprikát, hagymát felszeleteltem.

A wokot megforrósítottam, tettem bele olajat, rátettem a hagymát, paprikát, alaposan átsütöttem. Só nélkül, hogy ne engedjen levet.



Amikor már majdnem kész volt, rátettem a paradicsomszeleteket is, és tovább kavargattam, nagy lángon.

A padlizsánból kinyomkodtam a sós levet, a kiürült wokot újra forrósítottam, és a padlizsánokat is átsütöttem benne.

Amikor minden megpárolódott, összekevertem egy nagy tálban sóval, és a petrezselyemzölddel, majd áttettem egy üvegtepsibe. (Nem is tudom, miért nem cserépedénybe, hiszen az étel neve is arra utal.)
Szétterítettem rajta a húst, és betettem a sütőbe, 200 fokra, hőlégkeverésbe.

A tojásokat kézi habverővel felvertem, hozzákevertem a joghurtot és megsóztam. Ráöntöttem az átforrósodott étel tetejére. Még kb. 20 perc volt, amíg szépen megpirult.


Hagymás-fokhagymás-tejfölös uborkasalátával ettük.

Kissé komplikáltnak tűnik, de ha jól szervezve csináljuk, félóránál nics több a  tiszta munkaidőigénye.

Mogyorós tejkaramella házilag

Nemrég étteremben ettem karamellás kekszet, és akkor elhatároztam, kikísérletezem magamnak. Nem sokkal utána megjelent egy blogon egy nem pont olyan, de jellegében hasonló recept. Már ekkor elhatároztam, hogy nagyjából így sütöm meg, ez csak megerősített benne. (Bízom benne, hogy mindenki megnyitja mindkét blogot, azért nem írom ki a nevüket!)
Köszönöm Erzsébet és Andrea!


A készülődés közben eszembe jutott, hogy régen szemezgettem egy mogyorós házi tejkaramella recepttel, de az elkészítésig nem jutottam el. Gondoltam, itt a ragyogó alkalom, nekiláttam.

A recept közlésével tilosban járok, mert a kiadványban, amiből származik, leírják, hogy engedély nélkül tilos közölni, dehátizéééééééééé)

Hozzávalók:

  • 50 dkg cukor, 
  • 2 dl tej, 
  • 1 kiskanál szőlőcukor (nem értem a jelentőségét, de szabálybetartó voltam és beletettem), 
  • 5 dkg vaj, 
  • 5 dkg darált mogyoró, 
  • 1 csg vaníliás cukor (én bourbon vaníliásat használtam)
A cukrot a tejjel és a szőlőcukorral simára keverjük, közepes lángon kevergetve addig melegítjük, amíg a cukor fel nem oldódik. Az edényfalán esetleg képződő cukorkristályokat egy vizes ecsettel visszaseperjük. Utána a szirupot felforraljuk, és keverés nélkül 20 percig főzzük, majd a tűzről levéve hűlni hagyjuk.

Amikor már langyos, a vaníliás cukrot, a mogyorót meg a vajat hozzáadjuk és fakanállal habosra keverjük.

Sütőpapírt tettem egy edényt, és belesimogattam. 17,5X24,5X1 cm lett a nagysága.


Este örvendeztem, hogy jó, ezt meg is írtam Andreának. Reggel azonban megtapasztaltam, hogy a szilárdsága nem olyan, mint amire számítottam. Gondoltam, hogy nem lesz teljesen kemény, hiszen a belekevert mogyoró sokat lazít  a szerkezetén, de valahogy nagyon omlós lett.
Ez, persze egy eszegetős karamella szempontjából teljesen jó (főleg, hogy a mi alanyunk leírhatatlanul jóízű lett), azonban a keksz adalékanyag szerephez nem túl kedvező.

(Egyszercsak belémvillant, hogy vágom ketté a vajat, és már tudtam, hogy mi járult hozzá a nem várt anyagszerkezethez a mogyorón kívül. Nem 10 dkg-os volt a vaj, hanem 12,5-es. Ilyen kis mennyiség esetében gondolom ez a nagyjából minimális többlet is sokat számít.)


Sajnos, a kép elég csapnivalóan sikerült, nem tükrözi a dolog hihetetlenül finom ízét.

Hozzá kell még tenni, hogy a keletkezett anyag tömege 63 dkg lett. Ez a nagy mennyiség párosítva a keletkezett ízzel, a természetes anyag beltartalommal, összehasonlítva a boltban vásárolhatóval, ezeket ár-értékarány mutatósítva, magasan az itthoni nyer.

Folyt. köv.: Kekszsütés



2013. június 19., szerda

Zöldborsófőzelék, pulykafasírt

Bálint ezt kérte, Lőrinc meg örült neki. Én is, mivel ez éppen lustanapra való, olyanra, mint a mai. Szabadság, meleg, semmittenni akarás, de valamit mégis kell ebédelni.

Zöldborsófőzelék
  •  1,5 kg zöldborsó
  • kb. 1,5 l tej
  • 2 evőkanál étolaj (van, hogy vajjal csinálom, ma épp nem)
  • 3 evőkanál liszt
  • 1 evőkanál cukor
  • 1 nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöld
A megsózott borsót olajon párolom, majd megszórom  liszttel, felöntöm tejjel. Épp csak addig főzöm, hogy a borsó puha legyen.
Keverek bele cukrot, és amikor elzártam a tüzet, akkor közékeverem a petrezselyemzöldet is.


Pulykafasírt

  • 1 kg darált pulykacomb
  • 3 db száraz zsömle
  • 4 cikk fokhagyma
  • 2 tojás
  • egy egészen pici fűszerpaprika
  • őrölt bors
  • kevés olaj, vagy más zsiradék a sütéshez
  • kevés zsemlemorzsa
A zsömléket vízbe áztatom. Épp elég annyi idő az ázáshoz, amíg a keverőtálba beleteszem a húst, a tojásokat, belenyomom a fokhagymát, megsózom, őrölök rá borsot.
Ekkorra átáznak a zsömlék. Alaposan kinyomkodom belőlük a vizet, beleteszem a tálba, és alaposan összedolgozom.
Vizes kézzel lepénykéket formázok belőle, morzsába mártom és forró olajon mindkét oldalát 2-3 percig sütöm.

Mindez összesen kb. 30 percet vesz igénybe. Épp elég megterhelő ez is, egy ilyen meleg napon.






2013. június 18., kedd

Idézgetek magamtól: karamellás rebarbaralekvár

Mindig megfogadom, hogy egy bejegyzésbe csak egy receptet írok, de ezt többnyire nem valósítom meg. A rebarbaralekvár receptje is így sikkadt el a tejberizsesbe. Pontosabban nem belesikkadt -hiszen a kettő akkor összetartozott-, hanem nem kapott elég hangsúyt.
Ma viszont Bálint azt reggelizett tanulás közben, így megmutatom újra. Immáron  hangsúlyosan, mert a hozzá készült instant kakaó receptjét gondosan eltitkolom.

Karamellás rebarbaralekvár

Hozzávalók:
  • 10 dkg cukor
  • 15 dkg cukor
  • 65  dkg rebarbara
  • fél citrom
  • 15 szem szegfűszeg
  • 1 mokkáskanál kínai ötfűszer (jó egy darabka fahéj is, vagy egy pici mézeskalács fűszerkeverék)
Egy vastag aljú lábasba beletettem 10 dkg cukrot úgy, hogy a lábas alján szépen elterüljön. Tűzre tettem és hagytam kavargatás nélkül karamellizálódni. Amíg erre vártam, addig felszeleteltem a citromot. A végébe beleszurkáltam a szegfűszegeket.
Az előzőleg lehámozott és kb. 3 mm-es szeletekre vágott rebarbarát belezuttyantottam, hozzátettem a citromot,  felöntöttem kb. 0.5 dl vízzel, majd rászórtam a másik adag cukrot. Gyakori kevergetés mellett lekvár sűrűségűre főztem, majd kihűtöttem.

Persze, ha tartósítani akarjuk, akkor a szokásos üvegbe töltés, fólia, rá tartósító, rá kupak, aztán fejreállítás, majd plédekbe csomagolás nem maradhat el.


2013. június 17., hétfő

Magyaros zöldborsóleves zabgaluskával

Olívaolaj és vaj keverékén szoktam párolni a zöldséglevesek zöldségeit. Számomra a zsenge zöldségíz nem egyeztethető össze a magyaros, pörköltalappal készült zöldséglevesekkel. Mindettől, ha ilyesmit főzök, mindig megkérdezem az uramat, milyen színű legyen, ő mindig azt mondja, sárga. Ezt játszuk teljesen komolyan, már 28 éve.

Most, amikor válogattam a zöldborsót a zöldségesnél, megcsapta az orromat a nagyi borsólevesének a szaga (én nem annyira szeretem az illat kifejezést a kozmetikumok vonatkozásán kívül). Láttam az úszkáló hagymakockákat, a kicsi kockatésztákat. Úgy gondoltam, nekem most "piros" levest kell főznöm. 

Aztán szombaton este egy kedves ismerősünk fotókiállításának a megnyitóján voltunk,  utána budapestituristáskodtunk. Ez is egy jó játék már évek óta. Jövünk-megyünk a városban, néha teljesen tematikusan. Nézegetjük a szebbnél-szebb épülethomlokzatokat és van, hogy sétálunk a Dunánál is. Imádom Budapest éjszakai fényeit.  
Hazafelé jövet, beugrottunk a mindig nyitva lévő falusiteszkónkba, mert valamit elfelejtettünk venni a heti bevásárláskor. Valahogy a tésztáknál kötöttem ki. Nézegettem a kiskockákat, közben szagoltam nagyi zöldborsólevesét, és  az épp odakóborló uramnak feltettem a szokásos kérdést, amire ő ezúttal, közös életünkben legelőször azt válaszolta, piros. Pedig nem beszéltem neki arról, hogy a nagyi leveséről ábrándozom. Hááát, ő az én öregemberem.

Végül kockatésztát nem vettünk az Anti gluténérzékenysége miatt, tésztát készíteni meg nem volt most időnk, így zabgaluska került nagyi levesébe.

Hozzávalók

A leveshez:
  • 1 kg friss zöldborsó
  • 5 db sárgarépa
  • 2 db petrezselyemgyökér
  • 1 karalábé 
  • 1 pici darab zeller
  • 2 db főzőhagyma
  • 1 zöldpaprika
  • 1 paradicsom
  • 0,5 dl étolaj
  • őrölt bors
  • fűszerpaprika
  • 1 nagy csomag petrezselyemzöld
A galuskához:
  • 10 dkg zabpehely
  • 2 tojás
  • só 
Az uram kifejtette a zöldborsót, amíg én a második fogáshoz készítettem elő a zöldségeket.

Az egyik hagymát apró kockákra vágtam, olajon megpároltam (mindig pici sóval csinálom, ha nem akarom hogy piruljon a hagyma), őröltem rá borsot, megszórtam egy kevés fűszerpaprikával, majd a zöldborsó kivételével rátettem a jellegétől függően karikákra, vagy kicsi hasábokra vagdalt zöldségeket.
Kicsit pirítottam. Amikor már olyan szag lett, mint régen, nagyinál, akkor felöntöttem vízzel. Beletettem a zöldpaprikát, a paradicsomot, a másik hagymát és a cérnával összekötözött petrezselyemlevél szárakat. Szép lassan forraltam.

Közben a zabpehelyből kivettem, kb. 2 evőkanálnyit, és félre tettem, a többit lisztté őröltem. Egy kistálkában összekevertem az egyben hagyott zabpelyhekkel, a sóval és 2 egész tojással.

Beleszórtam a kifejtett borsót a levesbe, amikor újra felfőtt, beleszaggattam a galuskákat.

Kikapcsoltam alatta a tüzet, lefedtem, hogy az ízek mégjobban kiteljesedjenek.
Evés előtt beleszórtam az apróra vágott sok-sok petrezselymet.

 A leves:



Nagyi, anya és én, 1987-ben Taktaszadán:


Végül, megismerkedhettek Peti művészetével is. Érdemes.
A kiállításról:

http://bkf.hu/muveszet/aktualis/hirek/sarkozi-peter.html


Egyik kedvenc képem:

Peti honlapja:http://petersarkozi.com/biografia/

2013. június 16., vasárnap

Fagyi. Egyszerűen.

Na, végre ideértem a második fagyi képével. Ez a világ legegyszerűbbje.
  • 1 liternyi fagyasztott sárgabarack (bármi)
  • 8 dl natúr joghurt
Mindezt beleöntöttem az aprítógépbe és kicsit bekapcsolva tartottam.



Mi szeretjük ezt a savanykás ízt. A barack eleve nem édes (A jóisten adta a fát a kertbe, nem oltott, nem kezelt, csak úgy van. 2-3 évenként terem egy kicsit, tavaly pár dobozzal a fagyasztóba is jutott.), a joghurt meg még savanyít rajta. Az édesebb ízt jobban szeretők pár dkg porcukrot -mézet, édesítőt, amit épp szeretnek használni- adhatnak hozzá. Azért gondolom, hogy nem kristálycukrot, mert az az aprítási folyamatban a felületével tovább aprítaná, olvasztaná a gyümölcsöt, és attól a fagyi állag nem következne be, hanem eljégkásásodna a dolog. Ami egyébként nem baj, ha nem gombócokat akarunk kapni.

Bodzafagyi akácszörppel

Harmadik hete vettük meg a puccos fagyikészítő gépünket, de egyszer sem sikerült még igazán  jól használni. Tanuljuk a mesterséget.

Ma bodzafagyival próbálkoztunk. Ez már majdnem jó állagú, de a géphasználat még mindig nem tökéletes. Ettől persze a fagyi még nagyon finom volt, és gép nélkül is ugyanilyen finom lenne, mint ahogy az a végén kiderült.

Hozzávalók:
  • 5 dl tejszínhab
  • 3 dl (tavaly eltett) bodzalekvár
  • fél citrom leve
  • 1 dl (idén eltett) akácszörp
Gépi habverővel tejszínhabot készített az uram, majd a lekvárt három adagban hozzáadtuk úgy, hogy azt már kézi habverővel, óvatosan kevertem hozzá. Kb. 1 órányi időre betettük a fagyasztóba.

Amikor  beletöltöttük a fagyigépbe, még rányomtam egy fél citrom levét, hozzáöntöttem 1 dl-nyi akácszörpöt, és 20 percig kevertettük volna, de nem sikerült. Először a masszát tettük a tartályba, ami rögtön odafagyott az oldalához,  így a lapátot már nem sikerült beletenni. Ott hagytuk a konyhapulton, ebéd közben párszor átkavartuk kézzel, és a végén teljesen jó állaga lett.

A színe szép, az íze  nagyon jó volt.







2013. június 15., szombat

Töltött paprika

Szeretem, de nem annyira, hogy akárcsak egyszer is eluralkodna rajtam az érzés, jajjjdemegennékegykicsit.

Jó dolgom volt a mai ebéd kitalálásában, mert Lőrinc segített. A szokásos kérdésre azt válaszolta nekem: te mindig olyan jól kitalálod. Mondom: de utálom, hogy szinte mindig nekem kell. Erre azt mondja: jó, segítek. Szűkítsük a kört. Ne főzzél olyat, amit a múlt héten is főztél.
Így tehát hipp-hopp eljutottam a töltött paprikáig, amit egyébként Bálint és Lőrinc nagyon szeret.
Kicsit csípősre, kicsit savanykásra főzöm.

Hozzávalók:
  • 0.5 kg pulykahús, darálva
  • 10 dkg rizs
  • 1 db vöröshagyma
  • 1 dl olaj
  • 3 cikk fokhagyma
  • őrölt bors
  • fűszerpaprika
  • 5 db tölteni való paprika
  • 1 l-nyi paradicsompüré
  • 3 evőkanál liszt 
  • 2 db zellerszár
A felkockázott hagymát pici sóval 0,5 dl olajon megpárolom.

Egy tálba beleteszem a húst, a rizst, rányomom a fokhagymát, szórok rá egy egészen picike fűszerpaprikát (esetünkben csípőset), tekerek rá borsot, megsózom és ráöntöm a langyosra hűlt hagymát. Alaposan összekeverem.

A hagyma hűlési ideje épp elég arra, hogy a paprikák magházát eltávolítsam, így a kész masszát beléjük töltöm. Ez több, mit ami elfér az üregekben, így a maradékból gombócokat formálok, és meghempergetem lisztben.

Egy fazék aljára berakom a megtöltött parikákat, óvatosan rájuk-közéjük rakosgatom a gombócokat, és 2 db zellerszárat, 6-8 cm-es darabokra vágva.

A paradicsompürét ivólé sűrűségűre hígítom vízzel (természetesen eleve használható), és kb. a 2/3-át beleöntöm a fazékba. Ez ellepi a töltelékeket. Szórok rá pici sót, és lassú forralással addig főzöm, amíg  a rizs puha lesz.

A vége felé a maradék olajon világosra pirítom a maradék lisztet, megborsozom, felöntöm a maradék paradicsomlével, és rázuttyantom a fazék tartalmára, majd összeforralom.

Főtt krumplival szoktuk enni.



Most az uram előbányászott egy kb. 5000 éves, levert zománcú lábast, hogy ne puccos, drága pénzen vett, levertzománc hatású porcelánon fényképezzünk mindig. :)))

2013. június 14., péntek

Bálint mai reggelije

Vizsgaidőszak kellős közepe, fáradtság, alvás. Én délutános vagyok, így az egyébként szokásos  a ridegtartás helyett friss reggelire ébredhet, hogy aztán újult erővel fusson neki a legnehezebb vizsgának.
Nem egy tökéletesen teljesítő gyerek, az előző félévben is csak 11 db ötöse volt a 13 vizsgán, kettőből is négyest kapott. Már most is van egy négyese, így kell az energia, hogy jól sikerüljön a következő. :)))))

Szóval, itt a reggeli:



Hozzávalók:
  • pár szelet, az uram sütötte rozskenyér megpirítva
  • 4 evőkanál lágymelaszos barnacukor
  • 1 liter tej
  • 1 kisüveg eperdzsem
Két héttel ezelőtt
  • 2 kg negyedelt eper
  • 35 dkg cukor
  • 2 zacskó 3:1-ben zselésítő
  • 0,8 dl víz
  • 1 citrom leve
 felhasználásával eperdzsemet főztem.

Az epreket  tisztítás után elnegyedeltük. Egy lábasba beletettem a cukrot, ráöntöttem a vizet, sűrűre forraltam. Eközben a zselésítőt elkevertem az eperrel, beleöntöttem, felforraltam és 5 percig főztem.
Az uram üvegekbe adagolta, a lezárt üvegeket fejreállította, mejd plédek közé raktuk, 2 nap múlva vettük elő.

Most egy lábasba beletettem a cukrot, kavargatás nélkül karamallizáltam, felöntöttem a tejjel. Ezt én úgy szoktam, hogy apránként öntöm fel, azért, hogy ne keletkezzenek a tejben nagy égetettcukor darabok. Szép lassan felforraltam,és kiöntöttem pohárba.
Megkententem a kenyereket, és lefényképeztem mindezt. Addig Bálint türelmesen üldögélt a tálalószekrény előtt a széken, a túrórudis alvósgatyájában, mint ahogy ez a képen is látszik.
Most meg már el is pakolt a konyhában. Azt számolgatja éppen, hogy az esti zenekari próbáig még 6,5 órát tanulhat.

UI.: Senki nem mondja meg az uramnak, hogy megint kibontottunk egy üveg friss lekvárt! :)))

2013. június 12., szerda

"Olvasztott" fagyi

Szeretem  a "fordított" fagyikészítést, hiszen gyakorlatilag nincs időigénye. A hozzávalókat belerakjuk az aprítógépbe, kicsit bekapcsolva tartjuk és már kész is.
A fizika törvényei szerint a jég olvadni kezd, ha nyomás éri (így működik a korcsolyázás is), az aprítógép pedig igen sok, nagy nyomást tud gyakorolni a pörgő késsel a fagyott gyümölcsre. 
Kétféleképpen szoktuk ezt "előadni": vagy fagyott banán darabokhoz teszünk friss más gyümölcsöt, vagy fagyott gyümölcshöz friss banánt, amiből csak annyi kell, hogy krémesítsen, de az íze ne uralkodjon el.
A többi adalék pedig már csak játék az ízekkel.

Nagyszerű formája ez a nyers, hozzáadott cukor nélküli gyümölcsfogyasztásnak. Az ilyen énféle nagyon kövérek is vígan fagyizhatnak, de ezt talán már máskor is mondtam.


Még egy doboz málna bujdokolt a fagyasztóban. Megtalálási örömünkben beletettük az aprítógépbe 2 dl tejszín, 2 banán és fél, nagyon vékonyra felszeletelt citrom kíséretében.
Nagyon finom volt. Kati szerint egyben finom, de mégis, külön-külön is érezhető volt benne minden eleme.
Sajnos a kinézete most csak ilyenre sikerült:




2013. június 10., hétfő

Szokásos vasárnapi ebéd

A csütörtökön szokásos, mi legyen a vasárnapi ebéd kérdésemre az uram a szokásos, sült csirke választ adta.

Vasárnap szokásosan kiment a kertbe, hozott egy csokor mindenféle növényt, amit én szokásosan, viszonylag nagy darabokra vagdaltam-tépkedtem, a szokásosan vajjal kikent, durva szemű tengerisóval megszórt tepsiben szétterítettem.

Napok óta nem sütött a nap, ezért jól esett a fény, emiatt ezt a fényvisszaverős képet hagytam meg.

A megmosott csirkecombokat ráfektettem a zöldfűszer ágyra, szokásosan tekertem rá borsot, szórtam a tetejére is sót, és pár vékony szelet csemege szalonnát rápotyogtattam.
Szokásosan lefóliáztam, 200 fokos hőlégkeverésben először 30 percig így, majd kb. 50 percig fólia nélkül, ropogós pirosra sütöttem.

Szokás szerint   vaj és olívaolaj keverékén pirosra sütöttem felszeletelt barna csiperkét, majd aprítógépben összezúztam.

Vaj és olaj keverékén felszeletelt hagymákat is pirosra sütöttem, a vége felé tettem közé összezúzott (késpengével fokhagymagerezdre rácsap, nem túl apróra darabol) fokhagymát, és alaposan megborsoztam.

Eközben szokásosan krumplipürét csinált az uram, és amikor elkészült vele, én közékevertem a hagymát és a gombát. Aranyszínű lett és illatos.

Hogy a vegafront is ehessen valamit, felszeleteltem egy fél füstölt tofut, olívaolajon pirosra sütöttem.
Felszeleteltem két hagymát, a serpenyőben maradt olajba beletettem egy kis vajat, és a hagymákat pirosra sütöttem.
Közben a tofu szeleteket csíkokra vágtam, a végén a hagymához tettem, hogy beleízesedjen. Borsoztam, fokhagymáztam.


Mindezekhez lilahagymás-tejfölös uborkasalátát ettünk.

Hozzávalók:

A csirkéhez:
  • 2 kg csirke felsőcomb
  • 10 dkg füstölt csemegeszalonna
  • durva szemű tengerisó
  • 5 dkg vaj
  • őrölt bors
  • egy csokor zöldfűszer (persze, szárított is megteszi): zsálya, kakukkfű, borsmenta, fodormenta, currylevél
A tofuhoz:
  • 25 dkg füstölt tofu
  • 2 fej felszeletelt vöröshagyma
  • őrölt bors
  • zúzott fokhagyma
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 1 evőkanál vaj
A krumplipüréhez:
  • 2 kg krumpli
  • 10 dkg vaj
  • 2 dl tejföl
  • 0,5 kg gomba
  • 4 db vöröshagyma
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 1 evőkanál vaj
  • őrölt bors
  • 2 cikk fokhagyma

Szokásosan mára már alig van a csirkéből. Valahogy vizsgaidőszakban étkesebbek is a fiúk. :)))

2013. június 9., vasárnap

Bazsalikomos cukkinikrémleves, cukkini chips-szel

A fene tudja, hogy kell írni, hogy csipsszel, lehet, legjobb lett volna így.

Azt viszont tudom, hogy szeretem a krémleveseket. Bele minden a fazékba - csak úgy tessék-lássék alapon darabolva -, aztán, ha megfőtt, akkor pár másodperces trutymákolás, meg egy kis valami belevaló, amitől nincs az az érzése az embernek, hogy smoothie (ha chips, akkor smoothie, semmi turmix) van a tányérjában. 
Pont az ilyen kényelmes háziasszonyoknak való, mint én vagyok. 

Sóskakrémlevest akartam csinálni, de nem volt aki learassa a sóskát, így a tepsibe, a sült csirke mellé tervezett cukkinik lettek a levesfőzési áldozatok.

Hozzávalók:
  • 3 nagyobb cukkini (nem tökszerű, de nem is az a vékonyka), úgy kb. 1 kg-nyi
  • 2 vékony, kicsi cukkini
  • 2 közepes fej hagyma
  • 3 szem krumpli
  • 3 liter zöldségleves (akár kockából)
  • 1 evőkanál vaj
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • fokhagyma
  • bors
  • szárított bazsalikom
  • ha van, friss bazsalikom is
  • 0,5 liter joghurt
  • 2 teáskanál étkezési keményítő


A hagymát feldaraboltam, a vaj és az olaj keverékén pároltam, hozzáadtam a fokhagymát, tekertem rá borsot, megszórtam szárított bazsalikommal, rátettem a felkockázott cukkinit és krumplit, átkavargattam, felöntöttem a zöldséglével, és szép lassan forraltam.

Amíg a leves főtt, elkészítettem a levesbetétet. Vékony szeletekre vágtam a kisebb cukkiniket és sorba rakosgattam egy sütőpapírral kibélelt tepsire.


 Egy ecsettel kevés olívaolajat kentem rájuk, majd megszórtam őrölt borssal (mármint, ráőröltem színesborsot), és pár perc alatt meggrilleztem. Átforgattam mindegyik szeletet, újra olaj, bors, grillezés, majd félrettettem. 

Természetesen ez lehetséges egy serpenyőben történő hirtelensütéssel is, ha valakinek nincs grillfunkció a sütőjében. Az olajjal kenegetés helyett praktikusabb a lefújás, de a puccos porlasztónk sok évi használat után tönkrement, az új meg kevésbé puccos, és az árának megfelelően nem is porlaszt, hanem magasnyomáson sugárban lövi ki az olajat. 

Amikor megfőtt a leves, beleöntöttem az étkezési keményítővel elkevert  joghurtot, botmixerrel pépesítettem, visszatettem a tűzhelyre és rottyantottam rajta egyet, azután elzártam a tüzet.
Egy kis csokor bazsalikomot hozott az uram a kertből, amit felaprítottam, és belekevertem a levesbe.

Forrón kimeregettük a tányérjainkba, a tetejére rászórtuk a grillezett cukkini szeleteket.


Crostata, az olasz rácsostorta.

A spenóttorta ürügyén emlegettem már itt Halász Zoltánt. Nagy becsben tartom a Panoráma Kiadó gondozásában, 1974-ben megjelent könyvét, melynek címe Gasztronómiai kalandozások Európában. Nekem az 1989-ben megjelent bővített kiadás van meg, melyet egyszer egy kolléganőm, mielőtt kidobta volna a szemétbe (könyvet szemétbe...), behozta a munkahelyünkre, hátha kéri valaki.

Kértem.

Akkor "ismerkedtem" meg Halász Zoltánnal, akiről azt hittem, világjártas séf. Aztán utána olvastam és kiderült, hogy egy jogászemeber, aki újságíró-író-szerkesztőként sokféle érdeklődéssel bírt. A világ sok helyén dolgozott, és tapasztalatait elmesélte könyveiben.
A Wikipédián találtam egy Esterházy Péter által írt rövid jellemzést róla:
„Van, aki az irodalomhoz ért, más a történelemhez, van, aki a gasztronómiához, van, aki utazni tud, van, aki művelt - Ő, ezt együtt hozza, elegánsan és tárgyszerűen és mindig érdekesen: mesél, mesél. Aki ételről, étteremről, ízekről (satöbbi!) ír, az mindenki Halász-tanítvány.”
Számomra ő a konyhapultot, a tűzhelyt és az étkezőasztalt varázsszőnyeggé lényegíti,  jókat utazom a segítségével, legalább gondolatban.

Ezúttal, Olaszország a helyszín, az úti cél pedig a crostata, a rácsostorta.

Egyszerűen, gyorsan elkészíthető sütemény. Halász Zoltán szerint hagyományosan meggylekvárral készül, de más lekvárt is szoktak bele tenni.

Itt jött el az a pont, amikor kitérőt kell tennünk. Tegnap, azt írtam a pogácsás bejegyzésemre érkezett hozzászólásra, hogy "Ilyenkor csak hálálkodunk, hogy mi domboldalon lakunk.". Nos, ha árvíz nem is, de egy felhőszakadás ezután nem sokkal elárasztotta a pincénket. A garázs előtti akna egy pillanat alatt megtelt, és onnan folyt be elölről, hátulról pedig a nyitott ablakokon át. Lőrinc és az uram vizet vödröztek, én pedig süteményt készítettem és közben -hősies vízmentesítősége ellenére- megmerényeltem az uramat.

Tudni kell róla, hogy a birtoklás kedvéért "főz be". 

A lekvárjainket, befőttjeinket, fagyasztott cuccainkat egy őrző-védő szolgálati hadsereg sem tudná jobban védeni, min ő. Fél, hogy hamar elfogy. :)))
Még délelőtt előszedett egy 2009(!)-ben főzött meggylekvárt, hogy ezt beletehetjük a crostataba. Én már korábban fontolgattam, hogy olasz hagyomány ide, vagy oda, a múlt héten készült citromos-gyömbéres eper-rebarbaralekvárral kellene tölteni (recept később, ha rászánom magam). Kerestem a pillanatot, hogy előhozakodhassak az ötlettel, de nem találtam még megfelelőt. Végül a természet elintézte, hogy akciózzunk Violával, kiszedni már úgysem lehet a sütiből alapon.
Mit mondjak! Megremegtek az uram pillái és felcsúszott a szemöldöke, mikor a vízkihordás utáni zuhanyzás közben tudattam vele a fürdőszobában merényletünk tényét, de aztán megbocsátott és jóízűen ette a sütit. :)))

Hozzávalók: (ez a Halász Zoltán által leírt négyszerese, tele lett vele a "nagygáztepsi, és még ki is maradt egy öklömnyi tészta, amit betettem a fagyasztóba és alkalomadtán egy kicsi sütőedényben elkészítek majd):
  • 28 dkg vaj (ezúttal tejmentes margarin, mivel vendégségbe is vittünk belőle és a vendéglátónk tejérzékeny)
  • 60 dkg finomliszt
  • 20 dkg cukor
  • 8 tojássárgája
  • 4 teáskanál sütőpor
  • lekvár
A szokásos kényelmes aprítógépezéssel kezdtem. A lisztet beleöntöttem a tartályba, rászórtam a sütőport, kicsit megforgattam, utána rátettem a felkockázott hideg margarint, és a cukrot. Újra bekapcsoltam a gépet, és addig tartottam úgy, amíg morzsássá nem vált a tészta. Ekkor kiborítottam a konyhapultra és összegyúrtam a 8 tojássárgával.

30 percen át pihentettem. Közben sütőpapírt tettem a nagytepsibe.

A tésztát kettévettem. Az egyik felét lisztezett deszkán kinyújtottam, majd beleküszködtem a tepsibe. Nem volt egyszerű mutatvány a nagy méret miatt.
Megkentem lekvárral.

Újabb kitérő következik, prompt tudósítás:
- Mennyi a lekváros üvegek űrtartalma? 2,5 dl? Ha ennyi maradt a második
  üvegben (mutatom az ujjaimmal), akkor írhatom, hogy 4 dl-nyi lekvár ment
  bele? - teszem fel a kérdést az előbb
- Két üveggel is elhasználtál?-  kérdezi kikerekedett szemekkel, aztán
  szabadkozik:Jóvannanemazérkérdeztem! :))))

Szóval, megkentem lekvárral, kb. 4 dl-nyi ment rá.

A maradék tésztát kinyújtottam, derelyemetszővel csíkokra vágtam és ráfektettem a tortára.

Hőlégkeverésebn 175 fokon sütöttem, kb. 25-30 percig. Mivel az eredeti receptben "Sütőben, mérsékelt lángon sütjük."  csupán az instrukció, így nem állítottam be órát, hanem nézegettem. Ennyi idő alatt lett pirult a széle.










...ééés, most szívesen fogadok ötleteket a pogácsából és ebből megmaradt 12 db tojásfehérje felhasználására! :)