Én kicsit félve játszom, nem is tudom, mi frusztrál igazán. Tudom, hogy nem jól fényképezek, tudom, hogy nem írok világraszóló blogot, nem is azzal a céllal kezdtem el a blogírást. Mindezek miatt nem kellene, hogy nyomasszon bármi is, mégis nehezen szánom rá magam a játékra, aminek ráadásul csak annyi tétje van, hogy kedves embereket ismerek meg.
Nagyon örültem a Blogkóstoló 13. fordulója sorsolásának, mert olyan blogot kaptam, amin igazán szimpatikus mindenféléket találtam, de sajnos, mire hozzákezdtem volna a sütikhez, egyszerűen eltűnt. Többen sem találtuk meg, így a kitaláltuk, hogy a sorban következő Böbe konyhájából csinálok valamit.
Kedves Böbe, nagyon megörültem Neked! Eddig nem ismertem a blogodat, és biztosíthatlak, nagy örömömre szolgált, hogy Hozzád vezetett a sors, vagy mi. Holnap este a blogodról kóstolok gasztroajándékot és a karácsonyi pisztrángunkat is a Te recepted alapján csinálom majd.
Szeretem nézegetni a képeidet és olvasni a bejegyzéseidet.
Azt tudni kell, hogy az én uram céklafixált ember. Nyersen, sütve, főzve, bárhogyan elkészítve és bármilyen mennyiségben, a nap bármely szakában eszi, vagy issza.
Amikor megláttam a céklasaláta receptjét, egyből tudtam, hogy megcsinálom a kedvéért.
Ma jött el a napja. Annyit változtattam rajta, hogy borecet helyett almaecetet használtam, snidling helyett pedig póréhagyma zöldjét, nagyon finomra vágva. Ennek egyszerű oka van, ezek voltak itthon.
Hozzávalók (kb. 2 adag):
- 1 db nem túl nagy hosszúkás cékla durvára reszelve
- 1 db sárga színű alma héjastól, durvára reszelve
- 1 db vékonyra fölszeletelt mogyoróhagyma
- fél teáskanál porrá zúzott római kömény
- pár csavarásnyi színes bors
- 1 evőkanál almaecet
- 2 evőkanál olívaolaj
- kevés só
- egy 5-6 cm-es darab nagyon finomra vagdalt póréhagyma (zöld része)
Egy tálba beleöntöttem az olajat, az ecetet, beleszórtam a római köményt a sót és beleőröltem a borsot.
Ezután beletettem a hagymát, a céklát és az almát, alaposan elkevertem, majd megszórtam az apróra vágott póréhagyma zölddel.
Miközben elkezdtem nézegetni a fényképet, hazaért Bálint. A kézmosástól futva igyekezett a konyhába, jólneveltségének bizonyítékaként megkérdezte: ezt már lefényképezted, mami? Miután megkapta az igenlő választ, nagyon gyorsan megette, majd közölte, hogy nagyon finom volt.
Az uram kevésbé volt vehemens, de persze neki is nagyon ízlett.
Köszönjük, Böbe! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése