Translate

2013. szeptember 29., vasárnap

Szilvalekváros és ropogós, teljesen házi, mintha csak nagyi csinálta volna Taktaszadán - SAD 18


Az utcánk
Ildikó felhívására végre összeszedtem a bátorságom és jelentkeztem a SAD 18-ra. Sokat gondolkodtam azon, mit is csináljak, gyakran megváltoztattam, amit már kitaláltam. Végül egy nagyon egyszerű dolgot választottam. Igazából komplikáltat nem is tudtam volna, hiszen a falusi ételek nagyszerűsége épp az egyszerűségükben és a gyorsan elkészíthetőségükben rejlik.

Lehet, nem is felel meg a kiírásnak, mert igazán nem sütemény -bár, a vargabéles analógján mégis az-, de édesség. Számomra az egyik kedvenc, amit nagyi gyakran csinált Taktaszadán, a maga gyúrta tésztából és a kertünkben termett szilvából maga főzte szilvalekvárral.
Szerettem enni, a tepsiből, módszeresen letörögetve a tetejéról a ropogós sült tésztadarabkákat, és aztán az aljáról, az egybesült részeket.

Hozzákezdtem hát. Épp úgy csináltam mint nagymama és a többi falusi néni, kivéve, hogy géppel nyújtottuk és vágtuk a tésztát.

Hozzávalók, kb. 6 személyre:
  • 20 dkg rétesliszt
  • 20 dkg finomliszt
  • 4 db tojás
  • 1 nagy csipet só
  • 1 üveg szilvalekvár, amit én készítettem tavaly, sütőben
  • 4 dkg vaj
 A lisztekből, a sóból  és a tojásokból tésztát gyúrtam, majd letakartam egy tállal, aztán elmentünk a közeli termálfürdőbe.
Amikor visszaértünk, 4 kicsi gömböt készítettem, kinyújtottuk és a szélesmetélt betéttel felvágtuk a tésztakészítő géppel.

A fázisfotók:








Sós, forró vízben kifőztem és leszűrtem. Ezután elkevertem kevés vajjal és 1 üveg szilvalekvárral.

Kivajazott tepsibe simítottam, a tetejére vajdarabkákat morzsoltam.


 200 fokon ropogósra sütöttem.


A SAD rövidítésből a D-t ebben az esetben igazán nem kell alkalmazni. Ez az édesség úgy szép, ahogy van, sugárzik belőle a falusi asszonyok praktikus egyszerűsége. Persze, ha valaki nagyon édességszerető, egy kis fahéjas porcukor jól mutat rajta, és finom is.

Nincsenek megjegyzések: