 |
| Az utcánk |
Azt gondolom, a falusi ételek nagyszerűsége épp az egyszerűségükben és a gyorsan elkészíthetőségükben rejlik.
Számomra az egyik legkedvesebb édesség (persze, nem desszert volt, hanem második fogás), amit nagyi gyakran csinált Taktaszadán, a maga gyúrta tésztából és a kertünkben termett szilvából maga főzte szilvalekvárral.
Szerettem enni, a tepsiből, módszeresen letörögetve a tetejéról a ropogós sült tésztadarabkákat, és aztán az aljáról, az egybesült részeket.
Épp úgy csináltam mint nagymama és a többi falusi néni, kivéve, hogy géppel nyújtottuk és vágtuk a tésztát.
Hozzávalók, kb. 6 személyre:
- 20 dkg rétesliszt
- 20 dkg finomliszt
- 4 db tojás
- 1 nagy csipet só
- 1 üveg szilvalekvár, amit én készítettem tavaly, sütőben
- 4 dkg vaj
A lisztekből, a sóból és a tojásokból tésztát gyúrtam, majd letakartam egy tállal, aztán elmentünk a közeli termálfürdőbe.
Amikor visszaértünk, 4 kicsi gömböt készítettem, kinyújtottuk és a szélesmetélt betéttel felvágtuk a tésztakészítő géppel.
A fázisfotók:
Sós, forró vízben kifőztem és leszűrtem. Ezután elkevertem kevés vajjal és 1 üveg szilvalekvárral.
Kivajazott tepsibe simítottam, a tetejére vajdarabkákat morzsoltam.
200 fokon ropogósra sütöttem.
Ez az édesség úgy szép, ahogy van, sugárzik belőle a falusi asszonyok praktikus egyszerűsége. Persze, ha valaki nagyon édességszerető, egy kis fahéjas porcukor jól mutat rajta, és finom is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése