Translate

2013. szeptember 10., kedd

Lecsó, mindörökké

Szeretjük. Régen azt hitte az uram, hogy ő nem, aztán kiderült, hogy de, csak valahogy rosszul emlékezett.
Azóta viszonylag gyakran eszünk, és persze ezer arca van. A Violáé csak növényi, olívaolajjal készül, a mienk meg hol ilyen, hol olyan, azonban több egyezési pontja is van a  variációknak:
  • a paradicsomokat mindig meghámozom, forró víz segítségével
  • a paradicsomokat mindig nagyon kis szeletekre vágom, hogy inkább szaftként legyen jelen, mint látványosságként
  • soha nem teszek rá són kívül más fűszert, és azt is  csak a vége felé, hogy ne főtt állagú legyen
Én mindig azt szeretem a legjobban, amelyiket éppen eszem, lényeg, hogy nagyon csípős legyen.

Ez a múlt szombati talán még nem az utolsó az idei szezonban. Wokban készült a konyhai tűzhelyen, hirtelen felindulásból (valaki egy gyönyörű képett rakott ki az egyik FB csoportban, és arról eszembe jutott, hogy miért is ne ezt főzzek), és közben arra gondoltam, hátha sikerül egyszer még bográcsban is az idén.

Hozzávalók, kb. 4-5 személyre:
  • 5-6 dkg kenyérszalonna
  • 10 dkg-nyi nagyon húsos (inkább szinte csak hús) szalonna
  • fél szál csabai cserkészkolbász
  • 2 pár virsli
  • 1 kg-nyi paprika
  • 1 kg-nyi paradicsom
  • 1 kg-nyi hagyma
Már talán emlegettem, hogy azért szeretek kenyérszalonnát használni, mert jó ropogósra lehet sütni és nem túl zsíros.

A kockákra vágott kenyérszalonnát kisütöttem, kiszedtem a zsírjából, beletettem a húsos szalonnát és a karikákra vágott kolbászt, majd, amikor majdnem kész volt, a virslit is. Mikor már minden szép piros volt, kiszedtem egy szűrőkanállal és a sült szalonna mellé tettem.

A zsírba beletettem az időközben  karikákra vágott hagymát és a karikákra vágott paprikákat. 
(Mindkettőnek több iskolája is van. Én a hagymát nem túl vékony szeletekre vágom, és karikákra szedem. A paprikáknak kinyomom a magházát (ahogyan a töltött paprikához szokás), és felkarikázom.)
Elég nagy lángon pirítottam, vigyázva arra, hogy azért ne égjen meg. Soha nem sózom még ilyenkor, mert akkor inkább párolódik a hagyma és a paprika, más ízű és állagú lesz, nem marad olyan "roppanós", ahogy mi szeretjük.

Amikor kellőképpen megsültek a karikák, hozzáadtam az egész kis szeletekre vágott paradicsomot (Ezen a ponton szintén alkalmazok egy saját praktikát, ha nagyon vizes a paradicsom, mint ahogy most is. A szeleteket egy szűrőbe teszem, és ezt a majdnem vizet felfogom egy edényben, aztán valami más étel készítésekor felhasználom. Most pl. milánói szószt öntöttem fel vele másnap.).

Alaposan összeforraltam, majd a legvégén visszatettem a  kisütött szalonnákat és egyebeket. 

A fázisok:


Csak paprika és hagyma

Belekerült a paradicsom is


Elkészült



Nincsenek megjegyzések: