Translate

2013. szeptember 17., kedd

Csípős ketchup, Semler Mátétól

Imádom. Na, nem a ketchupot, hanem Mátét. Hetedik éve része a családunknak. Nem tagja, de akár az is lehetne, mert Bálint és ő összetartoznak.

Most már a ketchupot is szeretem. Sikerült rávennem az uramat, hogy kibontsunk egyet (Szokásától eltérően nem rebegtek a szempillái. Úgy tűnik, nevelhető.), tettem belőle a pizzámra. Hihetetlenül finom és nagyon jó állagú.
Boltit nem szoktam enni, de ezt majd igen.  Már látom magam előtt az enyhén csípős babragut és még jó pár ételt, ami születik majd a ketchup közreműködésével.

Pár dolgot másképp csináltam, mint ahogyan Máté, de ez a dolog lényegén mit sem változtatott. Én nádmelaszos barnacukrot használtam és almaecetet, mert nagyon nehezen viselem az ecetszagot. A vége előtt egy kicsivel tettem hozzá egy kis paradicsom pürét, mert számomra kicsit édesebb volt, mint ahogy én szeretem (a kövérségem ellenére valahogy nem eszem édeseket, pl. a klasszikus paradicsomlevest is cukor nélkül szeretem), de ezek egyéni ízlésbeli dolgok, nem bírnak nagy jelentőséggel.


Csípős ketchup 

Hozzávalók:

2 kg húsos paradicsom
3 fej hagyma
6-8 gerezd fokhagyma
6 db pritamin/kápia paprika
csípős paprika 
1 dl ecet
15 dkg cukor
1 teáskanál bors
1 evőkanál só
1 teáskanál római kömény
kevés fűszerkömény
1 teáskanál koriandermag
0,5 teáskanál chili por/cayenne bors
2-3 evőkanálnyi olívaolaj

4 db paprikát félbevágva feketére sütöttem a sütőben, aztán beleraktam egy tálba, légmentesem lezártam (frissentartó fóliával), majd kb. 20 perc múlva leügyeskedtem a héját.


 


Amíg a paprikákra vártam, a paradicsomot cikkekre, a hagymát félkörökre, a fokhagymákra rácsaptam a kés pengéjével, aztán apróra vagdaltam, a nem megsütött kápia paprikákat és a csípőspaprikákat karikákra.

A hagymákat pároltam az olajon, majd hozzáadtam a paradicsomot és a nyers paprikákat.





Amíg párolódott, egy kávédarálóban megőröltem a fűszereket. Kb. negyedóra elteltével belekevertem a fűszerdarálékot, a csíkokra vágott sült paprikát, az ecetet és a cukrot.
 



Kb. másfél órán át főztem, majd paradicsom darálón átdaráltam, összesen háromszor. A keletkezett pürét visszaöntöttem a fazékba és botmixerrel teljesen homogénre kevertem.




Kb. 1 órányi további főzés után olyan sűrű lett, hogy a szűrőlapáttal készült rajzot le tudtam fényképezni.


Ekkor az uram üvegekbe szedte, lezárta fóliával, tett a fóliára kicsi tartósítót, rá a kupakokat és fejreállította, majd bebugyolálta, hogy a tökéletesnél is tökéletesebb legyen a csírátlanítás.

Én dupla adagot készítettem, azért lett ilyen sok. Sajnos el kell viselni, hogy az eredeti anyagmennyiség nagy része elfő,. Persze, így az ízek tökéletes koncentrációja jön létre, az állag tökéletességével párosulva.

Bálint és Kati éppen pizzáznak, az uram pedig szép csendesen tűri, hogy lassan elfogy az első üveggel.

Nincsenek megjegyzések: