Miután maradt elegendő barackunk, aprítógépben megdaráltam. Ezúttal nem húztuk le a héját, úgy gondoltuk, kicsit sötétebb lesz a lekvár, de ízesebb, és a sűrűségének is jót tesz.
A barackpépet üvegtálakba rétegeztem kristálycukorral -1 kg barackhoz 25 dkg cukor került-, úgy, hogy a felső réteg mindkét edényben cukor volt, egyenletesen beterítve a pürét.
Ma délelőtt átöntöttem egy nagy fazékba, felforraltam. Ezután 20-25 percig szoktam főzni -megkavar, 6 perc netezés, megkavar-, de ezúttal tovább tartott, mert iszonyú habos volt és nem akartam úgy eltenni.
Miután elfőtt a habja -majd egy órába telt sajnos-, üvegekbe szedtük. Ez nálunk mindig kaláka az urammal. Én meregetem, töltöm az üvegekbe, ő fóliázza és rácsavarja a fedeleket, majd fejre állítja.
Ezután egy plédekkel kibélelt nagy lavórba dugjuk a lezárt üvegeket, jól bebugyoláljuk, egy napig benne tartjuk. Így évekig eláll, tartósítószer nélkül is.
Kb. a fele mennyiség kiszedése után az időközben összeaprított rozmaringot beleszórtam a fazékba és tovább forraltam pár percig, majd azt is üvegekbe töltöttük.
A lekvárfőzés utáni fazékkinyalogatási fázisban Lőrinc azt mondta, egész jó lenne ez a lekvár, ha még egy kis palacsinta is kerülne köré. Hááát, a sok ridegtartás után, szabadság idején, ez már csak természetes.
Az egyhangúság elkerülése érdekében, a hűtőszekrényben lappangó meggyből is lekvár készült.
6 evőkanál cukrot karamellizáltam, rátettem a kimagozott 1 kg-nyi meggyet, ráreszeltem egy (kezeletlen) citrom héját, szórtam rá 2 kiskanál fahéjat, beletettem 1 vanília rudat, még 3 kanál cukrot és 3 kupaknyi mandula aromát. Addig főztem, amíg már csak alig volt leve, akkor egy pohárnyit kivettem belóle, pépesítettem, visszaöntöttem és még egy kicsit főztem.
A palacsinta ezúttal 1 rész graham-lisztből és 2 rész tönkölybúzalisztből készült.
60 dkg liszt, 6 tojás, 6 dl szénsavas ásványvíz, 6 dl tej, 1 kiskanál vaníliaőrlemény, 1 dl-nyi olvasztott vaj egyneműsítése és kb. 50 percnyi pihentetése után sütöttem ki, úgy, hogy pár csepp naprafogó olajat mindig tettem a sütőedénybe.
A vendég és baracktolvaj státuszbam itt lévő Zack épp a teknőcöket mustrálgatja:
Végül, kedves képtolvajok! Nem volt kedvem ennyi lekvárfőzés és palacsinatsütés után feliratozgatni a képeket Igazából kedvem máskor sincs, talán energiám akad több. Szóval: mindenki bátran használhatja ezeket, csak ne tegyen úgy, mintha az övé lenne. Én örülök, ha ötletet adok valakinek, örülök, ha finomat eszik-iszik, de annak nem, ha úgy tesz, mintha az én munkám az övé lenne. Ő úgyis tudja, hogy nem az. OK?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése