Translate

2013. május 20., hétfő

Bodzavirágszüret

Hagyományt teremtettünk. Két éve, csak praktikus szempontból szedtek az udvarunkban bodzavirágot barátaink, Renátáék és Nesi.
Persze, ha már jöttek, rittyentettem egy kis vacsorát is, de ez egy rövid lefolyású akció volt.

Tavaly, az előző évi kellemes este apropóján már az egész baráti társaság jött, egésznapos, jókedvű találka lett belőle. Akkor készültek a Napfényre vágytam bejegyzés képei.

Az idén újra összejöttünk.

Azt azért tudni kell, hogy mi nagyon gyakran összejövünk, mindig találunk valami indokot a locsogásra és az evésre. Azt beszélik, a számítógép, az internet világa elidegeníti az embereket. Mi vagyunk a szabályokat erősítő kivétel. Igazából abban bízom, nem is kivétel. Biztos vannak rajtunk kívül is társaságok, akiket az internet hozott össze, és off-line közös életet is élnek, úgy, mint mi.

Szóval, az idén újra összejöttünk. Ha találkozunk, eszünk is. Eszünk és locsogunk.

Nehezen találtam ki, mit főzzek. Olyat szerettem volna, ami kint fő az udvaron, nem túl nehéz étel, és nem is túl munkaigényes.
Klári kolléganőmmel beszélgettünk erről, ő elmondott egy általuk gyakra főzött, csülökből készülő ételt. Annyira megtetszett, hogy el is határoztam, azt csinálom, pulykából.

Hozzávalók:

  • 4 kg krumpli, felkockázva
  • 1,5 kg pulyka felsőcomb filé és medalion vegyesen, felkockázva
  • 10 db nem túl nagy sárgarépa, kb, másfél cm-es darabokra vágva
  • 1,5 l húsleves (én most kockából készítettem)
  • kakukkfű
  • rozmaring
  • 4 cikk fokhagyma
  • olívaolaj
  • 2 dl száraz fehérbor
A bográcsban felforrósítjuk az olívaolajat, beletesszük a húst, nagy láng felett kavargatjuk, amíg kérget kap. Ekkor felöntjük a borral, majd, ha az nagyjából elpárolgott, beleöntjük a bográcsba a répát, pár perc múlva a krumplit. Felöntjük a húslevessel, és gyakran megkevergetve főzzük. Amikor majdnem puha a krumpli, beleszórunk egy-egy kis csokor apróra vagdalt rozmaringot és kakukkfüvet (ezeket ott, akkor szedte az uram a kertben, de a szárított ugyanolyan jó lehet hozzá, legfeljebb többet kell használni belőle), belenyomjuk a fokhagymát, ha kell, utánasózzuk.
Káposztasalátát, tejfölös uborkasálátát, és vegyes zöldségsalátát készítettem hozzá, mindenki kedvére válogatott belőlük.

Azt mondják finom volt. Nem szoktunk az egymással való kommunikációban illendőségi elemeket elhelyezni, úgyhogy azt hiszem, tényleg az lehetett. Aztán, meg volt aki repetázott is! :)))










Ez az uram közkívánati gatyája. Locsogás és főzés idején szokta felvenni, kérésre. :)))



1 megjegyzés:

Unknown írta...

Első alkalommal a barátainkkal 10 főre készült, és mindenki elégedett volt. A fiúk főztek, mi csajok küldtük nekik a bográcsba a hozzávalókat. Kérdezgették egymástól, mi lesz ebből. Mi se tudtuk, de pakoljátok csak amit küldünk, mert ez van odaírva. Soronként főzök, de van olyan, hogy kimarad egy sor. Akkor azért jön a kreativitás, tehát nincs minden veszve. Ebből nem maradt ki semmi. Azóta hagyomány lett. Készült már barátokkal, gyerek- szülő- tanár partin, és most az évfordulón is erre készülünk. Nem is volt kérdés mi legyen, pedig biztos lett volna más is, amit bográcsban lehet főzni. De minek, ha mi ezt szeretjük? Amikor a hentes, akinél vásárolok, megkérdezte mi készül, azt mondtam nekünk csak bodzáskaja.
Készítsetek bodzáskaját. Egyszer legalább mindenkinek érdeme kipróbálni!